FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Bajnoki pontokért folyt újra a küzdelem, és mindhárom otthon is maradt! Ez volt a bajnokság, s egyben klubunk történetének legrövidebb téli szünete, kezdetét vette a 2023/24-es idény tavaszi fele. Mindez annak reményben, hogy szeretett csapatunk egyre jobb pozícióba kerülve előbb megragad az első hatban, majd megcélozza a jelenleg talán még elérhetetlen álmainkat.
„Tükörbe nézünk, de önmagunkba soha, mindig más a hibás, mindig más ostoba?” (Ákos – Újrakezdhetnénk)
Most, amikor a szkeptikusok hangja meglehet túlkiabálja a mindenkor reménykedő fanatikus hívek rigmusait, a legfontosabb eldöntenünk, hogy amit egyszer megkedveltünk, vajon érdemes-e még arra, hogy szabadidőnket rááldozzuk. Mert ha igen – s már miért ne lenne így –, akkor sárga-kékbe burkolózva a klub mögött egy emberként állva, bízni és biztatni a végsőkig kötelességünk! Vagy te feladnád?
Sosem játszottunk még ennyire korai időpontban tétmérkőzést. Ennek ellenére tavaszt meghazudtoló időjárás fogadta a kilátogató nagyérdeműt.
Nézem a telefonom: 18°C! A jubileumi év első hazai bajnoki mérkőzésén a tabellán kilencedik helyezett erdőháti Szakolcát látjuk vendégül a MOL Arénában. A Store-ban vásárló szolid tömeg, a stadion előtt nyüzsgés, a kocsmában „full house” fogadott, s valahol messze Szerdahely utcáinak zugaiban egy ismerős hang ordította torkaszakadtából:
„Álé, álé, szerdahelyi, szerdahelyi, Déácé!” – Mirko! Nélküled nincs DAC-meccs!
Formálisan is formabontó kezdő tizenegy, a kispadon egy csomó fiatal. Dolček, Jürgens, Kacharaba beöltözve csinosba. Szia „Ramy”! Petráš, Káčer és Čermák Somorján, Goure megkerült. Izzadok, mint az örömlány a gyóntatópadon – hiába na, a múlt héten még fagyos tekintetek néztek rám, most meg mindenki ütemre táncolna. Javier Sotomayor is nagyot ugrott. A B-középben pedig:
„SENKI SE VEHETI EL, AMI CSAK A MIÉNK!”
15:00 – indul a party, 2024. első Himnusza, az első „Micsoda álom”. 120 éve együtt a klub és a szurkolók. Xisco Muñoz mester három, a télen érkezett új játékost is kezdőbe nevezett, köztük azt az ukrán Taras Kacharabát, akinek valószínűleg még borotválkozni sem volt ideje Szerdahelyen. Nyilván ettől lehetett olyan „érdes”. Egyébként nem hinném, hogy bárki is gólzáport várt volna ettől az összecsapástól, hiszen ebben a formációban tulajdonképpen először kezdett a DAC.
Az összeszokottság hiánya!
Bár ez egy elcsépelt kifejezés, de a 4836 jegyet váltott, s a képernyők előtt ülő szintén többezer szurkoló ezt bizony figyelembe kellett, hogy vegye! Ami a próbálkozásainkat illeti, az első félidőben Andzouana, Ramadan, Jürgens és Trusa neve mellé írhattunk pár strigulát. Az utóbbinak volt a legnagyobb helyzete: a 43. percben egy az egyben vezethette kapura a labdát, ám a szakolcai hálóőr hárítani tudott.
Szünetben cserélt a mester, Dolčeket Mendez váltotta, így Andzouana védőből egy csapásra szélső támadó lett.
Az első játékrészt lezáró harsány füttyszó mind a játékunknak, mind az eredménynek is szólhatott. Nos, itt azért megjegyezném, hogy 45 perc után azért még jobb helyeken sem illik fütyörészni, de persze lelke rajta mindenkinek – zárójel bezárva. A második félidőt is gólhelyzetekkel kezdtük – Trusa, Ramadan, Vitális – ám a vendégek szívós és időnként kellemetlen védelmét nem bírtuk feltörni. Ahogy a hőmérséklet kezdett picit lehűlni, úgy forrósodott a szurkoló agya: csak egy gólt, csak egy picike gólocskát adj Uram!
A 69. percben Vitális beívelt szöglete a hosszú oldalra érkezett, ahol Brunetti fejéről előbb a földre, majd a hálóba pattant a labda – 1:0.
Közvetlenül a gólunk előtt Ramadant Goure váltotta, egyikük sem vett részt a téli felkészülésünkben, de míg „Ramy” hazája válogatottjával menetelt, addig az elefántcsontpartit még patonyi kenyérért, a boltba menet sem láttuk. Sérült volt, meggyógyult. Oké!? Újabb cserékkel töredezett, az amúgy sem patikatiszta játék, miközben itt-ott a gyógyszer is elgurult.
Ha kiviszem a szögletzászlóhoz eldugni a labdát, az ellenfél túrni fogja, mint vaddisznó a szarvasgombát!
Az eredmény viszont már nem változtatott. Tudtuk, hogy a bajnokság alapszakaszának hátralévő négy mérkőzéséből a Szakolca elleni győzelem lesz a leginkább kötelező, bár mindegyiken ez a cél kell, hogy a szemünk előtt lebegjen! Brunetti góljával végül hoztuk a három pontot. Jövő héten Nagyszombatba, azután pedig Zólyombrézóra látogatunk, végül a Zsolna jön hozzánk. Pokoli dráma lesz ez barátaim, de „itt, a szakadék peremén, nem remél más, csak te meg én”? Mindent bele, fiúk!
DAC 1904–SZAKOLCA 1:0 (0:0)
Gólszerző: Brunetti
DAC: Popović – Gruszkowski, Kacharaba, Brunetti, Andzouana (84. Oddei) – Vitális, Dimun, Jürgens (78. Herc) – Dolček (46. Mendez), Trusa, Ramadan (68. Goure).