Az írás megjelent a Klikkout 2022/decemberi számában
Fotók: Szabó Péter Pál
Marek Vagovič, Padreho klan, Švabach kiadó, Krimi a rendőrmaffiáról, 272 oldal
Pozsony, Kyjev szálló, Luna Bar
Picit hamarabb érkeztünk a Kyjev szálló Luna bar elnevezésű részébe, ahol Marek Vagovič a Večer Mareka Vagoviča politikai és közéleti talkshow műsorát rendezik. Marek Vagovič talán a leginkább elismert szlovák politikai oknyomozó újságíró. Ami a műsort illeti, ki merem jelenteni, hogy ebben az országban a minőséggel mérföldekkel megelőz bármelyik politikai vitaműsort.
Talán hat emberkével együtt már elfoglaltuk a helyünket, amikor megérkezett Marek. Látván, hogy az asztalomon a legújabb könyve mellett kettő régebbi is hever, felénk indult, és menet közben már kérdezte is:
– Jó estét! Írjam alá, ugye?
– Persze, ha megkérhetem!
– Már elolvasta a legújabbat is?
– Még nem, körülbelül a nyolcvanadik oldalon tartok…
– Na, és mit szól hozzá?
– Ügyesen megírta, mintha már egy film forgatókönyvét is tartalmazná…
– Ja, ja, igen, elég kivenni néhány részt és a filmeseknek nem lesz sok dolga vele. A napokban tárgyalok is…
– Másrészt, oké, nincsenek plasztikusan leírva a nevek, megnevezések, de szinte lehetetlen tévedni, hogy kikről is van szó. Ettől nem tart? Bíróság stb…
Kis csend után…
– Csacsik lennének, gyakorlatilag ezzel árulnák el magukat…
Mindhárman kis mosollyal búcsúzunk, és Marek már teszi is a műsorral kapcsolatos dolgát.
Marek Vagovičról
Még mielőtt megírnám, hogy jelenleg mit is olvashatunk, és milyen filmet várhatunk tőle a közeljövőben a könyvadaptációjában, röviden Vagovič múltjáról és jelenéről.
Kezdetben, a kilencvenes években a Pravda és a Sme napilapokba írt, de az igazi áttörést a Domino/Domino Fórum hetilap jelentette. Akkoriban a tekintélyes Dominóban megjelentek liberális és konzervatív szerzők írásai egyaránt. Tulajdonosváltás után a szerkesztőség Štefan Hríb vezényletével megalakította a .týždeň hetilapot, amely a mai napig működik. Amikor a hetilapból masszív nézeteltérések miatt távoztak a konzervatív szerkesztők és megalakítottak a postoj.sk weboldalt,
Vagovič az aktuality.sk portál oknyomozó részének a vezetője lett, s ahogy ismeretes, a meggyilkolt Ján Kuciak főnöke volt. Itt már szerintem mindenki képben van és ismeri a történetet…
Jelen idő
Vagovič pár hónapja szabadúszóként tevékenykedik – a postoj.sk portál szerkesztője, az RTVS-ben egy új műsor, a Pod povrchom házigazdája, a Kyjev szállóban a már említett beszélgetőesteket rendezi, emellett könyveket ír. Nem meglepő tehát, hogy megalapította saját könyvkiadóját Švabach néven. Pár hete pedig megjelent a negyedik könyve – a Padreho klan…
Padreho klan
Vagovič előző könyveit, főleg a Vlastnou hlavou 1 kötetet, túlnyomórészt a tényirodalom polcra tehetnénk, legújabb szerzeménye azonban radikális változást hozott. Krimi és fikció, amit háttérben alátámaszt a tényfeltáró és az oknyomozó újságíróként megszerzett adatbázisa és a háttérinformációk özöne. Vagovič néha véletlenszerűen és spontán kitalált, néha a valós becenevek segítségével kreálja a szereplők nevét, és mi többnyire gond nélkül szembesülünk azzal, hogy kiről és miről is van szó. Eddig ez egy remekül megírt krimi lehetne, amit elolvasás után odébb rakunk, és várjuk a következőt, mint a skandináv krimikönyveknél. Csakhogy, ez nem fikció. Miután az interjúkban szembesítik Marekot a reális cselekményekkel és személyekkel, és kérik tőle, hogy tegyen egyenlőség jelet a fikció és realitás közé, így válaszol:
– Ezt Ön mondta így! Én ezt nem mondtam!
A könyv témáját elárulja már ez a pár becenév is: Šéf, Brucho, Fúkač, Strapatý, Harakter, Pišta Heroín, Jamkatý, Excel…
Nem mondjuk ki, de mindenki tudja, hogy ezek ŐK, és ez az a történet. Sok mindenről már hallottunk, ami a könyvben megjelenik, de rengeteg új cselekményt tartalmaz, ami meglehetősen hidegzuhanyként hat, amikor ráébredünk, hogy ez is megtörtént. Marek abszolút insider a témában, így logikusan több órányi off-record beszélgetésen van túl a főszereplőkkel, szereplőkkel. A könyv szépirodalmi arculatának pont ez adja meg az autentikusságát, Marek ezeknek az embereknek a leheletüket is érezte, az arcmimikájuk rezzenését is látta. A könyv megállja a helyét krimiként, és Vagovič munkássága garancia arra, hogy nem misztifikáció az egész. Sajnos!
Nem mintha ez lett volna Vagovič célja, csupán megjegyzem, hogy ez a könyv mérföldekkel jobb, pontosabb, olvashatóbb és hasznosabb, mint Soltész Árpád Sviňa című összecsapott könyve.
Tehát a Šéf, az Fico, Jamkatý, az Pellegrini, Včelinský az…?
Élve Vagovič mondatával azt mondom: – Én csak kérdeztem!
A végére egy utolsó gondolat arra az esetre, ha sikerül feltárni az ún. „Špinavý deň” ügyet. Gyomor kell majd ahhoz, hogy valaki visszasírja ezeket a…