FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Már a cím is picit ironikus! A probléma nem egyedi és nem is kizárólag Dunaszerdahely városát érinti, viszont engem sosem érdekelt, hogy „miért zöldebb a szomszéd kertje”. Itt élünk, itt helyben kéne megoldást találnunk rá, persze vannak szakemberek, akik otthonosan mozognak a témában és talán oldják is… Oké, de lehet ezen egyáltalán oldani valamit? Mert nem indulhatunk ki abból, hogy bezzeg gyerekkoromban csak két szomszédunknak volt kocsija a tízből…
…manapság arra a tíz családra akár 15-20 gépjármű is jut. Hogy túlzok? – már hogy a fenébe túloznék, vegyük például a Kovács famíliát, őket mindenki ismeri, vagy legalábbis legtöbbünknek akad Kovács nevezetű ismerőse. Tetszik tudni, kire gondolok, az öreg Kovács fiára, menyére, unokáira stb. És már miért ne vezethetne az öreg Kovács is – bár őszintén szólva nem ismerem az idevágó aktuális rendeletet – egyáltalán létezik valamiféle megszorítás az időskori gépjárművezetői engedélyre?
A „megszorításra” keresnék inkább más kifejezést, mert kipattogok tőle. Legyen mondjuk korlátozás, restrikció – hát ezek se jobbak, na mindegy…
Szóval míg anno éveket kellett várni, hogy valaki autóhoz juthasson, addig manapság elméletileg – és gyakorlatilag is – csupán egy dolog szükségeltetik hozzá:
– Ha van pénzed, lesz kocsid.
– Ha sok pénzed van, olyan kocsid lesz, amilyet csak akarsz. Pikk-pakk, tolod a zsetont, és a szalon adja alád a verdát, olajcsere, téligumi grátisz, csak vidd.
– Ha a feleségednek is van pénze, neki is jár… fiadnak, lányodnak, szeretődnek…
És itt jön a hab a tortára, vagy ez már a cseresznye? Abban az esetben, ha még sincs pénzed – gyakori eset –, akkor se csüggedj, mert a bank nagyon szívesen ad neked, esetleg a lízing jobban érdekel? Fontolgatod a mai helyzetben, mire kiszámolod mennyit fizetnél vissza, rájössz, hogy kb. kamionod is lehetne?
Na kérem, fel van állítva a képlet: délelőtt nyolckor – szóval kvázi már nem csúcsidőben – indulunk a feleségemmel fogorvoshoz. Ő vezet, kézifék ki, „lükverc”, kis egyes, kettes, hármas…
Dicsekedjek picit, nekem is van jogsim, de nem igazán kaptam rá a vezetés ízére. Néha úgy vagyok vele, hogy inkább félreállnék, míg az a sok kocsi ott előttünk célba ér, aztán mehetünk mi. Hadd mondjam még el, mi a kedvencem a városból fél óra alatt kivergődve: a szippantóskocsi! Áldja meg az Isten őket, nagyon fontos munka – eskü’, most nem hülyülök! Hasítunk a két község között, aztán folyton elénk kerül valahogy. Kacsázik jobbra-balra, megelőzni lehetetlenség, elképzelem mi lötyög benne… majd pont úgy anyázok, ahogy mindenki más a városban:
– Mi ez a rengeteg autó, hát senki sem dolgozik? Pedig a benzin is milyen drága, mégis be van állva Szerdahely folyton.
– Lehetetlenség parkolóhelyet találni, én ezt már nem hiszem el, komolyan!
– A város tehet róla, a megye, miért nem csinálnak több parkolóhelyet, szélesebb utakat?! De ingyen ám, mert fizessen, akinek hat anyja van!
Oké, ennyi lenne az ironikus rész. Tehát, miért áll be folyton a város, és ki tehet róla, hogy nincs elég parkolóhely?
Senki!? Dehogy akarok én bárkit is gyanúsítani, urambocsá’ vegzálni. Senkinek sem tilthatom meg, hogy autót vegyen! És senkinek sem tilthatom meg, hogy parkolóházakat meg mélygarázst építsen lakótelepenként, bár nyilván ezeket is meg kell fizetni valakinek. A munkahelyre be kell érni, ez evidens! A tömegközlekedés már nem olyan, mint a szociban, az esti járatot kivették. Aláírom, igaz! Faluról be kell jönni valahogy, ha busszal jövök, egy órát lézenghetek valahol, mert a műszak annyival később kezdődik. Jogos! Ahol én lakom, ott nem jár busz – oké!
Dugó van, volt… Lesz?
A céges busz meg faluzik, várni kell rá, megyek inkább kocsival. Henteshez is, nehéz az a két pár kolbász, postára szintén, picit beborult! Gyereket meg inkább bevinném az iskola kapuján, ha lehetne. Nem akarom, hogy átélje azt a terrort, amit nekem kellett anno: képzeljék, gyalog elengedtek a szüleim, pedig zebrán is át kellett menni közben. Borzalom! Néha tényleg nem értem, hogy éltük túl a 20. századot…
Jó, megint ironizálok, és nyilván csak a véletlen műve, ha ebből a katyvaszból valaki mégis magára ismert.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba, de most tényleg. Számoljunk átlagban egy, maximum két kocsival családonként – sok családnak egyáltalán nincs autója. Ez a mennyiség bőven elég egy ilyen kisvárosnak (már nem is olyan kicsi). Dugó volt, van, lesz! Nemrég megszervezték az autómentes napot a Fő utcán és kerülni kellett, ment a morgás ezerrel, pedig jó előre meg volt hirdetve. Gyerekkoromban tervben volt valami hasonló, kizárni a járműforgalmat a belvárosból, nem csupán pár órára. Akkor még bírta volna a Štefánik utca, manapság csak utópia.
Még jó, hogy a Csillag utcában, pardon a Bartók Béla sétányon megvalósult ez a projekt!
Arról már nem is beszélek, amikor esik az eső és ilyentájt elég gyakran esik, szóval senki sem szeretne elázni. A gyalogosok sem, akiket beterítesz a tócsából esőlével! Sokan morognak a posta előtti szemaforra, merthogy visszafogja az amúgy is összefüggő kocsisort. Hát én pl. a kultúrházhoz is tennék, mert a kocsisort nem a szemafor fogja vissza, hanem a felelőtlen gyalogosok, akik egyenként masíroznának át a zebrán. Vagy a zebra mellett!
– Esküszöm kiszállok és adok egy taslit legközelebb… – no csak semmi erőszak!
Béke, testvéreim!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…