„…Ahogy a szabadban a fák éves sztriptízgyűlésüket tartják, úgy bent, a szobában, és még beljebb, a fejekben is szükség lesz egy kis vetkőzésre, hogy a színskála egy másik, illetve több árnyalatában, és a tartalmat frissítve hasítsunk megújult paripánkkal. Nem kell délibáb után nyargalni, ragadjuk meg azt, ami körülvesz. Épp itt, épp most. Ha körülnézel, észreveheted, hogy számos olyan érték van a közelben, ami elérhető, utolérhető, csak eddig máshol tapogatóztál, mert a környezeted azt sugallta, hogy épp akképp haladsz a sárgaköves úton. Talán csak egy új fésűre van szükség, ami segít kiszűrni a rengetegből az életrevalót. Erre törekszünk mi is…” – ezt olvashattátok 10 évvel ezelőtt lapunk első oldalain, és úgy érzem, ezek a sorok maradéktalanul beleilleszkednének ma is. Hadd legyünk most egy picit szentimentálisak, nosztalgiában lubickolók, urambocsá’ hangyányit önfényezők, és miután a góré, Gocoň Peti már szépen megkezdte ezt a szériát, fejtsük ki mind, hogy is kerültünk ebbe a füzetbe és mi a fenét keresünk itt!
Mi, akik ott voltunk a kezdetektől és legfeljebb kisebb megszakításokkal, de a mai napig adjuk bele a kakaót. Meteorzáporok kíméljenek!
POÓR TIBOR
Tehát… A történet az én szemszögemből.
Nagyjából 1998-ban új ifjúsági játékosok ballagtak be a nagyabonyi csapat edzésére, akik között három, számomra ismeretlen, tizenhat éves srác is volt (később közösen alapították meg a Club Mediát).
Nagyjából 2000-ben Gocoň Péter ballagott be a Klember cégben található irodámba, aki egyike volt azoknak a munkásoknak, akiknek távozásom alkalmával három hónapon keresztül adtam át a tennivalók jegyzékét (egyébként egy hölgy is volt köztük, aki később a feleségem lett. 🙂
Valamikor 2011 októberében hosszú idő után azzal hívott fel Gocoň Péter, hogy van valamilyen ötlete egy nyomtatott médiumra, és hogy valahol találkozhatnánk.
A mai napig emlékszem arra, hogy ez a Grand Bár teraszán történt meg, ahol – az ő szavait is idézve – valószínűleg a legelső olyan beszélgetés zajlott le, amelyen nemcsak a projekt körvonalairól, hanem a tartalom és a forma konkrétabb elképzeléseiről is szó esett. Természetesnek tűnt, hogy a kezdetektől arról beszélgettünk, hogyan, nem pedig arról, hogy igen, vagy nem… Hittem ebben a projektben.
Pár héttel később következett a Club Media tagjaival (Gocoň Laci grafikus és Ugróczky Pityu fényképész a mai napig a Klikk Out tagja) és a Szilvási Tiborral való találkozás.
…és nem egészen egy hónappal később, 2011 novemberében kijött a Klikk Out első nyomtatott száma…
Milyenek voltak az első hónapok, évek? Valószínűleg minden ambíciózus projekthez hasonlóan zajlottak, amelyekben a hozzánk hasonló buzgó emberek dolgoznak. Inspiráló, izgalmas, és ahogy egyszer Gocoň Laci megjegyezte – örökre a szívügyünkké vált. Természetesen azokban az időkben olyan helyzetek is előfordultak, amelyeket ma már máshogy oldana meg a szerkesztőség…
Az első két évben a cikkek, beszélgetések stb. alapjait Szilvási Tiborral túlnyomórészt ketten alkottuk meg. Picit önpusztító időszak volt, amely egyúttal – és itt idézném Jiří Grygar híres műsorának a címét – A tér ablakai tágasan nyitottak (Okná vesmíru dokorán)… Fantasztikus időszak…
Végezetül…
Mély tiszteletem és köszönet a széles olvasóközönségünknek, amelynek tagjai immár tíz éve töltenek fel minket a figyelmükkel és a fantasztikusan csodálatos reakcióikkal, amelyek már a Klikk Out 2011-es megalakulásakor a kívánságaink és a céljaink közé tartoztak.
Korábban:
Gocoň Péter: Jubilálunk, 10 évesek lettünk!!!