POÓR TIBOR: Bevallom, hogy a második félidőben produkált passzív játék és a kihagyott helyzetek után (Gavrić… na, mindegy, majd holnap…), szüntelenül figyeltem, hogy mennyi van még hátra a meccsből, mint anno egy matekórán… Oszthatunk, szorozhatunk – de egy döntetlen sem lett volna ma elfogadható –, pár meccset játszottunk eddig, de az már nagy pontveszteség lett volna, nem beszélve a közhangulatról… Eseménydús mérkőzést, de alacsony színvonalat láttunk mindkét oldalon – mi a második félidőben túlzottan passzívan játszottunk. Másfelől, mindkét csapatban benne volt a sok helyzet, ám a számos és elég nagy hibák is. Most elfogadom a destruktív focit, tényleg kellett ez a három pont. Ez viszont nem változtat azon, hogy per pillanat azt rakjuk össze, amit a szezon előtt kellett volna. A csapat arculatát, formáját, csapatszellemet stb… Gyakorlatilag a nulláról kezdünk, és ezért is jó a három pont. Pont.

SZIGETI ATTILA: Úgy érzem, a DAC edzője érezte a mérkőzés fontosságát és ebben a szellemben is játszottuk az egész meccset. Vagyis mindenekelőtt nem gólt kapni. Ennek ellenére az ellenfélnek voltak kecsegtető helyzetei. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a DAC-nak nem, hiszen ha egy kicsit jobban odafigyelünk, több góllal nyerhettük volna a mérkőzést. Talán Krstović – véleményem szerint nagyon hiányzott a csatársorból egy hasonló felépítésű játékos – után megvan az új transfer-jelölt Ramadan személyében?! Néha úgy kellett örökölni tőle a labdát a kecsegtető helyzetekben. A mérkőzéssel maximálisan elégedettek lehetünk, ami az eredményt illeti, viszont a játéktól én személy szerint többet várok. Káčernak gratulálok a góljához, végre rászánta magát egy távoli lövésre, ami bárhogyan is, de bement.