POÓR TIBOR: A meccs sokáig az 1986-os Mexikóban rendezett vb-selejtező utolsó meccsére emlékeztetett. Szintén gálameccs volt, és akkor a hollandok elrontották. Szerencsére a második félidőben egy fergeteges iramú nyitott mérkőzést láttunk, ahol a magyar csapat szenzációsan játszott. Miután a vendégek meghallották, hogy mi az eredmény a bolgár meccsen, rádobtak még két lapáttal. Amit művelt Szoboszlai, de főleg Dibusz, az már a focicsoda határain túl volt. De az egész csapat, a stáb megérdemli az elismerést. Ez a meccs jellemző Rossi mester válogatottjára, nem az előző! Alázattal és tisztelettel nagy dolgokat lehet elérni! Bevallom, a harmadik gólt már az örömkönnyeken keresztül néztem. Fergeteges élmény volt – Dibusz bravúrjait végignézni, nem csupán az Aréna, de a tévékészülékem is majdnem szétrobbant. Hajrá, magyarok, hajrá, DAC!
SZIGETI ATTILA: A továbbjutás biztos tudatában egy játékos kicsit lazábbra veszi a partit, és ez nem történt másképp ma a magyar válogatottnál. Egygólos montenegrói vezetésnél aztán megrázták magukat a magyarok és Szoboszlai vezérletével pár perc alatt helyreállt a világ rendje. Megjegyzem, nem könnyű egy balkán csapat ellen játszani, és ebben a csoportban hasonló mentalitású volt 3 is. Számomra ezért is értékes ez a csoportgyőzelem. Természetesen mi, felvidékiek Marco Rossi és Kalmár Zsolti miatt kicsit büszkébbek is lehetünk. Köszönjük ezt az élménysorozatot és irány az Eb. Hajrá, magyarok!