A jótékonysági adományozás többeknél kiveri a biztosítékot, mondván, mindenki élete nehéz, mindenki oldja meg a problémáit ahogy tudja. Megértem én, persze, de azért egy kicsit gondoljuk ezt át! Bár napjainkra valóban elég közkedveltté váltak a különféle gyűjtési akciók, ez nem azt jelenti, hogy nekünk az egész vagyonunkat másnak kellene adnunk…
Mindenkinek megvan a maga keresztje. Kinek nehezebb, kinek könnyebb sors jutott. Egy a közös ezekben a sorsokban: senkié sem választható, mindenki úgy kapja. Mire gondolok? Azt, hogy ki születik súlyos betegséggel, kinek kell az egész életét végigharcolnia – nem mi döntjük el. Épp ezért, ha egy problémákkal küzdő családot látunk, nem szabad sem elítélnünk, sem pedig megvetnünk őket. Egyrészt ők semmivel sem kevesebbek, vagy rosszabbak, mint mi vagyunk, másrészt pedig nem ők választották azt az életet, ugyanannyi esély volt rá, hogy mi kapjuk a nehezítést. Utóbbi csupán a szerencsén múlt.
Az egészség a legdrágább a világon! Ez sajnos a gyógyászati eszközök és kezelések árán is megmutatkozik. Ezért van az, hogy a komoly problémákkal rendelkezőknek minden fillér számít, és sokszor bizony nem képesek önerőből bebiztosítani minden szükséges dolgot – ilyenkor jön az, hogy kénytelenek lesznek segítséget kérni.
A közösségi oldalak ma már lehetővé teszik, hogy szinte bárki adománygyűjtésbe kezdjen: magának, vagy másnak – teljesen mindegy. Licitálós gyűjtés, jótékonysági koncert, bál, vagy éppen családi nap – az összefogásnak sok formája van. Ezen sokan háborognak. Én magam is szembesültem már a negatív visszajelzésekkel. Volt, hogy lelkesen meséltem valakinek, hogy éppen hol, milyen családnál voltam látogatóban, és hogy mire van szükségük, miben próbálok segíteni nekik. A reakció pedig az volt:
„Te már megint mit akarsz? Ha mindenkinek más segítene, senkinek se lenne pénze!” De olyan is volt, aki azt mondta, foglalkozzak inkább magammal, vagy nekem netán olyan sok pénzem van, hogy csak úgy osztogatom? Megdöbbenésemben csak pislogtam.
A segítségnyújtás nem arról szól, hogy milliókat adjunk valakinek. Éppen elég, ha a lehetőségeinkhez mérten adakozunk. Hiszen sok kicsi, sokra megy! Sőt, nem is kell mindenkinek segítenünk. Szerencsére elég sokan vagyunk a világon, bőven jutna mindenkinek segítő kéz. Nem kell egy emberként az összes rászorulót magunkra vállalnunk. Teljesen elegendő, ha kiválasztunk néhány számunkra kedves családot, és őket segítjük, amiben tudjuk. Ha anyagiakkal nem megy, nem baj! A segítségnek számtalan formája van. Így hát segíteni a világon bárki képes, aki akar.
Szóval, nem kell hatalmas dolgokban gondolkodni és a végletekig elmenni! Csak hallgassunk a szívünkre! Hiszen mind emberek vagyunk, akik egymástól függenek. Kitől várjuk hát a kedvességet, ha nem egymástól?