Reklám
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL ARCHÍV FELVÉTELEI
Az őszi, nem éppen sikeres szezon után átvette a csapatot és mi csak reménykedhettünk, hogy a tavasz számára nem egy lehetetlen küldetés lesz. Viszont a tavasz a DAC-közeg nagy örömére szinte mesésen zajlott le. Erről az időszakról és főleg az előttünk lévő feladatokról Branislav Fodrekkel beszélgettünk.
Üdvözlöm a Klikkout olvasói nevében is Braňo Fodreket, a DAC 1904 klub vezetőedzőjét. Braňo, üdvözölünk a stúdióban!
Köszönöm a meghívást!
Reklám
A DAC-Zólyombrézó (3:2) mérkőzés lefújását követően mit mondtál a srácoknak az öltözőben?
Csak röviden szóltam a gárdához, hagytam, hogy a pozitív érzelmek mindenkit a hatalmukba kerítsenek. A srácok örültek, ünnepeltek, így hagytam, hadd tegyék. Gratuláltam és megköszöntem nekik a szezon tavaszi felében látottakat. Elmondtam, hogy megérdemlik a sikert, és azt is, hogy ezt alaposan megünnepeljék.
Ősszel három, tavasszal pedig négy találkozón irányítottad az együttest, majd következett a rájátszás. Természetesen már a téli felkészülés során rendbe raktad a keretet és megszilárdítottad egyes játékosok pozícióját. Példaként megemlíthetem Andzouanát, aki előtted több pozícióban is megfordult, nálad viszont egy poszton futballozta végig a tavaszt. Szerintem a rájátszás előtt már benned is kikristályosodott, kikre fogsz építeni és hogy milyen játékrendszerben küldöd harcba a csapatod…
A téli felkészülés során remek mérkőzéseket vívtunk nagyon erős csapatok ellen, amelyeken lényegében az összes labdarúgó elegendő játéklehetőséget kapott, hogy megküzdhessen a kezdőcsapatbeli helyéért. Minden egyes találkozóval tovább kristályosodott a kezdő tizenegy és a gárda gerincének az összetétele. Szinte ugyanazzal a kerettel vágtunk neki a tavasznak, csak a bajnokság kezdete előtt röviddel érkezett Kapanadze, aki remek vételnek bizonyult. Bár Viktor Djukanović kicsit más helyzetben jött Dunaszerdahelyre, ő is bizonyította, hogy minőségi futballista. Szerintem sikerült egészséges hangulatot és jó öltözőt kialakítanunk, amelynek megvolt a saját célja. A tavaszi szezon ezt bizonyította is.
A rájátszást is jól kezdtük, hiszen a nagyszombati 1:1-es döntetlent a Zsolna otthoni legyőzése követte, tehát két erős ellenféllel szemben négy pontot szereztünk. Hogyan láttad az említett két összecsapást?
Többször is elmondtam, hogy kizárólag meccsről meccsre haladtunk, ez pedig nem csak valamiféle elcsépelt szöveg volt. Minden egyes találkozónak megvolt a jelentősége: szerettük volna legyőzni a Szakolcát, majd idegenből is ponttal, pontokkal távozni, a hazai zárómérkőzést pedig megnyerni. Majd jött a play-off és a legreálisabbnak tűnő célkitűzés: megharcolni a play-offért, hiszen az alapszakasz végén tizenkét ponttal előzött meg a Nagyszombat, a Zsolna pedig további öttel, tehát összesen tizenhéttel. Nem terveztünk hosszútávra, de természetesen az európai kupaszereplés kivívása továbbra is a fő célkitűzésünk maradt. Viszont mindegyik meccsnek komoly tétje volt számunkra és eszerint készültünk rájuk. A találkozók visszajelzésként szolgáltak azt illetően, hogy jó úton haladunk. Ezt akartuk fenntartani.
A vezetőedzői kinevezésed elején a pontok megszerzése volt az elsődleges, majd a szurkolók visszacsalogatása a lelátókra. Később fokozatosan olyan arculatot is adhattál a gárdának, hogy közönségvonzóan futballozzon. Miként lehet összeállítani egy olyan tervet, amelyben támadófocit akar játszatni a vezetőedző és mi mindent kell ekkor figyelembe venni?
Már az érkezésünktől kezdve a futballisták tipológiájából és a rendelkezésünkre álló labdarúgókból indultunk ki. Megpróbáltuk ehhez igazítani a játékstílusunkat és igyekeztünk reálisan átlátni a focisták képességeit. Az edzésfolyamatban is az volt a feladat, hogy egyénileg fejlesszük a labdarúgókat. És ha ezek a jó egyéni teljesítmények betagozódnak a csapatteljesítménybe, akkor jön a siker.
Igyekeztünk kifürkészni, mire képes az együttes. Nap mint nap ezen dolgoztunk, és a játékosok bizonyították, megvan a kellő minőség, és hogy képesek vagyunk olyan focit mutatni, amilyet akarunk. Bár elmondható, hogy egy edző sosem lehet elégedett, mindig látunk dolgokat, amiken lehet javítani. Sok jó mérkőzést és meccsszakaszt tudhatunk magunkénak, mégha nem is minden sikerült végül.
Ha visszatekintünk, egyetlen olyan összecsapást sem láthatunk, amelyen az eredményesség vagy a játék képének a tekintetében lebőgtünk. A Zsolna elleni hazai és a Zólyombrézóval szembeni idegenbeli találkozókon voltak gyengébb szakaszaink, sorozatban három olyan találkozónk is akadt, amelyet nem kezdtük jól és rögtön az elején hátrányba kerültünk. Másrészt azonban a csapat sosem adta fel, megmutatta a karakterét, tartását és sok meccsen képesek voltunk hátrányból fordítva győzedelmeskedni. Erőt mutattunk, de akadtak olyan mérkőzések is, amelyeken a végén veszítettünk pontot, pontokat – ezen a téren még mindenképpen javulnunk kell. Viszont az egyik összefügg a másikkal és a végelszámolásnál jól jöttünk ki ezekből a dolgokból.
Említetted, hogy a jó egyéni teljesítményekből összeadódhat egy jó csapatteljesítmény. Ezt aláírom és itt emelnék ki két játékost. Andzouana esete annyira nem kirívó, hiszen ő már a tavaszt megelőzően is jó teljesítményt nyújtott. Bár néha voltak kilengései, stabilizálódott a teljesítménye. Ramadan esetében viszont óriási eltérés van az ősszel és a tavasszal látottak között. Arra is kíváncsi vagyok, miben segítették őket a csapattársak.
Egyrészt a számok magukért beszélnek, de Ramadan a kezdetektől jól állt hozzá az edzésekhez és a mérkőzésekhez is. A játékosok megértették, hogy a labdarúgás nem egyéni sport, ha a csapatnak jól megy, akkor a labdarúgóknak is jól fog menni. Az öltözőben remek gárda jött össze, egyik a másik alá dolgozott, a pályán segítették egymást és egymásért melóztak. Nem arról volt szó, hogy valaki csak saját magát helyezte a középpontba és csak a saját számait hajszolta. Ez Ramadan esetére is igaz. Azt mondtam nekik, hogy ha még jobban együtt fognak működni, akkor sikeresek lesznek. Ha hajlandóak lesznek alárendelni magukat a csapatérdeknek, akkor a gárda is jobban működik majd és a játékosok egyénileg szintén jobban kitűnhetnek. Ezt meg is tették. Egy dolog, hogy Ramadan milyen statisztikával rendelkezik, mennyi gólt szerzett, másrészt azonban azt is meg kell nézni, mennyi piszkos munkát végzett el az együttes érdekében. Képes volt besegíteni a védekezésbe is, nemcsak arról volt szó, hogy elkért minden labdát és kizárólag ő futballozott. Itt szemmel látható volt bizonyos változás, a támadásban és a védekezésben is mindenki keményen dolgozott. A csapat sikerét az egyéni sikerek fölé helyezték és végül ők maguk aratták le a babérokat. Ebben a megértésben látom az utat és abban, hogy a srácok egymást húzták előre, csapatként. Ramadannak sem sikerült mindig minden, de akkor a gárda felemelte őt, ő pedig a kritikus pillanatokban sietett az együttes segítségére. Gólokat szerzett, jöttek a győzelmek, ezáltal a körülötte levők teljesítménye is javult. A csapat érezte, mikor nem megy neki a játék, és érte is küzdöttek a többiek. Erről van szó, emiatt csapatsport a football, és végül emiatt lett sikeres a gárda és a klub is.
Térjünk vissza a védelemhez, ahol az idény vége felé kissé improvizálnod kellett. Hogyan foltoztad össze a kezdőcsapatot?
Lényegében az egész tavaszi idényt tizenkét-tizenhárom futballista húzta végig. Voltak néhányan, akik talán több játéklehetőséget érdemeltek volna, jól teljesítettek, de nem volt okom komolyabban belenyúlni a kezdőcsapat összetételébe, mert az eredményesség és a teljesítmény is rendben voltak. Talán, ha becsúszott volna egy-két vereség, akkor néhány helyen változtatunk, és mások is lehetőséget kapnak.
Azok játszották végig a tavaszt, akik rögtön a kezdetektől bizalmat kaptak és meg is tartották helyüket a kezdő tizenegyben. Ezért nem volt okom változtatni.
A védők közül Csinger hosszabb időre kidőlt, így a végén kicsit megkevertük a dolgokat. Márk néhány mérkőzést a Somorja színeiben is abszolvált, szerettük volna látni, milyen állapotban és formában van. Megemelem a kalapom a többiek előtt is, akik bár kevesebb lehetőséget kaptak, de éltek vele, és nem lehetett érezni, hogy nem a stabil kezdőcsapat tagjai futballoznak. Ennek tökéletes példája volt a Zsolna elleni idegenbeli összecsapás, ahol több változtatást is eszközöltünk, az újak pedig teljes értékűen tudták pótolni azokat, akik pihenőt kaptak arra a meccsre.
Kapusok. A futballban néha kockázatos húzásokat is meg kell lépni vezetőedzőként és spotigazgatóként egyaránt. A kockázat egészséges mértéke mindegyik sportágban jelen van. Megsérült az elsőszámú kapusunk, és már régebben is tudtuk, kik helyettesíthetik őt. Hogyan sikerült megoldani ezt a problémát?
Már a téli felkészülés találkozóin látszott, hogy Filipe is remek formába lendült, de természetesen továbbra is Popović volt az első számú kapusunk. A felkészülés során általában mindketten egy-egy félidőt védtek az előkészületi találkozókon, Popović csak a vége felé kapott több játékpercet. Mindkét hálóőr egyészséges párharcot vívott az egyes számú mezért, Filipe nyomást helyezett Popovićra, ami neki is segített. Azzal az érzéssel vágtunk neki a tavasznak – ami végül be is igazolódott –, hogy két kiváló kapusunk van. Nem volt miért lecserélni Popovićot, aki jól védett, Filipe pedig a napi munkájával támogatta őt és várta a kínálkozó lehetőséget. Ez végül a Kassa elleni összecsapáson jött el, ahol felkészülten állt a kapuba és remek teljesítményt nyújtott. Ezt követte Popović balszerencsés sérülése, így Filipe maradt a kapuban, és szerintem kiválóan helytállt. Végig nyugodt voltam, mert a felkészülésben és a napi munka során látottak alapján biztos voltam benne, hogy két kiegyensúlyozott kapussal rendelkezünk. Ha az egyikükkel bármi történne, a másik felkészülten venné át a helyét.
A következő szezonban milyen helyzet állna elő, ha Popović távozna és milyen, ha maradna?
Nem akarok spekulálni. Jelenleg két remek hálóőrünk van, ami nagyon fontos. Mivel sikerült bejutnunk az UEFA Konferencia Ligába, bízom benne, hogy sikerül egy versenyképes együttest összerakni, amellyel a lehető legmesszebb jutunk az európai kupasorozatban. A szlovák kupával együtt kettő, sőt három versenysorozatban is érdekeltek leszünk, így kellőképpen széles játékoskeretre van szükségünk. Mindenképpen lesz lehetőség arra, hogy mindkét kapus szerepet kapjon, és ha előáll valamilyen helyzet, akkor azt majd oldjuk. Jelenleg két remek kapussal rendelkezünk, sőt több fiatal is pallérozódik, legyen szó Kaltsasról vagy Németh Attiláról, akik nyomást helyezhetnek a felnőttcsapat két kapusára. Így van ez jól, az egészséges konkurencia által az egyikük húzza a másikat. Ami a kapusposztot illeti, pillanatnyilag megoldottnak vélem a helyzetet és nyugodt lehetek.
Térjünk át a nézőkre. Az egyik fő célkitűzésed a szurkolók lelátókra való visszacsalogatása volt. A te és az öltöző szemszögéből nézve hogyan értékelitek a szurkolókért zajló csata menetét, és miként kommunikáltad le a játékosokkal ezt a témát, ami az öltözőtökben is rendszeresen előbukkanhatott?
Természetesen rögtön a kezdetektől beszélgettünk erről. Nem létezik, hogy egy ilyen történelemmel és háttérrel rendelkező csapatra, mint a DAC, mindössze ezerötszáz-kétezer néző legyen kíváncsi. Ez azt mutatta, hogy valami baj van. Az első pillanattól őszintén kimondtuk a srácokkal, hogy ez az elsődleges feladat, amin dolgoznunk kell, vissza akartuk csalogatni a nézőket a stadionba. Nekünk kellett jelzést küldeni a szurkolóknak, hogy bízzanak a csapatban, és hogy támogassanak minket a megkezdett utunkon.
A futballisták tisztában voltak vele, hogy a mutatott játék és az eredményesség függvénye a nézőszám. Én annyit mondtam nekik, hogy ha elkezdenek visszatérni a nézők, az lesz az igazi visszacsatolása, értékelése az elvégzett munkájuknak. Ha növekednek a nézőszámok, az emberek pedig élvezik a futballt, akkor az azt jelenti számunkra, hogy valamit jól csinálunk, a megfelelő úton haladunk. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a támogatásukért, amit rögtön a tavaszi szezon kezdete óta éreztünk.
Folyamatosan növekedtek a nézőszámok, a srácok keményen dolgoztak és mindent beleadtak a hazai összecsapásokon. Az otthoni mérlegünk is nagyon szép, a Zólyombrézó elleni utolsó mérkőzést követően kellőképpen megünnepelte egymást a csapat és a tábor. A labdarúgás a nézőkért van, és remélhetőleg a lehető leghamarabb még több szurkolót sikerül kicsalogatnunk a lelátókra, hogy ugyanúgy, mint néhány éve, a Dunaszerdahely szinte össze hazai találkozóján teltház legyen. Szeretnénk visszahozni az igazi szerdahelyi hangulatot, amihez a tavasszal tapasztalt atmoszféra jó alapot adhat.
Milyen ellenfelekkel szeretnéd összemérni a csapat erejét a felkészülés során?
Június 16-án jövünk össze újra mindannyian és következik az első edzésegység. Minőségi együttesekkel találkozunk. Télen is kiváló gárdákkal csaphattunk össze, akik ellen alaposan felkészülhettünk a tavaszra, ezért inkább külföldi ellenfeleket részesítettem előnyben. Mivel az UEFA Konferencia Ligában is érdekeltek vagyunk, az volt az elképzelés, hogy azonos szintű vagy erősebb csapatokkal találkozzunk. Szerintem csak a kemény ellenfelek készítik fel alaposan a játékosokat a bajnoki küzdelmekre.
Ami a játékosmozgásokat illeti, két távozó már biztos: Mateus Brunetti és Milan Dimun, két védekező stílusú futballista elhagyja a DAC-ot. Tipológiailag hogyan szeretnéd feltölteni az együttest annak a fényében, hogy amikor átvetted a csapatot, biztosan láttad, hol szorulunk erősítésre és a távozók tekintetében is?
Nem akarom azt mondani, hogy bajban vagyunk, de sürgősen szükségünk lenne egy előretolt támadóra, aki hiányzott és akinek meg is éreztük a hiányát. Például Maťo Trusa és még többen is képesek lejátszani a mérkőzéseket azon a poszton, de tipológiailag nem volt első számú támadónk. Ráadásul Maťo nem is az a tipikus ék, ahogy Viktor Djukanović sem. A szezon végén Alioune Sylla ugrott be erre a pozícióra, aki remekül megoldotta a feladatát, fontos gólokat szerzett. Elsőként mindenképpen szeretnénk egy minőségi csatárt igazolni, ami nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy a kinézett játékosok megszerzésén keményen dolgozik a klub. Akarunk egy jó támadót, aki által a csapat erőssége is megnő.
Egy edző sosem dőlhet hátra. Még az olyan sem, aki több tíz éve dolgozik a labdarúgás világában. Az első félszezonodra elég sok feladatot kaptál, amelyek ráadásul nem is voltak könnyűek. Hogyan illeszkedtél be a közegbe és miként érzed magad a nemrég befejeződött idény végén?
Remek érzések vannak bennem. Természetesen az ember remél, bízik a legjobbakban, a pozitívumokra összpontosít – enélkül nem is lehetne ezt csinálni. Vannak bizonyos elvárások, de ha valaki mondjuk januárban felvázolja, hogyan sikerül a tavasz, nem biztos, hogy hiszek neki. Annál szebb a jelen. Ha az elmúlt félszezont veszem, a srácok remek közösséget hoztak létre.
Az edzésekhez és a meccsekhez, sőt egymáshoz is nagyon jól álltak hozzá, megtalálták magukban a motivációt, hogy valami nagyot alkossanak. Szerintem ezt lehetett is látni a gárdán. A klubvezetésnek és természetesen a tulajdonos úrnak is nagy köszönet jár, aki olyan körülményeket teremtett, amelyben kizárólag a labdarúgásra összpontosíthattunk. Minden adott volt a minőségi munkához.
Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak is, akik támogattak minket, és ne feledkezzünk meg a körülöttünk dolgozókról sem, hiszen a siker csapatmunka eredménye. Az egész stáb nagyszerű szakemberekből áll, és fontos volt, hogy lényegében egészen a végéig elkerültek minket a komolyabb sérülések. Maťo Trusa és Popović balszerencsés sérülésén kívül mindössze kisebb problémáink akadtak. Ez szintén arról tanúskodik, hogy remek szakemberekkel vagyunk körülvéve. Az egész klub egy irányba húzott, minden a helyére került és végül sikeresek lettünk – ez a legfontosabb.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani neked és a stábodnak, amiért a sikertelen őszt követően eljuttatták oda a csapatot, ahova való. Az új idényre és az európai kupaporondra a lehető legtöbb szurkolót és egyre növekvőbb támogatást kívánok, viszont ehhez legalább olyan teljesítményeket kell nyújtanotok, mint amilyeneket a tavasz során láttunk tőletek. Gratulálok, csak így tovább!
Köszönöm szépen a jókívánságokat, de egyáltalán nem én vagyok a fontos, hanem a klub, mi csak igyekeztük a lehető legjobban elvégezni a munkánkat. Nagyon boldog vagyok, amiért így sültek el a dolgok, de ez a siker a tulajdonosé, a stábé, a klubban dolgozóké, a támogatóké és nem utolsósorban a játékosoké. Éreztük a támogatást, és amikor minden összeáll, mindenki egy irányba húz, akkor ilyen siker is lehet a végeredmény. Játékosként és most edzőként is ahhoz tartom magam, hogy amennyit belerakunk a labdarúgásba, annyit is kapunk tőle vissza. A srácok mindent beleadtak és a nehezebb pillanatokban meglett ennek a jutalma, a futball istene visszaadta nekik a belerakott melót. Megyünk tovább, még egyszer köszönöm szépen!
Igen, ez egy olyan kirakós, amelybe először mindenkinek bele kell raknia a sajátját, majd ebből jó dolgok is születhetnek. Mégegyszer köszönöm a szezont és a beszélgetést!
Mindannyiunk nevében köszönöm, minden jót kívánok!
VIDEÓINTERJÚ:
Interjú Branislav Fodrekkel | SzerdaHelyzet Extra