Augusztus végén elteltünk a nyárbúcsúztató rendezvényekkel, s bár a csillagászati ősz pontos dátuma még odébb van, a nyárnak lassan búcsút inthetünk! Hogy mi következik? – nem kell hozzá nagy fantázia. Amint szeptemberre fordul a naptár, a nyarat lélektanilag is lezártnak tekintjük, az iskolák megnyitják kapuikat… Minden évben ezt osztja ránk az élet, a természet meg az időjárás. Nyilván illik hozzátenni, hogy az elmúlt két szezonban kissé szolidabban vigadtunk, szóval idén beleadva apait-anyait, volt mit bepótolnunk.
Csupán egyetlen kérdésre nem sikerült eleddig választ találnom, hogy: Úristen, ki ez a lány? – pedig annyiszor hallottam, hogy már a falra mászok tőle. Tudok olyan előadókról, akik kb. sosem pihentek, elképzelni sem lehetett bulit nélkülük a környéken. A bőség zavarában gyakran az őszi helyhatósági választások jelöltjei köszöntek vissza ránk, s ha rajtuk múlna, talán még a sárga faleveleket taposva is az esztendő legmelegebb évszakát búcsúztatnánk.
Az igazi nyárnak viszont vége, ha tetszik, ha nem!
Immár nincs több nyafogás a hőség miatt sem, épp’ ellenkezőleg, kezdődik a:
– Lehetne még jó idő!, Minek esik annyit?, stb. kezdetű strófa…
…ahogy az sem egyértelmű, éjjelre még nyitva maradhat-e a hálószobánk ablaka? Ez már csak amolyan ősi szokás, melyet anno Móra Ferenc is megörökített a madarak nyelvén:
– Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak…
Nem véletlen, hogy ebből a kedves gyermekversből idéztem, hiszen a nyár vége egyben a szünidő elteltét, az iskolakezdést is jelenti. Emlékszem, az első hetekben nehéz volt visszaszokni a reggeli rutinszerű ébredéshez, na meg hogy édesanyám a megkent kenyeret nem tányéron rakta elém, hanem szalvétába és tízórai zacskóba csomagolva az iskolatáskámba pakolta.
Akkoriban megtette a lekváros kenyér is, napjainkban a kézműves regál burger lett a divat. Csak tudnám mit jelent?
Majd amikor fordult a kocka, szülőként ugyanígy összpontosítani kellett, szóval nem véletlen ez a nyárvégi idült nosztalgia. A szeptember minden szülőnek és gyermeknek kihívásokkal tarkított időszak. Véget ér a nyár, új tanév kezdődik, amely anyagilag, fizikailag és mentálisan is megterhelő lehet. Minekután új cipőt is kell venni a „cinegemadárnak”, hogy útra kelhessen… de a tolltartó, füzet és további ezer apróság szintén ott díszeleg a legtöbb bolt polcain. Persze ne feledkezzünk meg az ovisokról sem!
Kárpótlásképpen jöhet a szeszélyes vénasszonyok nyara, az ökörnyállal teleszőtt kellemes nappalokkal. Szeptemberben pedig ismét vásározunk is!
Bármilyen furcsa, személy szerint sosem stresszeltem be, sem gyerekként, sem szülőként. Ikergyermekeink révén pár év múlva újra megtapasztalhatom, érvényes-e még a legegyszerűbb motivációs mondat:
– Ha elkészültél a házi feladatoddal, lemehetsz játszani! – egyáltalán létezik még olyan, hogy házi feladat, és még mindig „de nehéz az iskolatáska?”
A tanévkezdést jelentősen megkönnyíti, ha a félelmek mellett azt is megbeszéljük gyermekünkkel, milyen jó dolgok várhatnak rá, pl.:
– Ismét találkozhatsz azokkal a pajtásaiddal, akiket nem láttál egész nyáron, és majd elmesélitek egymásnak, kinek hogy telt a szünidő; vagy: új és izgalmas dolgokat tanulhatsz…
Ez az élet rendje!
Mindannyian megbirkóztunk vele – „anya is, apa is járt iskolába” –, mégha olykor nehéz feladatnak is tűnt, akárcsak az öltözködés ilyentájt. A minap már csak 11 fokot mutatott kora reggel munkába menet a telefonom applikációja:
– Mit vegyek fel, reggel még hűvös van, de napközben lehet akár 30 fok is?!
Valóban bámulatos a természet, ahogy egyik hétről a másikra a tikkasztó melegből párás őszelőt varázsol, s közben fokozatosan elcsen pár percet az éjszaka a nappaltól. Vége van a nyárnak, a szép emlékek viszont egy darabig még kitartanak bennünk, de a jövő nyárig biztosan!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…