NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE
Tátra felett az ég, győzelmünkről beszél, halkan suttog, s remél: elég lesz ennyi idén!? – nem terveztem, hogy az egész meccsjegyzetemet rímekbe szedve hozom le, de gondoltam, ha már a srácok nem szórakoztatják a tisztelt közönséget, akkor megteszem ezt én a nem kevésbé tisztelt Klikkout olvasóival. Feltéve persze, ha van igény a szórakozásra…
És már miért ne lenne, hisz’ erről szól a foci, nemde, vagyis erről kéne, hogy szóljon. A szórakozásról, a gondok pillanatnyi feledéséről. Kiengedni a gőzt hétvégén, amit nyilván a kiutazók meg is tettek… csak azok a ***** meccsek ne lennének ugyebár! Tehát:
Tíz ember ellen merész,
Hogy három hét is kevés,
Ha utolsót verni nehéz,
Csak három pont és kész.
Persze ezúttal is igaz lehet, hogy a győzelmet nem kéne megmagyarázni, de…
…de gyakorlatilag egy teljes félidőt emberelőnyben játszva a sereghajtó ellen, hát volnának némi kétségeim felőle. Az a rengeteg meddő passzolgatás hátul, miután előnyhöz jutottunk, mert az ellenfél védője volt oly „ügyes” és bevarrta a saját kapujába a labdát – egyébként, ha volna ilyen ankét, minden bizonnyal nagy eséllyel indulna a szezon legszebb öngólja címért. Sőt, nálam már meg is nyerte!
Ennél fájinabb öngólt csak a Ďurica Pali tudott véteni annak idején az NB1-ben. Az eset azóta már komoly nézettségnek örvend a népszerű videómegosztó csatornán!
Jól kezdtünk, akadtak helyzeteink, melyeket – minden bizonnyal, akár gólarányjavítási szándékkal is – illett volna gólra (gólokra) váltanunk a poprádi albérletében játszó liptószentmiklósiak ellen. A Tatran nem csupán azért lóg ki a sorból, mert nincs ligás stadionja, hanem mert a játékuk sem üti meg a Fortuna Liga színvonalát. Aztán jött az az öngól, és mintha minden maga a patyolat lenne, ehhez az „őrületes” színvonalhoz asszisztálva, különösebb elán nélkül csak tartogattuk a labdát. Ha mégis megindultunk előre, rendre elhalt a támadásunk – ezúttal Káčer sem remeket különösképpen, bedarálták őt a liptóiak.
Mindent megváltoztathatott volna a szünet előtti kiállítás, előttünk volt az egész második játékrész, hogy növeljük az előnyünket…
…de végezetül azt, hogy a meccset megnyertük, sokkal inkább a hazai csapatnak köszönhetjük, akik az egyenlítést érő ajtó-ablak helyzetüket elpuskázták a végjátékban. Érdemes lenne körülnézni a honi bajnokságban és olykor kitekinteni a lelátókra… bár tudom, ezúttal is süket fülekre találok a mondandómmal. Sőt lesz, akiket egyenesen irritál már a felvetés, hisz szerintük nem kötelező dolog a meccsre járás. Senkinek nem tartanak fegyvert a fejéhez, hogy márpedig utazni fogsz öcsém! De míg a pár kilóméterről érkező „hazai” B-közép nagyjából tíz főből áll, addig a vendégszektorban vagy ötven sárga-kék drukker űzi-hajtja ismét szeretett csapatát. DAC-szurkolók, akik ezért a „produkcióért” átkocsikázták a fél országot és akikről tudom:
Akkor is átutazzák majd a fél országot, ha mindenki más már csak a tévében lesz kíváncsi a DAC-ra, vagy rég lemondott a sokáig dédelgetett, de beteljesületlen álmairól.
Nem szaporítom tovább a szót, felesleges…
Akkor is a DAC!
Liptószentmiklós–DAC 1904 0:1 (0:1)
Gólszerző: Bielák (öngól)
DAC: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Muhamedbegovic, Andzouana – Káčer, Dimun, Kalmár (75. Veselovský) – Szánthó (58. Ramadan), Krstović, Gavrić (87. Balogh).