POÓR TIBOR: Eltekintve a csapat képességeitől, formájától, a mai taktikától, a kezdő tizenegytől, kivételesen nagy és nehéz pokróc, tele reszketéssel, félelemmel burkolta be a csapatunkat. Ez kupakiesés esetén megtörténik, de ilyen mértékben, ahogy azt az első félidőben láttunk, azért az már nincs rendben. Szerintem ebből a szempontból nem volt jól felkészülve a csapatunk. Igen, a Zsolna egy fiatalokkal teli csapat, amely tavasszal szinte teher és nyomás nélkül lép pályára, és ezt látni is lehetett. Nem azt mondom, hogy szórakoztak, de élvezték a játékot. Az első félidő értékelését a SzerdaHelyzetre hagyom. A másodikban korrigált az edző a túl masszív változásokon a kezdő tizenegyben, de a nagyobb akarat és kevesebb tanácstalanság mellett azért kellett egy zsolnai kapushiba. A döntetlen így jó, mert a gólunk után is sokkal veszélyesebbek voltak a vendégek. Ez a meccs mindenkiből, aki részese volt, rengeteg energiát kivett, piszkálta az idegeket, tehát a végére azt mondom: túléltük. Hajrá, DAC!

SZIGETI ATTILA: Elképesztően nehéz mérkőzés volt, de megvan az áhított felsőház. Ilyen nyomás, ami a kapott gól után nehezedett a játékosokra, nagyobb csapatokat is megviselt volna. Szó szerint több játékosunknál is megremegtek a lábak. Bevallom őszintén, aggaszt a gondolat, mi lesz majd a rájátszásban, mert az ilyen meccseket nem könnyű kiheverni, és a kezdeti elán is alábbhagyott a DAC-nál. Az a mondás viszont igaz, hogy minden meccs más. Ellenfélről csak annyit, hogy van egy Hubočnanuk hátul és sok futó, futballozni szerető fiatal „kiscsikójuk”.