Húsvét? Megint? Hiszen most volt karácsony! Vagy csak nekem tűnik úgy, mintha alig telt volna el azóta néhány nap? Pont olyan gyorsan szaladnak ezek a hetek, hónapok mint egy nyuszi! ????
A húsvét a mozgó ünnepeink közé tartozik. A keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe. Számos népszokás és hagyomány kötődik hozzá. Bár neve minden nyelven más és más, eredete azonban közös. A héber pészah szóból ered, melynek jelentése kikerülés, elkerülés.
Ezt tudtad erről az ünnepről?
A húsvétot negyven napig tartó böjt előzi meg. Megünnepléséről már a III. századtól kezdve vannak feljegyzések. Az ehhez fűződő szertartások közül már a középkorban kiemelkedett a feltámadás megjelenítése. A régi időkben húsvétkor bárányt, tojást, sonkát, kenyeret szenteltek, de volt, ahol barkát, bort vagy kalácsot. Az ünnephez tartozó legtöbb szokás azonban térségenként változott. Húsvét második napja hétfő, a városokban a húsvéti locsolás, másutt a húsvéti korbácsolás ideje volt. Húsvét hétfőjén és fehérvasárnap volt szokásban a komatál küldése.
Húsvéthétfő hazánkban ma is a locsolkodás napja.
A vízzel való locsolkodás a keresztelésre utal. A vizet tisztító, termékenységvarázsló erővel ruházták fel. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat, bekopogtak, verset mondtak, majd meglocsolták a házban élő lányokat, asszonyokat.
Ezért cserébe piros tojást kaptak. Hogy miért épp piros színű tojást adtak a legényeknek? Ez a szín egyrészt a szerelmet, az életet jelképezi, másrészt a legenda úgy tartja, hogy a keresztfán függő Krisztus vére lecsöppenve megszínezte az éppen ott imádkozó nő kosarában található tojásokat.
Mára már ez is megváltozott…
Ma már inkább csak a vicc kedvéért élünk e szokásokkal. Eredeti jelentésüket sokan talán nem is ismerik. Sőt, igazából egyre kevesebben élnek velük. A legtöbben már jóval az ünnep előtt eltervezik, hová mennek üdülni húsvétkor, s vannak olyanok is, akik, bár otthon maradnak, zárt kapuk és ajtók mögött, csendesen meghúzzák magukat.
Kevesen vannak, akik húsvéthétfőn útnak indulnak locsolkodni. Ha mennek is, kizárólag a közeli rokonokhoz néznek be. A gyerekek pedig jobbára inkább pénzt várnak, mintsem piros tojást.
Mint minden, ez is megváltozott…
Emlékszem, kislánykoromban izgatottan vártam a húsvéti ünnepeket. Húsvéthétfőn kora reggel, szinte a hajnali órákban megérkeztek az első locsolók. Na, jó, lehet, hogy csak nekem tűnt hajnalnak. ☺️ Szóval kora reggel rendre megérkeztek a rokonok, hogy meglocsolják a ház asszonyait, leányait. Mondanom sem kell, alig vártam a pillanatot. Vajon vízzel vagy kölnivel érkeznek az idén?
Arra is emlékszem, volt, hogy előző este azt tervezgettük anyukámékkal, hogy bezárkózunk az egyik szobába, hogy ne tudjanak kiönteni bennünket az ágyból. Vasárnap örömmel festegettük a tojásokat, gondosan elhelyeztük őket a kosárban, vagy egy tálban. Bár már tudtam, a húsvéti nyuszi igazából nem létezik, mégis megmaradt a hagyomány, miszerint kimentem az udvarra és friss fűből fészket készítettem, amibe aztán a szüleim beletették a csokinyuszit és a tojást. Hangsúlyozom: a csokinyuszit és a tojást! Nem pénzt, nem játékot, nem telefont, nem táblagépet… Mi pedig a bátyámmal kicsattanó örömmel szedegettük ki a csokit a fészekből.
Azok a régi szép idők! ☺️ Mindenesetre, bár minden megváltozott, remélem a maga módján mindenki élvezi e pár napot. Kellemes húsvétot, drága Olvasó! ☺️
(Forrás: Magyar néprajzi lexikon)