2022 őszén csatlakoztam egy szabadtánc-csoporthoz, az alábbi szöveg az alkalomról alkalomra átélt élmények leirata.
Egy kellemes illatúra füstölőzött teremben tizenkét nő találkozik, csak egy-két ismerős arc van köztük. Csillogó szemmel foglalunk helyet, izgulunk, hogy mibe vágunk bele. Szabad tánc… hm, mi is lehet ez? Valami köztes, a valódi, zsigeri tánc élménye, önismeret, önkifejezés, kapcsolódás egymással és főleg saját magunkkal. Vili profi táncos, ő az egyetlen férfi köztünk, légzőgyakorlatokkal, mozgással hangolódunk. Klaudia vezet minket végig az öt alkalmas kurzuson, Évi pedig olykor csodálatosan csilingelő, máskor ritmusosan lüktető dalokat hozott, hogy az út tökéletes legyen. Az első óra témája a föld elem – mit jelent számomra a nehézsége, ahogy mindig megtart, „földel“? Együtt kóstoljuk a közös kaland ízét, jó lesz ez, lányok…
Bár a keresztnevek még sok fejtörést okoznak, organikusan elkezd épülni a csapat, beszélgetünk, ismerkedünk egymással. Mindannyian magunkkal hoztunk ma egy szimbólumot, ami számunkra a víz elemet jelképezi, lássuk, mennyire sikerül azonosulni az őserővel. Állóvíz ez, kíváncsian csörgedező patak, esetleg egy vadul hullámzó óceán, ami méteres hullámokat vet? Mennyire merem rábízni magam a hullámok sodrására? Ma először igazán elfáradok. Mindenki boldog és csatakos, jól fog esni egy pihentető fürdő, óra után. Az energia, a lüktetés napokig kitart bennem.
A mai órára mindannyian hozunk magunkkal egy kendőt, kíváncsian szorongatva várjuk, mit kezdünk majd vele. Újdonsült, ismerős szempárok mosolyognak össze, számolatlanul ajándékozzuk meg egymást öleléssel, „hogy vagy ma?“ típusú, őszinte érdeklődéssel. Valami történik a felszín alatt, ki akarjuk beszélni, mi mindent változtat bennünk a csoport. Mert van változás, nem is kevés, s ez nemcsak az erőnlétünkben mutatkozik meg egyre inkább. A kendőkkel a szél mozgását imitáljuk, körbetáncoljuk vele egymást, mint kíváncsi fuvallat, úgy játszunk, mint a gyerekek. Úgy játszunk, mint felnőtt nők, akik a mindennapok rohanásában mintha kicsit elfelejtették volna, hogyan kell játszani – de most újra itt van az élmény, és jobban esik, mint valaha.
Ez az este, amelyet jobban vártam bármelyiknél. Oroszlán vagyok, egy valódi tűzjegy, így ez az elem ad igazán lehetőséget a teljes elmerülésre. A száz fokon égés szenvedélye hatja át a mai táncunkat, mindenki összepontosítja az energiáit, bizonyos pillanatokban együtt tombolunk, ünnepeljük a lángoló életszeretetet, a családi tűzhely melegét, máskor hagyjuk, hogy a lángok szelíden vegyenek körbe minket. A belső utazásom különösen mélyre visz. Palya Bea „Tüzet hoztam, megérkeztem” c. dalánál aztán valami felszakad. Az összes női minőség, az összes álarc, elvárás, hagyomány, az ősi női erő elementáris ereje. A könnyeim csöpögnek a mintás szőnyegre, nem baj, „Ez vagyok én, így szeretem”,
Nincs mentség, itt már hosszan öleljük meg egymást érkezéskor, végképp lehullanak a régi blokkok, előítéletek, ellenállások, mintha csak régi ismerősök közt foglalnék helyet. A nyitó körben mindenki elmondja, mit adott neki ez a csoport, egészen személyes megnyílások tanúi vagyunk. De ma, mintha tudnánk, hogy ennek bizony vége lesz, van egyfajta búcsúzás hangulata az összejövetelünknek, ami persze fikarcnyit sem vesz vissza a lendületből. Ma a támogatás szelleme hatja át a termet. Mindenki szeretné megajándékozni a másikat még egy mosollyal, még egy érintéssel, az együtt táncolás / eggyé táncolás jelenlétével. Másfél órát maradunk még a záróakkord után, úgy beszélgetünk, mintha végképp eltűnt volna az idő tényszerűsége. Lesz még folytatás, ebben egészen biztos vagyok.