POÓR TIBOR: Ahhoz, hogy a mai meccsen három pontos találat legyen, az első félidőt nem olyan passzívan és pontatlanul kellett volna lejátszani, és nem csak egy mezőnyjátékosnak kellett volna menni maximumra (Risvanis el is fáradt). 0-2 után kizárt dolog, hogy ilyen professzori teljesítménnyel – nem kicsit ezzel lebecsülve az ellenfelet – kellett volna folytatni. Nem vagyunk olyan jók a passzokban (és ezen a meccsen se voltunk), hogy „ezer” túlzottan magabiztos passzból ne csináljunk egy hibát és ebből egy gyors ellentámadás legyen. Egyik, második és azt vesszük észre, hogy nyomás alatt vagyunk. Megérkezik az ellenfél törvényszerű gólja a semmiből, és pánikban vagyunk. Itt kellett volna egy váltás (a második gól utáni rossz váltásunk után), itt jobban kell coucholni a csapatot és keményebben közbelépni. A második kapott gól után inkább az volt a pakliban, hogy még kapunk egy harmadikat is, és nem az, hogy mi rúgunk. Kár, mert Risvanis teljesítménye eszméletlenül jó volt, persze, a végén logikusan rohadtul elfáradt. Kár, hogy Risvanist nem követte a többi játékos, és a második gólunk után az edzőnk nem hozott hasonló jó döntést, mint amilyeneket hozott Risvanis – amíg bírta. Kidobtunk két pontot, kár.
SZIGETI ATTILA: Amitől tartottunk, és a múltban már néhányszor megesett velünk, hogy az elmúlt heti formánkat sajnos nem sikerült átmenteni. Az első félidő a DAC langyos játékával és az ellenfél küzdeni akarásával telt. Viszont a másik félidő úgy alakult, ahogy a nagykönyvben le van írva. Először Krstović csapott le egy labdára és fejezte be, majd ugyanő készítette elő Kalmárnak. 0:2, amikor sajnos azt hittük, hogy megvan a 3 pont. Szinte kézzelfogható volt, hogy a játékosok már fejben a hazafelé tartó buszon és az esti vacsorán vannak. Végül meghozta eredményét az ellenfél hite és küzdeni akarása. Ma is bebizonyosodott, hogy egy mérkőzés addig tart, míg a játékvezető véget nem vet annak. Sajnos, mi ma újra elvesztettünk 2 pontot. Taktikailag, fegyelemben és győzni akarásban néhány játékosnak van hova fejlődni.