Szia október! Szeptember végén még „nyílnak a völgyben a kerti virágok”, de októberben már „itt van az ősz, itt van újra!” – oly’ sokszor toldozgattam már Petőfi verseivel a jegyzeteim, hogy ettől most eltekintenék. Az ősz minden évben ugyanazzal az arccal fogad minket, én mégsem bírom megunni. A fákat „simogató” napfényt sem, melytől a lombok HDR minőségben pompáznak, és a lehulló levelek aranyszínűek lesznek. Recseg-ropog a lábunk alatt a friss avar, imitt-amott kikandikál a földtakaró alól pár „gesztenyesün” is, ami ha „levetkőzik” már csak gubacs marad.
– Gyertek, szedjünk gubacsot, de a gesztenyesünre vigyázzatok, az szúrós!
Ugye, mindenki érti miről beszélek, ha gyermekeimet ilyen dolgokra biztatom? Ámbár az ősz inkább a komorságot jelenti, mint a napfényt, a gyakori esőket, ködöt, a korai sötétedést. Aznap a piacon egy kisfiú kérlelte édesapját:
– Apa, veszel nekem halogén tököt? – nem elírás, eléggé sejpített is a kölyök.
– Nem fiam, az Amerikába való! – mert ugye úton-útfélen én is hallom, hogy: Mifelénk nincs Halloween, nálunk Mindenszentek vannak…
Évek óta elárasztja őszidőben a közösségi oldalakat a faragott tökökre mutogató nemzeti önérzet.
Bizony a szebbnél szebb dísztökök között már megjelentek a töklámpásoknak valók is. A töklámpás sokak számára az őszi dekoráció egyik eleme, mások szerint mindössze a Halloween ünnepét utánzó, a magyar hagyományoktól kifejezetten idegen történet. De akkor miért Valentin-napozunk, ha a szerelemre is van saját ünnepünk, a májusfa állítás apropóján? És a tökfesztiváloknak alapból mi köze lenne Amerikához? Tökleves, tökfőzelék, tökéletes étkek…
A magyar tökfaragás története egészen Salamon király idejére nyúlik vissza. Salamon trónviszályban állt unokatestvérével Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon elismerte Lászlót magyar királynak, cserébe megtarthatta királyi címét. Azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. László ezt megtudta és biztonsági okból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy éjszaka töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy mindig szemmel tarthassák a rabot. A lámpások így a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: „Fénylik, mint Salamon töke!”
Régebben a paraszti világban is készültek Magyarországon töklámpások, ezekkel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok a betakarítás idején. Az igazság az, hogy az Amerikára oly’ jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza, főként a rendszerváltás után, de mert a sütőtök – amiből a töklámpások készülnek – ilyentájt érik be, mindig is jelen volt, ha másutt nem, a háztáji gazdálkodásban és a konyháinkban.
Már gyerekkoromban megtermett a kertünkben, bár nem emlékszem rá, hogy töklámpás készült volna belőle.
Anyám inkább megsütötte, és jóízűen megettük, apám pedig megpirította a magját az aznapi focimeccsre. A múlt rendszer eleve csínján bánt a dekorációval, inkább törekedett a „mindent felhasználni” elvére, „porfogónak” elég volt a vitrin tetején lévő porcelánbaba meg egyéb hasonló csecsebecsék. Anno ugyanúgy gyűjtöttük a gesztenyét meg a faleveleket, esetleg színes papírból kivágva díszítettük vele az ablakokat – ez azóta sem változott. Manapság a boltok a nyugati kommersz normák szerint ontják magukból a soron következő szezon kellékeit, tököt már talán augusztus végén, húsvéti nyuszit pedig rögtön a karácsonyi ünnepkör után.
Ennek ellenére mégsem hiszem, hogy attól lennék magyarabb, ha megfosztom a gyermekeimet a tökfaragás tudományától, a pislákoló vigyori pofa látványától.
Elvégre nem az következik belőle, hogy csontvázmintás maskarákba bújva cukorkákat és édességeket kunyerálva házalnak. A mindenszentek nálunk is az emlékezésről szól, a halottak napja pedig a mécsesgyújtásról, elhunyt szeretteink sírja feletti tiszteletadásról.
– Apa, készítünk töklámpást?
– Persze fiam, képzeld, a magyarok már Salamon király idejében töklámpással világítottak – és hol volt még akkor Kolombusz Kristóf?
Egyébként Önök faragnak töklámpást otthon: igen vagy nem?