POÓR TIBOR: Próbáltam ezen a mérkőzésen kizárni, hogy esélye sincs a brazilok ellenfelének, miközben azért látható volt, hogy a dél-koreai játékosok a meccs végéig próbáltak nem térdre rogyni. Szóval, élvezni, élvezni, élvezni kell a brazilok játékát. Nem tudom, hogy milyen lesz a brazil játékosok között a viszony, ha vesztésre állnak majd, benne van a pakliban, hogy erre nem kerül sor, de ahogy tiszteletben tartották a tizenegyesnél, hogy Neymar rúgja és kész, miközben Neymar is gyönyörűen kiszolgálta passzokkal a társait, egyszerűen káprázatos látvány volt. Úgy, ahogy a brazilok harmadik gólja. Úgy, ahogy a brazil edző önfeledt öröme a negyedik gólnál is. Úgy, ahogy a brazilok meccs utáni gesztusa, ahogy tartották a drapit, amelyen Pelé képe volt az 1970-es vb-ről. Brazil válogatott – ez az, amit nem lehet megunni!
SZIGETI ATTILA: Az a futballt kedvelő szurkoló, akinek némi kételyei voltak a brazil győzelembe, azt Brazília hamar kijózanította, hiszen a 13. percben már 2:0-ra vezettek. Szinte brillírozott a dél-amerikai csapat a megroggyant ázsiaikkal szemben, és amikor kicsit kijózanodott a kezdeti sokkból Dél-Korea, akkor kaptak még kettőt a szebbik gólfajtából. Mi futaballszurkolók, csak köszönhetünk Kiméknek, hogy a 36. perc után nem parkoltak a csapatbusszal a kapujuk elé, és a csak „ne kapjunk többet” elvét követték. A négy után még szerettek volna focizni, ami nagyon nehéz, pláne Neymarék ellen. Szóval Brazília hasonlóan futballozik, mint a régi szép időkben, de meddig fog ez tartani, az jó kérdés. Az biztos, hogy Casemiro és társai egységesebb csapatot mutatnak, mint az elmúlt pár évben, ami lehet a siker kulcsa. A brazil taktikáról csak annyit, hogy nagyon könnyű leolvasni, de ezek a kivételesen jó futballisták olyan szinten ötvözik a zsenialitásukkal, hogy az ellen nagyon nehéz játszani.