POÓR TIBOR: Bizony, nem az attraktivitás jellemezte ezt a meccset. Egy ilyen mérkőzés után a nézők nagyot sóhajtanak és a játékosok napokig kenőccsel kenegetik a kék-zöld foltokat a testükön. A hazaiak néha alattomosan játszottak, néha ügyetlenül is, de másrészt kellemetlen, megengedett keménységgel és agresszivitással. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a könyökölök/szimulálok kombót használta a magyar válogatott is. Montenegró ellen lehet három pontra is játszani, és ma is lehetett volna, de Rossi a biztonságra ment a meccs végéig – másfelől, az olaszok tudnak ésszerűen kalkulálni a pontokkal. Én kimondottan kevesellem a kapura lövéseink számát, ha arra gondolok, hogy egy Szoboszlai volumenű spílere van a válogatottnak.

SZIGETI ATTILA: A kezdeti elán szépen fokozatosan elfogyott a montenegrói válogatott részéről, de az egész mérkőzésen nem dolgoztunk ki érdemleges gólhelyzetet. A végére már mondhatni nyomasztó volt a magyar csapat fölénye, de csak meddő fölényről beszélhetünk. Azt viszont meg kell említenem, hogy a spanyol játékvezető nem adta meg a másik sárgáját az ellenfél 5-ös számú játékosának, ami kiállítást ért volna. Valahogy nem ült a balkánok küzdőszelleme (keménysége) a magyar csapatnak, de lesz több ilyen mérkőzés is ebben a sorozatban. Véleményem szerint a Montenegróban több csapat is meg fog még izzadni.