Listával a kézben

A kérdés így karácsony előtt úgy vélem, kényes határokat feszeget, vagy már réges-rég túl is nyúlt azon a bizonyos határon?

A kedves Mikulás, aki titokban, az éj leple alatt besurran – ráadásul a kéményen keresztül –, s teszi mindezt évszázadok óta.

Sejtem, hogy páran majd félreértik, amiről valójában írni szeretnék, de vállalom.

Akkor a szabadság szele sokunkat megrészegített, ma már tudjuk, vér és harc nélkül nincs valódi forradalom...

A változás nem feltétlenül jelent egyet az elmúlással, az iskolaudvar, ahol egykor szánkóztunk, mostanra teljesen megváltozott, de attól az még iskolaudvar maradt.

Minden évben ilyentájt, amikor hűvösebbre fordul az idő, az egerek „közelebb jönnek” a hajlékunkhoz, megjelennek a munkahelyeken, sőt akár a bevásárlóközpontokban is.

Hallani, ahogy kopognak rajtuk az apró cseppek, a ködnek egészen más hangja van, mint az esőnek.

Pár órára elfelejtem a világ minden baját, csak én leszek, az út meg a „keresztjeim”.

Szia október! Szeptember végén még „nyílnak a völgyben a kerti virágok”, de októberben már „itt van az ősz, itt van újra!” – oly’ sokszor toldozgattam már Petőfi verseivel a jegyzeteim, hogy ettől most eltekintenék. Az ősz minden évben…

Sokan morognak a posta előtti szemaforra, merthogy visszafogja az amúgy is összefüggő kocsisort. Hát én pl. a kultúrházhoz is tennék...