Mindig nagy öröm, amikor egy felvidéki magyar zenekar kiadja az első albumát. Egy-egy megjelenő anyagban évek munkája, tanulási folyamata, tapasztalata, művészi látásmódja kerülhet végre felszínre. A somorjai Babadara nyolc évvel megalakulása után jutott el ehhez a mérföldkőhöz, most pedig a Klikk Out olvasóinak is bemutatkoznak!
A lemez első meghallgatása után az volt a benyomásom, hogy ez a lemez tele van végletekkel, néha teret kap benne az a fajta nyers vadság, amiért ezt a műfajt igazán lehet szeretni, máskor pedig egészen elszállós, mélyülős témákkal kényezteti a hallgatót. Mindezt teszi úgy, hogy végül szinte egy kerek történetté formálódik a dalok folyama, és az utolsó taktus után nem hagy maga után hiányérzetet.
Kik alkotják a zenekart?
Földváry Peti „Pogi” basszusgitáros, Dobos Dávid dobos, valamint jómagam. 2015 óta változatlan felállásban zenélünk.
Meg lehet határozni, hogy milyen stílust képviseltek?
Nehéz minket besorolni, több keményzenei műfaj ötvözetének nevezném. Leginkább a progresszív metál, illetve pszichedelikus elemek építik ki az egyedi hangzást.
Milyen fellépési lehetőségeket kaptatok idáig?
A zenekar 2016-ban eljutott Norvégiába, majd 2017 őszén Kínában koncerteztünk, ami számunkra nagy dolog. Nem játszunk könnyed, slágeres zenét, így elmondható, hogy főként a felvidéki underground szcénában vagyunk ismertek, hazai zenei klubokban, fesztiválokon játszunk.
Hogyan épül fel a lemez, illetve milyen dalokat talál rajta a hallgató?
A lemezen négy szám, plusz egy intro szerepel. Az első szám címe „Amy üldözése”, ez a legújabb szerzeményünk, főként grunge-os elemeket tartalmaz. A dalszöveg Kevin Smith: „Chasing Amy” című filmjének történetét dolgozza fel, ötvözve néhány személyes élménnyel. Az „Aures” c. instrumentális számmal folytatódik a történet, mely több zenei műfaj elemeit, jegyeit hordozza, egy igazi stíluskavalkád. Ez a sokféleség a saját súlya alatt omlik össze, hogy végül egy lágy dallam vessen véget a menetelésnek. A „Swissen wesson” c. szám egy szerelmi történetet dolgoz fel. Egy érzelmi hullámvölgyön visz végig, de végül mégsem talál kiutat. A „Túl” a lemez utolsó dala, egyben a zenekar egyik legrégibb szerzeménye. Tört ritmusával és kemény hangzásával a lemez legerőteljesebb dala, a zenekar egy közös emlékét idézi fel. A feszültség a zenében egyre fokozódik, egészen a végletekig viszi el a hallgatót, és csak a csúcson enged szabadon, mintegy lezárásaként a történetnek.
Gondolom, voltak segítőitek is, akik támogattak abban, hogy ez az album megszülethessen…
Pörsök Walternek köszönhetjük a felvételeket, illetve a keverést. Valamint meg szeretném említeni Tuba Danit is, aki egy olyan borítót tervezett a lemezhez, amely kivitelezésében, hangulatában száz százalékig illeszkedik a koncepcióhoz.
Így a végére már csak egy, régóta feszítő kérdésem maradt. Miért éppen Babadara?
Két haver találta ki ezt a nevet, mondván, a babaarcú gyerekek nyomják a daráló zenét. Lássuk be, igazuk van. (nevet.)
Hallgassátok meg a Babadara bemutatkozó albumát, az alábbi lejátszási listára kattintva!