Szerző: Békési Bianka Mercédesz
Csiba Dáviddal, a dunaszerdahelyi IPPON Karate Klub versenyzőjével beszélgettem a június 10-i hétvégén Horvátországban rendezett karate-világbajnokságról és Európa-bajnokságról. Az izgatottság, az öröm és a bánat írja le leginkább az első világbajnokságot, melyen versenyzőként indult.
Szoros volt a program, hogy sikerült helytállnod?
A világbajnokságon férfi kata kategóriában 3. helyet, valamint a Kobudō Bo-ban 2. helyet értem el. Az Európa-bajnokságon pedig 5. helyet értem el felnőtt kata kategóriában, a Kobudō Bo-ban pedig 2. helyet. Nagyon fárasztó volt, de szerencsére képes voltam hozni a formám.
Mivel két külön kategóriában is indultál, ráadásul bíráskodtál mellette, ez befolyásolta bármiben az eredményeidet?
Valamilyen szinten befolyásolta az Európa-bajnoki helyezéseimet az, hogy mindhárom nap bíráskodtam is. Pénteken a Karate kata és Kobudō után estig bíráskodtam, szombaton reggeltől-estig, ami után mentálisan teljesen lefáradtam, és így kellett felállnom a tatamira vasárnap. Ha nem bíráskodtam volna, valószínűleg az Eb ötödik helyből legalább bronzérem lett volna, de ezt csak akkor tudnánk igazán megvizsgálni, ha visszamennénk az időben és rávennénk engem, hogy ne bíráskodjak. Valószínűleg meglepődnék, hogy a jövőbeli énem meg akar győzni, de biztos hallgatnék rám. Vagy nem, hisz önfejű vagyok.
Fontos számodra az eredmény? Van, amit többre értékelsz, mint egy érem?
Igen, nagyon fontos. Az utóbbi időben nagyon sok csalódás érte az életemet.
Amikor a határon léptem át, akkor jött egy telefonhívás édesanyámtól, hogy a nagymamám elhunyt. Ezt a versenyt a nagymamámért harcoltam, ezért nagyon fontosak ezek az eredmények.
De talán nem is az eredmények, hanem inkább az, hogy képes voltam tényleg küzdeni, és egy cseppet se ment el az önbizalmam. Éreztem az ereimben végigáramló adrenalint és bátorságot. Éreztem azt az erdőtüzet magamban, amit már egy ideje nem éreztem.
Mérkőzések előtt egyesek elképzelik a győzelmüket, mások meditálnak. Te hogy készülsz fel?
Számomra a „meditáció” a zene. Bemelegítés közben mindig rajtam van a fejhallgatóm. Mindig csinálok külön Spotify playlistet is a versenyre. Több tanulmány is bizonyította már, hogyha a kedvenc zenédet hallgatod sport közben, akkor megnövekszik a teljesítményed. Én is tapasztaltam már ezt. A zene mellett természetesen nagyon fontos számomra, hogy az edzőm, aki egyben az édesapám, legyen mellettem, mondja, hogy ne idegeskedjek, mire figyeljek, ne legyek feszült, satöbbi.
Idáig csak Shito Ryu kata kategóriában indultál, mikor és hogyan kezdtél Kobudōval foglalkozni?
Nagyjából 2 hónapja foglalkozom Kobudō Bo-val. A Shito Ryu országos versenyen volt Szlovákia első Kobudō Bo versenye. Amikor megtudtam, hogy a Kobudōban is ki lehet jutni az Eb-re és a vb-re is, azonnal vettünk hivatalos előírásoknak megfelelő Bo-t és nekiálltam gyakorolni vele.
Öt napom volt arra, hogy egy katát megtanuljak a versenyre, és volt, aki azt mondta, hogy inkább hagyjam, ne erőltessem, de én akkor is nekiálltam és gyakoroltam. Mit ad Isten, kijutottam Karateban és Kobudōban is mindkét versenyre.
Ezután pedig tényleg rákapcsoltam a Kobudōra is. Reggelente a házunk udvarán gyakoroltam és hát meg is lett az eredménye.
Ki tudnád bővebben fejteni, mit jelent a Kobudō mint harcművészeti ág?
A Kobudō egy japán harcművészet. A neve egy összetett szó, a „Ko” jelentése régi, a „budo” pedig harcművészetet jelent. A Kobudō egy fegyveres harcművészet.
Nem azért alakult ki ez a harcművészeti ág, mert kreatívak akartak lenni az akkori japánok, hogy akkor kard vagy a puszta kézen kívül is legyen érdekesebb a harc. Létezik egy népi hiedelem (ami szerintem teljesen elfogadható és valós), hogy az okinavai mezőgazdasági eszközökből fegyverek lettek, mivel a Satsuma szamurájklán korlátozásokat vezetett be a parasztok számára és megtiltotta nekik a fegyverviselést. Emiatt védtelenek voltak, és hagyományos mezőgazdasági eszközeik köré fejlesztettek ki egy harcrendszert. A Bo (amivel én is versenyzek) egy hosszú bot, a Kama egy kézi kasza, a Sai a vasvillából alakult ki, a mindenki által ismert Nunchaku pedig elméletileg cséplőcsapáskor rizscséplésre használták. Érdekes ugye? Az emberi találékonyság a történelem során mindig meglepte az utókort.
Októberben állsz legközelebb tatamira, Lengyelországban. A versenyre való készülés mellett hogy fogod tölteni az elkövetkezendő négy hónapot?
Hát rengeteg dolog van tervben. Általában a nyári és a téli szünet az, amikorra szoktam tervezni ezt-azt. Ez nem azt jelenti persze, hogy szezon alatt semmire sincs időm. Ez idő alatt természetesen a családommal és a párommal szeretnék több időt tölteni, és persze a barátaimmal is, mert az utóbbi időben rájuk jutott a legkevesebb időm. A nyáron két kisfilmet le szeretnék forgatni, kirándulni is terveztem, valamint két edzőtáborba is fogok menni, egyik lengyelországi Zakopanéban lesz, másik pedig Trencsénben.