Azt, hogy mikor van anyák napja, szinte kivétel nélkül mindenki tudja. A legtöbben meg is emlékeznek róla, felköszöntik ilyenkor édesanyjukat. Na de mi van az apukákkal?
Az apák napját a 20. század elején kezdték el ünnepelni. Azóta egy világszerte ünnepelt nap. Ilyenkor – hasonlóképp, mint az édesanyákat anyák napján – az apukákat ünnepeljük. Európa katolikus országaiban már a középkorban is megtartották e napot, mégpedig Szent József napján, vagyis március 19-én. Vannak olyan európai országok, ahol még ma is ezen a napon tartják, ugyanakkor mára több dátuma is van. Nálunk június harmadik vasárnapja az apák napja.
Mint világünnep az USA-ban terjedt el 1909-ben. Kezdeményezője Sonora Smart Dodd. Édesanyja szülés közben elhunyt, így őt és testvéreit az édesapja nevelte. Kampányokba kezdett, hogy elismerjék az apák napját is ünnepként, de sokszor sikertelenek voltak az erőfeszítései. Végül azonban meglett a munkája gyümölcse, hiszen 1972-ben Richard Nixon elnök elismerte hivatalos ünnepként.
Az első alkalmakkor a gyerekek hagyományosan egy szál vörös rózsával köszöntötték édesapjukat. Ez a szokás mostanra eléggé kikopott, inkább valami finomsággal, vagy kézzel készített ajándékkal lepjük meg az apukákat.
Bár az apák napja még közel sem olyan népszerű, mint az anyák napja, elmondhatjuk, hogy évről évre nagyobb figyelmet kap. Ez így is van rendjén, hiszen egy kisgyermek életében nemcsak az édesanyja, de az édesapja is ugyanolyan fontos szerepet tölt be. Ők is megérdemlik a tiszteletet, az odafigyelést. Nekik is jár a köszönet azért a sok jóért, amit értünk tettek/tesznek.
Tudom, korai erről beszélni, hiszen június harmadik vasárnapja még odébb van, de úgy hiszem, egy kis emlékeztető nem árthat. Ne feledkezzünk meg az apukáinkról, az ő szívükben is ott élünk mindig, minden körülmények között.