POÓR TIBOR: A szerencsés gól után kontrolláltuk az eredményt és a játékot – szólalhatna meg a klasszikus újságírói közhely, de nem így volt. Az eredményt megtartottuk, de amit kontrolláltunk mi is, az a meccs végéig tartó egyforma, nagyon alacsony színvonal volt. A Liptószentmiklós kegyetlen gyenge játékot mutatott egy nagyon szerény képességű játékosállománnyal – ez biztos, hogy még viccből sem tartozik az első ligába – szóval, dinamikus játékkal a mi csapatunknak, ennek a keretnek hengerelni kellett volna a mai meccsen, nem szenvedni. Ami a kontrollálást illeti, az, hogy végül nem döntetlen lett, miután a középpálya, a védelem és a kapus összehozott egy ezerszázalékos ziccert a hazaiaknak, nem rajtunk múlott, hanem a ritka nagy szerencsén. Ezért szerintem nem állja meg a helyét az a gondolat, hogy a kezünkben volt a meccs. Igen, a nyolcvannyolcadik percig. Végig nagy rizikó és felelőtlenség volt tartani az egy nullát – a három pont csak a 88. percig volt a kezünkben. Nem hiszem, hogy a Fortuna Liga utolsója ellen, egy olyan ligában, amelynek nagy színvonala nincs, és aktuálisan a válogatottja az ötödik európai kosárba került, a szerencsére kell hagyni a mérkőzés eredményét, és a színvonallal legyalogolni egypár szinttel az ellenfélhez.
SZIGETI ATTILA: Azt szoktuk mondani, hogy egy jó mérkőzéshez két csapat kell. Az is biztos, hogy tud a DAC a mai mérkőzéstől jobban is játszani. Viszont feltehetjük a kérdést, vajon miért vettük fel az ellenfél ritmusát? Bennem több kérdés is megfogalmazódott a látottak alapján, és elszomorít a Fortuna Liga ilyen mérkőzéseinek színvonala. Az, hogy a mai napon csak ennyire voltunk képesek, és megelégszünk a silány egygólos győzelemmel, amit a hazaiak a saját hálójukba lőttek, ez nem lesz nézőcsalogató a MOL Aréna lelátóira. Igenis ki kell mondani, hogy ez nekünk, szurkolóknak kevés, és ilyen mérkőzéseket nem szeretnénk végigszenvedni a lelátókon. Taktika? Erre nem vállalkozom, de a mai mérkőzés után a játékosok futómennyiségére lennék kíváncsi.
