Balogh Sabinát és Kucsera Tamást arról kérdeztük, szerintük milyen egy jó párkapcsolat. Mi kell ahhoz, hogy az hosszútávon is jól működjön. Megkérdeztük tőlük azt is, ők mit tesznek azért, hogy saját kapcsolatuk szárnyaljon, s hogy vajon mit várnak el kedvesüktől. Lássuk a válaszaikat! ????
BALOGH SABINA
Véleményem szerint a jó párkapcsolat olyan két ember közötti szövetség, amelyben leveheted a maszkjaidat, megmutathatod sebezhetőséged, amelyben lehetsz, aki vagy és nem kell félned, hogy sérteni vagy sérülni fogsz, és amelyben kompromisszumokkal mindent meg lehet oldani.
A párommal szemben nincsenek nagy elvárásaim, csak sok türelmet várok el tőle, mert az hozzám nagyon kell. ???? A kapcsolatunk érdekében próbálok sokat kommunikálni (állítólag ez otthon nekem nem nagyon megy 🙂 ), a „nem tudod hol van?” kérdésre mindig kielégítő választ adni. ????
Minden kapcsolatban vannak viták. Nem ritka, hogy újra és újra ugyanabba a vitába kezdünk bele, ami soha nem oldódna meg azzal, ha mindketten a saját igazunkat fújnánk. Így a destruktív kommunikáció elkerülése érdekében, én vagyok az, aki hamarabb enged, végül is nem kell, hogy mindig igazam legyen. ???? De minden nehézség ellenére mi egymás szövetségesei vagyunk, akik mindenben segítik a másikat.
KUCSERA TAMÁS
A nagy szerelem sajnos hosszútávon kevés a boldog párkapcsolathoz. Ahhoz, hogy jól meglegyünk egymással, a kapcsolaton és magunkon is dolgozni kell. A párkapcsolati boldogság sokkal inkább azon múlik, hogy azt az utat, amit választottunk, hogyan járjuk, hogy mennyit teszünk meg a párkapcsolatért. Bármennyire is különböznek egymástól a párkapcsolatok, van néhány alapvető dolog, amelyek megléte nélkül nehéz boldognak lenni. Meg kell tartani a közelség és távolság egyensúlyát. Kezelni kell az élet elkerülhetetlen kríziseit. A kapcsolati köteléket szorosan kell tartani, akkor is, ha éppen nehéz. Meg kell találni a humort és nem szabad elfelejteni a szerelmet.
Ha képesek vagyunk visszaemlékezni arra az idealizált állapotra, a szerelemre, a gondtalanságra, ami a kapcsolatunk elejét jellemezte, fontos erőforrást biztosítunk magunknak a kapcsolati krízisek idejére is. Azt viszont, hogy a kapcsolat változik, a szerelem pedig alakul, nem árt józanul látnunk és elfogadnunk.
Ha mindezt tudjuk, akkor már csak azt érdemes tudatosítani, hogy ahogy életünk során mi is folyamatosan változunk, alakulunk, ahogy vannak az életünkben jobb és rosszabb napok, időszakok, úgy hullámzik, formálódik dinamikusan a párkapcsolatunk is. Minden, ami történik velünk, ahogy éppen érezzük magunkat, minden személyes krízisünk, kétségünk párkapcsolatunkban is tükröződik.
Egy párkapcsolat tehát nem állandó és nem stabil abban az értelemben, hogy felépítve, napi szinten működtetve magára hagyható volna. A párkapcsolat a körülményekkel, a személyiségünkkel, a történésekkel összhangban formálódik, változik. Ugyanígy formálódni, változni kell benne nekünk is – harmóniában a partnerünkkel. Együtt kell alakítanunk, vigyáznunk rá, együtt kell gondoznunk.
Hogy én mit várok el a páromtól? Kölcsönös tiszteletet. Ne akarjon a saját ízlésére formálni. Fogadjon el olyannak, amilyen vagyok, ahogy megismert. Ha kell, támogasson, ha kell, örüljön velem.
Én magam is odafigyelek a párom minden apró rezzenésére. Próbálom kitalálni, hogy épp mi az, amire szüksége van. Ha kell meghallgatom, vele sírok és nevetek.
Szerintem, ha odafigyelünk a párunkra és képesek vagyunk alkalmazkodni a helyzetekhez, sokáig tarthat egy kapcsolat. Fontos, hogy hagyjunk teret a számára. Hagyjuk szárnyalni, de érezze, hogy várnak és számítanak rá.