A dunaszerdahelyi Mészáros Ágnes Anna és Szalay Péter prágai egyetemisták, akik általános orvosi szakon tanulnak a Károly Egyetem 1. Orvosi Karán. Az orvosira készülő diákoknak nagy segítséget nyújthat.
Ági harmadéves egyetemista, aki az elmondása szerint próbálja sikeresen venni az akadályokat a tanulásban, elérni a célját, élvezni az életet, néha több, néha pedig kevesebb sikerrel. Peti az aktívan működő magyar közösség kapcsán említette, hogy suli mellett is tudja folytatni a kedvenc hobbiját, a néptáncot, mivel Prágában is van magyar néptáncegyüttes.
Milyen tárgyakkal ismerkedtél meg?
Mészáros Ágnes Anna: Eddigi tanulmányaim során az egyetemen főleg elméleti tárgyaim voltak. Elsőben anatómián megtanultuk, hogy néz ki az emberi test makroszkopikusan, szövettanon pedig azt tudtuk meg, hogy is néz ki az a mikroszkóp alatt. Másodikban már az emberi test egészséges működése volt a téma élettanon és biokémián. Idén pedig a betegségekről tanulunk kórbonctan, kórélettan és mikrobiológia keretein belül. Mindezek mellett még számos kisebb tantárgyunk volt, ahol elsajátíthattunk néhány fontos vagy éppen kevésbé fontos dolgot.
Szalai Péter: Mivel negyedéves vagyok, ezért már az elméleti tárgyak nagy részét abszolváltam. Elsőben anatómia, hisztológia (szövettan), biofizika, latin és elsősegély óránk volt. Másodikban fiziológia (élettan), biokémia, ápolás és genetika várt, harmadikban pedig patológia, patofiziológia, patobiokémia, belgyógyászati, illetve sebészeti propedeutika (az egyes ágaknak az alapjai, főleg kivizsgálási módok) mikrobiológia és farmakológia, mely átnyúlik a negyedik évbe. Negyediktől pedig kezdődnek a klinikai órák, ahol egyelőre urológiám, illetve infektológiám volt.
Hogyan kell elképzelni az orvosit?
M. Á. A.: Ha az ember elképzeli az orvosi szakot, minden bizonnyal nagyon sok tanulást, követelményt és elvárást lát maga előtt. Szerintem senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ez így is van, de az is lehet, hogy ez a mennyiség élőben a saját bőrödön megtapasztalva még több, mint amit valaha is el tudtál képzelni. Megnyugtatásképpen viszont az orvostanhallgatóknak elég jók az alkalmazkodási képességeik, így előbb-utóbb hozzászoknak a nagy mennyiségekhez és néhány esetben már fel sem tűnik, hogy mi a sok.
Sz. P.: Az első három év szinte tiszta teória, addig tényleg kivételes esetekben találkozunk páciensekkel. Eleinte a teóriai alapokat tanuljuk meg, a nagyobb tantárgyak 2, míg a kisebbek 1 szemeszteresek (tehát csak egy félévet tanuljuk a tárgyat). A klinikai években blokkokban van a tanítás, 1-2-3 hetes intervallumokban, mindegyiket egy vizsga zár le, amit jelenleg elég nehéznek találok, mert mikor vizsgázol, már a következő blokk elkezdődött. Mindig, de főleg eleinte nagyon időigényes, mivel a tanulásra számomra eleinte meglepően sok időt kellett szánnom, nem is azért, mert nehéz lenne, hanem az anyagok mennyisége hatalmas, ami sajnos évről évre nő. Mindenesetre ez mellett is lehet találni szabadidőt, és kell is, máskülönben az ember beleőrülne, és a túlhajtott tanulás a végére inkább kontraproduktívvá válik. Nem voltam tisztában azzal, hogy mikor kell specializációt választani, mert azt gondolná az ember, hogy mikor kezdődik a klinika, akkor már biztos kell, pedig nem. Bőven elég eldönteni az egyetem után, mivel mi itt általánosan mindenből tanulunk egy keveset, s úgyis rezidencia alatt tanuljuk meg igazán a szakunk csínját-bínját.
Mi az a 3 legérdekesebb dolog, amit eddig a suliban tanultál?
M. Á. A.: Nagyon sok érdekes dolgot tanulunk az iskolában, ami közül nagyon nehéz kiemelni néhány konkrétat, ami előzetes tudás nélkül is érdekes lehet bárki számára. Egyet, amit nemrég hallottam, megpróbálok elmesélni. Az egyik óránkon megkérdezték, hogy milyen betegsége volt vajon Drakulának? Drakulának valószínűleg a porfíria egy fajtája lehetett, ami egy anyagcsere-betegség, amely a hem makromolekula bioszintézisének zavarán alapul. Drakuláról azt feltételezzük, hogy vért ivott, ezáltal piros volt a vizelet, ennek a betegségnek az egyik tünete a pirosas, barnás vizelet. A napfényre való érzékenység is ennek a tünete, a bőrükön napfény hatására hólyagok alakulnak ki. Ínysorvadás miatt a szájuk torzult, a szemfogak agyaraknak tűnnek. Sokszor emésztési nehézségek is felléphetnek, ebből adódik, hogy nem bírják a fokhagymát a magas kéntartalma miatt. Az, hogy kerülik a tükröket abból adódhat, hogy a betegség későbbi stádiumában eldeformálódhat az arc, így ezek a betegek nem szívesen néznek a tükörbe.
Sz. P.: 1. Melyik a legokosabb izmunk? A külső végbélzáró izom, mert meg tudja különböztetni a szilárd és a gáznemű anyagokat… 🙂 2. Általánosan rengeteg dolgot tanultunk a nemi szervekről, szexről, fogantatásról és szülésről, amit szerintem érdemes lenne mindenkinek tudnia a saját egészsége érdekében. 3. A fogszuvasodás nem genetikai, hanem fertőző, mivel baktériumok okozzák, amiket egy másik hordozótól kapunk el (általában a szülőktől).
Olyan a szakod, amilyennek elképzelted?
M. Á. A.: A szakom nagyjából teljesíti az elvárásaimat, olyasmi amilyennek elképzeltem. A tantárgyak nagy része érdekes, nagyon sok gyakorlati dologban részesültünk már most is, legyen az boncolás, szimuláció figurákkal, és ettől az évtől kezdve már páciensekkel is találkozunk. Ezek a lehetőségek megkönnyítik a tanulást, ennek köszönhetően könnyebben megmaradnak a könyvekben olvasott információk, megtanulunk összefüggésekben gondolkozni.
Sz. P.: Nem teljesen, hiszen többnyire mindenki úgy megy orvosira, hogy életeket akar menteni, segíteni akar, de idővel be kell látni, hogy nem mindenkinek lehet segíteni.
Kinek ajánlod ezt a szakot?
M. Á. A.: Ezt a szakot azoknak ajánlom, akik elsősorban nagyon kitartóak, képesek talpra állni a kudarcok után és folytatni a küzdést a cél érdekében. Olyanoknak is, akik szeretnek tanulni, érdeklődnek a természettudományok iránt, de legfőképpen azoknak, akik magukat az orvosi pálya valamelyik ágában képzelik el. Azoknak pedig, akik az orvosi fizetés vagy külső nyomás által szeretnének ebben az irányban tovább tanulni, nem biztos, hogy a legjobb választás.
Sz. P.: Mindenképp olyanoknak ajánlom ezt a szakot, akik éreznek magukban ambíciót, elszántságot és némi önfeláldozást, képesek leülni és nekiállni tanulni. Azok, akik csak a pénz miatt tanulnának orvosnak, inkább ne, annyira nem éri meg. Az orvosi egy nagyon nehéz egyetem, s ha nem bírod a hajtást, a stresszt, nem ajánlom ezt a szakot, viszont egyszer mindent ki lehet próbálni, végtére én is belerázódtam.
