„…Ahogy a szabadban a fák éves sztriptízgyűlésüket tartják, úgy bent, a szobában, és még beljebb, a fejekben is szükség lesz egy kis vetkőzésre, hogy a színskála egy másik, illetve több árnyalatában, és a tartalmat frissítve hasítsunk megújult paripánkkal. Nem kell délibáb után nyargalni, ragadjuk meg azt, ami körülvesz. Épp itt, épp most. Ha körülnézel, észreveheted, hogy számos olyan érték van a közelben, ami elérhető, utolérhető, csak eddig máshol tapogatóztál, mert a környezeted azt sugallta, hogy épp akképp haladsz a sárgaköves úton. Talán csak egy új fésűre van szükség, ami segít kiszűrni a rengetegből az életrevalót. Erre törekszünk mi is…” – ezt olvashattátok 10 évvel ezelőtt lapunk első oldalain, és úgy érzem, ezek a sorok maradéktalanul beleilleszkednének ma is. Hadd legyünk most egy picit szentimentálisak, nosztalgiában lubickolók, urambocsá’ hangyányit önfényezők, és miután a góré, Gocoň Peti már szépen megkezdte ezt a szériát, fejtsük ki mind, hogy is kerültünk ebbe a füzetbe és mi a fenét keresünk itt!
Mi, akik ott voltunk a kezdetektől és legfeljebb kisebb megszakításokkal, de a mai napig adjuk bele a kakaót. Meteorzáporok kíméljenek!
Korábban:
Poór Tibor
SZILVÁSI TIBOR
Volt egyszer egy Kovács Norbi nevű ovis, majd alapiskolai haverom, ő volt az osztály szupersztárja, én meg valami antitest. Egy ideig másfél blokknyira lakott szever kettőn, aztán Hodosban, jól kijöttünk, néha meg nem. Aztán néhány évnyi különélés után, miután megjött az igazi eszünk, az újra összeterelt bennünket. Kábé két és fél éve már udvarolt nekem, megajándékozott kisebb-nagyobb meglepikkel, pl. Bëlga-koncertjeggyel a padányi kultúrba, vagy Zene aratáshoz válogatás CD-vel, amikhez én cserébe írtam nekik sajtóanyagot, egyszer csak, egész pontosan 2011. október 3-án este 22.39-kor rám köszönt az egyik online utcán:
– Heló Parker! – akkoriban, illetve néhány hónappal korábban még ilyen néven (Parker Péter) csacsiskodtam a Klikk In-be, az akkori szerdahelyi kávéházi magazinba. Némi puhatolózás után rátért: „Ha te vagy Peter Parker, akkor mindenképp találkoznunk kell!”
– Peter Parker Pókember – válaszolom, mire ő: „Hehe, jó lesz!”
Néhány nappal később megejtettük ezt a találkát vele, illetve az akkori Club Media nevű kreatív cégükből Gocoň Lacival és Ugróczky Pistával, és miután átbeszéltük, hogy egy új magazinról volna szó a Klikk In hamvain, ezt írta: „Mit szósz te ehhez, megint egy padba’ ülünk?” (sic!)
Újabb néhány nap telt el, és megismerkedhettem Laci bátyjával, az új tulajjal, Gocoň Petivel, illetve Poór Tibivel, és letisztáztuk, amit kell, hogy ne egy halott lap Frankenstein dokijai legyünk, hanem a szerdahelyi Geppettók, és valami olyat faragjunk a műhelyünkben, ami huncut és aranyos, szórakoztat és feltölt mindenkit, akivel találkozik, de lehetőleg sosem nyúlik meg az „orra”, tehát mindenekelőtt őszinte.
Végül úgy alakult, hogy Norbi nem dolgozott sokáig a lapnál, de a már említetteken kívül ő volt az egyike, aki lelket és vázat adott az egésznek.
Egy fiatalos, független, tartalmas újságnak, amelynél azóta egy sor tehetséges szerző dolgozott és dolgozik, akik mind csatlakozni tudtak a Klikk Out által képviselt értékekhez és gondolatvilághoz, amit már többen is kifejtettünk. Én személy szerint bízom benne, hogy a tartalmainkkal való találkozás minden olvasónk számára egyfajta apróbb terápia. Úgy, ahogy számunkra, számomra is a megalkotásuk.