POÓR TIBOR: Az első 11 meccsünk röviden és sokatmondóan egy konkrét számban jelent meg – 3996. Tehát a meccsnél, vicc nélkül, a lét volt a tét – edzőstől, csapatostól. A játékban volt egypár jobb elem, ami viszont nem ment átlagon felül, néhány individuális megmozdulás talán igen (Andzouana, Csinger). Viszont az első füttyszó, de leginkább az utolsó percekben hallhatóak szintén bekeretezték a meccs mondanivalóját. Nyerni kötelesség volt, és bár nem könnyű kimászni ebből a gödörből, de az sem kellemes látvány a meccs végén, hogy az utolsó, négypontos Nagymihály ellen ritka passzívan, szinte remegő lábakkal védekeztünk. Nem magabiztosan, nem kontrolállva a játékot. Ez is valamilyen szinten érthető, de érthető a nézők reakciója is – nem is a mai mérkőzésnek, hanem az eddigi őszi történetnek jeleztek. Szigivel kedden reggel forgatunk, tehát a SzerdaHelyzet kedden este jelenik meg. Hajrá, DAC!

SZIGETI ATTILA: Aki néhány mérkőzést töltött a pálya szélén, az számíthatott arra, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. Ilyenkor szinte semmi sem úgy sikerül, ami valamikor gyerekjáték volt. Nehéz volt és nekünk volt nehezebb… Az viszont tény, hogy a csapat mindent megtett a győzelemért, ami jelen esetben a legfontosabb. Arra sem kérhetek senkit, hogy legyünk türelemmel a csapattal szemben, viszont átérzem az edző és a játékos lelkivilágát. Hogy mennyire segít egy ilyen kiszenvedett győzelem, azt majd a jövő megmutatja.