NYITÓKÉP: ÖRZSIK ÖDÖN ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE
Meccsjegyzetünk végén véradásra buzdítom a DAC-szurkolóit, s egyben a Tisztelt Olvasókat is… Az erdőháti bajnoki legfőbb küldetése az volt, hogy igazolja a Slovan elleni győzelmünk súlyát, pozitív eredmény esetén pedig kijelölje számunkra azt a követendő utat, ami visszaadhatja a szurkolók és a klub önbizalmát. Továbbá kettejük egymáshoz való kapcsolatának egészséges egyensúlyát, ami a tabellán való felzárkózásunkat is kikövezi. Egy gól és más semmi, ám ez az egy gól végül három pontot ért.
Az eredménnyel igen, játékunk összképével viszont úgy vélem, nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Mégha a győzelmet nem is szokás megmagyarázni, a Slovan elleni teljesítményünket nyomokban sem tudtuk átmenteni. Unalmas meccsen, rengeteg hibával játszottunk, Popović kapus is kishíján belepkézett egy veszélyesnek egyáltalán nem nevezhető lövést. Megint az a fránya lábmunka edzéseken? – de ne legyen igazam!
A találkozóra szám szerint 126 sárga-kék drukker kísérte el a csapatot – pontosabban ennyien váltottak jegyet a vendégszektorba.
Néhányan ugyanis a szemközti tribünön foglaltak helyet. Híveink jelentős része kivételesen a dunaszerdahelyi vasútállomás elől indult – lévén a 41. Csallóközi Vásárra látogató nagyérdemű a MOL Aréna környékét „megszállva” csaknem minden parkolóhelyet birtokba vett. Megsüvegelendő az Ultras Dunaszerdahely rugalmassága és szervezőkészsége! Akinek pedig nem jutott hely az autókban vagy a buszon, minden további nélkül vonattal is nekivághatott – volna – az útnak, a Pozsony-Főpályaudvar – Jókút – Szakolca viszonylaton. S bár a visszafelé út vonattal ugyancsak időigényes – lett volna –, egy régi igazság szerint: ha már ott vagy a meccsen, hazafelé valamelyik csomagtartóban biztosan találsz helyet magadnak…
Az erdőháti klub korántsem tekinthető klasszikus ellenfelünknek, lévén csak harmadik szezonjukat töltik az élvonalban.
Míg debütálásuk után azonnal kiestek, tavaly újoncként már helytálltak. Érdekes, hogy győzni még sosem sikerült itt a DAC-nak. Eddig! A szakolcai klub évekkel ezelőtt ellenpéldával szolgált azon 1. ligába jutó „kiscsapatok” számára, akik az elitben megélt kalandjaikat kizárólag albérletben képzelték el. Guľa mester továbbra sem számíthatott az eltiltott Risvanis játékára, így a Kaša–Csinger belső védőpárosnak szavazott ismét bizalmat. Trénerünk egyébként a győztes csapaton ne változtass elvét követve egy az egyben ugyanazt a kezdőcsapatot küldte pályára, mint a Slovan elleni legutóbbi bajnokin.
Veszélyes hazai lövéssel indult a mérkőzés. A kapura tűzött labdát Popović a kapufára tolta, bizony meghűlt a vér az ereinkben.
Ez a szituáció megadta a következő percek alaphangját, a szakolcai csapat így a kezdetektől szívós, kellemetlen ellenfélnek bizonyult. Csak fokozatosan sikerült átvennünk az irányítást, de lendületünk nem és nem bírt kiteljesedni. A kettő együtt rányomta a bélyegét a mérkőzés szépségére, a játék folyamatosságáról pedig gyakorlatilag alig beszélhettünk. Helyzetek egyik, illetve másik oldalon is adódtak, a DAC akciói veszélyesebbek, szervezettebbek voltak. Mezőnyfölényünk a 43. percben érett góllá. Nagyon kellett ez a találat, hogy előnnyel és optimistábban vonulhassunk az öltözőbe:
Trusa a szélen zavartalanul viharzott az alapvonalig a labdával, majd laposan középre passzolt, Čermák pedig nem hibázott – 0:1.
Hasonló gólpasszt adott Gouré Gavrićnak a Slovan elleni hazai találkozón, Čermáknak szintén a kapu torkából kellett bebikázni a labdát. Fordulás után változatlan felállásban futott ki a DAC a szakolcai gyepre. Főként távoli lövésekkel próbálkoztunk, helyzeteink rendre elhaltak a hazai tizenhatos környékén. Nagyjából a 80. percig érdemi lövést – ami góllal kecsegtetett volna – nem eresztettünk a szakolcai kapura. Pedig a vendégszektor folyamatosan űzte-hajtotta kedvenceinket. Ramadan és Herc becserélésével ugyan színt vittünk a játékunkba, de ez is kevés volt előnyünk növelésére. A szír egyébként a sántikáló Gouré helyett lépett pályára, akinek ezen a meccsen nem termett sok babér. Igaz, a klub közlönye szerint eleve kisebb sérüléssel vállalta csak a játékot, amit még a pozsonyiak elleni derbin szedett össze.
Mint egy falat kenyér, úgy kellett volna a következő találat, ami bebiztosítja a DAC számára a győzelmet. Ez helyett inkább az egygólos előnyünket szerettük volna konzerválni.
A ráadás perceiben a hazaiak szabadrúgást végezhettek el veszélyes szögből, ami lepattant a sorfalunkon. Egyetlen találatunk így végül három pontot ért! A folytatásban „angol hét” vár szeretett csapatunkra: előbb szerda délután a Slovnaft cup küzdelmeiben kell helytállnunk Felsőszeliben, majd jövő hét vasárnap kerületi derbit játszunk a Nagyszombat ellen. A „szeli bicskások” otthonában minden bizonnyal izgalmas találkozó vár a DAC szurkolóira, aznap délelőtt ugyanakkor egy másik rendezvényre is szívesen látott vendégek lehetnek. Engedelmükkel bemásolnám az Ultras 1904 Dunaszerdahely szurkolói csoport felhívását:
Kösd össze a kellemest a hasznossal! Az Ultras 1904 Dunaszerdahely véradást szervez jövő hét szerdán (09.27.) a dunaszerdahelyi kórházban, reggel 7-től 11-ig! Aki vért ad, életeket ment (plusz aznap igazoltan hiányozhat a munkából). Délelőtt mentsünk együtt életet, délután pedig találkozzunk Felsőszeliben!
Gyerünk sárga-kékek, mi egy vérből valók vagyunk! Hajrá, DAC!
SZAKOLCA–DAC 1904 0:1 (0:1)
Gólszerző: Čermák
DAC: Popović – Alex Pinto, Kaša, Csinger, Andzouana – Káčer, Dimun, Čermák (71. Herc) – Trusa (88. Brunetti), Goure (59. Ramadan), Gavrić (71. Gruszkowski).