FOTÓ, VIDEÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Képkockák a város jelenéről, szemelvények Dunaszerdahely múltjáról. Mozaikok, akár a puzzle játék egyes darabkái. Ha hiányos a kép, felidézheti a kedves Olvasó, milyen elem kerülne az adott helyre. Mert elveszett, mert másmilyen lett, vagy szimplán feledésbe merült…
Vetítsük át a tartalmat a város egészére, vagyis az otthonunkra. Dunaszerdahelyre, egy vidéki kisvárosból lett központi településre. Ahol az utolsó képkocka lesz az utolsó mozaik, így lesz teljes a múlt és a jelen. Mert:
„A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal – de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.” (Jókai Anna)
Elmondom, hogy lesz: Felszállunk a magasba és kronológia sorrendben összerakjuk a város történetét, kockánként, lakótelepenként. Peti, a fotós hozza a masináját, én adagolom a szavakat, Önök pedig nosztalgiáznak. Ha tetszik, akár hozzá is szólhatnak – persze nem kötelező. Nyilván sokan inkább az aktuális dolgokra fókuszálnak, sőt már a holnap jár a fejükben.
Az utóbbi pár esztendő felgyorsította a napi rutint, azok terhei korábban talán egy emberöltőt sem adnának ki.
Elfelejtünk leülni, megpihenni, bizonyára erre is jó lesz majd ez a sorozat, hiszen az aktuális tartalmak szintén teret kapnak. Képzeljék maguk elé a pillanatot, amikor anno beköltöztek az új otthonukba, s megismerkedtek a szomszédjukkal, akivel azóta is napi szinten találkoznak.
Aki vadidegenből lett ismerős, esetleg egy jó barát.
Aki ide született, vagy meglehet ahogy Ön is, vidékről a városba költözött. Mert teszem azt itt kapott munkát, a munkával együtt lakást… Szerdahelyivé vált. És az a megannyi terv, ami egykor még csak fejben létezett, mára kézzelfogható.
Utcáról utcára, házról házra járunk majd, mégsem házalok, nem kopogtatok be alkalmatlan időben.
De önként ajtót nyit gondolataimnak az Olvasó, valahányszor rápillant a Szerdahelyi mozaikok című sorozat epizódjaira. S ahol én járok, ott lesz Ön is, Barátom. Ismerek egy embert, aki a nyolcvanas években úgy hagyta itt a várost, hogy talán soha többé nem térhet vissza. Csak gondolatban. És gondolatban naponta megteszi, mert a hatalmas óceán sem bírta kitörölni a szívéből:
Ez a hely! Dunaszerdahely!