Ahogyan a cím is mondja, mai főszereplőnk, Ferdics Ábris teljesen egy a zenével, legalábbis amit én láttam eddig, az pontosan erről árulkodott. Ábris még csak gimis, de zenei ízlése legalább olyannyira kifinomult, mint egy ötvenéves zenerajongóé, aki az életét szentelte zenefeltárásra és gyűjtésre.
Fotó: Ugróczky István, Trikk
Ferdics Ábris Márton vagyok, 18 éves, negyedikes magángimis és aktív zenehallgató. A zene nagyon fontos része az életemnek, tulajdonképpen amióta az eszemet tudom, mindig is az volt. Naponta hallgatok zenét, ami nagyon mélyen hat rám, és szoros kapcsolatot ápolok vele. Érzelmi alapon kapcsolódom hozzá, minden tevékenységem mellett jelen van valamilyen formában, és mindig nagyon átélem.
Emlékszel az első pozitív impulzusra, amit a zene adott? Hogyan kezdődött ez az erős összefonódás?
Az első gyerekkori behatások még pici koromban jöttek, mivel anyuék sokféle zenét hallgattak. Mellette mi pedig rengeteg gyerekdalt, volt egy csomó Gryllus Vilmos kazettánk, CD-ink, amikről szerintem el lehet mondani, hogy zeneileg és szövegileg is minőséginek számítanak. Némelyiket még ma is stabilan hallgatom pl.: a karácsonyi dalok egy kihagyhatatlan része a téli időszakunknak.
Fun fact: ja és egyébként a nevemet is Gryllus Vilmosnak köszönhetem. Mivel ugye a nővéremnek hála már a születésem előtt is szólt otthon ezerrel a Kaláka, Gryllus Ábris, Vilmos fiának a nevét anyu már velem állapotosan fedezte fel, és tetszett meg neki.
Egyébként így visszanézve, óriási hatással voltak rám ezek a gyerekdalok, zenék. A nagyjukat még most is fel tudom idézni es dúdolgatni.
Később milyen műfajok és rajongások jöttek, és melyik korszak volt számodra zeneileg a legjelentősebb?
Húha, hát hol is kezdjem? Rengeteg műfajból hallgattam már zenéket, minden évben felfedezek és befogadok a világomba valami újat. Olyat, amit érdekesnek találok, tehát nagyon tág ez az egész, de akkor megpróbálok felsorolni egy párat: dance/elektronikus, house, deep house, nu-disco, alternatív hiphop, pop, poprock, r&b és soul, alternatív r&b, rock, klasszikus zene, népi, jazz, jazz rap, indie, rap, alternatív rock, acid jazz, experimental, psychedelic/instrumental/surf rock, funk és még sorolhatnám…
Hogy melyik korszak volt számomra a legjelentősebb? Hát, azt hiszem az elmúlt 2 évemben, mióta abbahagytam a komolyabb szintű focit, óriásit szélesedett a látóköröm és fejlődött a személyiségem, és ez a korszak még mindig tart. Ez idő alatt egy csomó újféle műfajt voltam képes befogadni a világomba és nagyon élvezem, hogy minden héten valami újat találok.
A beömlő zeneáradat mellett van olyan, ami sosem volt ínyedre való, illetve amivel nem tudtál azonosulni?
Persze, hogy van! Térségünkben (sajnos) eléggé elterjedt a mulatós ,,tuc-tuc” zene, amit nem igazán szeretek. Számomra nem túl magas színvonalú , amit az a műfaj képvisel. Továbbá a country zene eléggé távol áll tőlem.
Jársz koncertekre? Fel tudnád idézni életed legemlékezetesebb koncertélményét?
Koncertekre kevésbé volt időm járni a foci miatt, de idén nyáron (szerintem) behoztam azt a pár évet, ami korábban kimaradt. Olyan fesztiválokon vettem részt, mint az NFGreen, Gombaszög, Fishing on Orfű (aki ismeri, az tudja, hogy óriási ott a zenei felhozatal) és egyéb kisebb fesztiválok / rendezvények.
A kedvenc koncertélmenyem is a mostani nyárhoz, az első Gombaszögemhez fűződik. Lent, a chill sátorban egy Varkocs-koncerten történt, és valami varázslatos hatása volt az egésznek. De tényleg, a fények, a hangulat, a légkör, amitől teljesen felszabadultam. Az élményt még az fokozta, hogy őket akkor hallottam és láttam először élőben koncertezni.
A másik élményem a Fishingről van, egy Ohnody-koncertről. Emlékszem, sokat kellett várakoznunk, mert nem volt a dobosuknak dobszerkója, és valamelyik éppen előttük végző zenekar kölcsönözte nekik. Már maga a várakozás is feldobta az egészet, és hát a koncertet itt is főleg a helyszín tette még mágikusabbá, ami egy erdőbeli hagymakupola volt. Ohnody is csodásan énekelt, minden a helyén volt, ami ahhoz kell, hogy így megmaradjon az emberben.
Ha eltűnne az összes zene a világ színéről, de három számot megmenthetnél, melyikek lennének azok?
Fogós kérdés, de megpróbáltam gondosan kiválasztani:
Az első a Khruangbintől – Como te quieres (How much do you love me?) – azért ezt választottam, mert ez a szám a texasi Khruangbin zenekar énekesnője, Laura Lee nagyapjáról lett elnevezve. Mikor még Laura fiatal volt, nagy hatással volt rá a nagypapája, szóval ez a szám az ő tiszteletére készült. A dalban megkérdezi a nagyapját, hogy mennyire szereti őt, és ő csak így felelt: mindennél jobban a világon! (With all the world – Con todo el mundo) és az albumnak is ez a címe, amiben ez a zene szerepel.
A második az Artworktől a Red mert ez mindig feltölt energiával!
Legyen klasszikus gitárzene is – a harmadik Francisco Tárregától bármi… Tőle nincs kedvenc, csak simán a gitárjátékát hallgatom, akár órákon keresztül, mindig megnyugtat.
Most pedig térjünk a mixre, ami Ábris 11 aktuális kedvencét tartalmazza. Jó szemezgetést!
TRACKLIST:
1. Khruangbin – Dern Kala
2. Frankie Kimono – MNDFCK (raw)
3. Khruangbin – Ha Fang Kheng Kan (Teun-Jai Boon)
4. Vampire weekend w. Steve Lacy – Sunflower
5. Nicolas Jaar – No
6. Flume – Helix
7. Photay – Screens
8. Flying Lotus – Crust
9. Mura Masa – In My Mind
10. James Blake – Radio silence
11. Gábor Szabó – Ferris Wheel