POÓR TIBOR: Nagyon fontos volt ez a győzelem, és nagyon fontos volt, hogy a már – érthetően – nagyon lehangolt nézők üzenetére legalább fokozottabb akarattal reagáljanak a játékosok. A meccs nem volt jó színvonalú, a vendégek is helyenként fura dolgokat műveltek, szenvedtünk, sok dolog nem jött össze, s végül mindezt átütötte a csapat egy hárompontos meccsre. A jobb ellenfelet is. Örülök, hogy a győztes gólt Trusa szerezte, megérdemelt ilyen pillanatot. Olyan érzésem van, és szerintem nem vagyok magam, mintha most kezdenénk a szezont, túl sok az ismeretlen ebben a képletben. Feltüzelt hangulatot éreztem a cserepadról, néha rendben volt, néha már túlzott, ha ez segít azon, hogy a play-off-ban helytálljunk, rendben. Viszont, hibákat csinált a zsolnai edző is, és a mi játékosaink működése nekem jobban tetszett, mint az edzői stáb teljesítménye. Ezt a három pontot bizonyítani kell minden elkövetkezendő meccsen, és bizonyítani sok minden mást. A szurkolók üzenete egyértelmű. Alázattal feléjük ezt kell tenni mindenkinek.
SZIGETI ATTILA: Ezt nem szerettem volna soha látni és hallani a MOL Arénában. Üres lelátó a B-közép helyén és fekete füst a piros-fehér-zöld helyett. Ezen a nagy ünnepen, amely ízét még ízlelgetjük. Viszont csapatunkat 5 védős rendszerben sem láttuk túl sokszor játszani, és ez is megtörtént ma. Nem tudom, ki hogyan látta ezt a mérkőzést, de én nem fűzök ehhez a „teamhez” nagy reményeket a győzelem ellenére sem. Valójában ez a Zsolna a saját nagyképű játékára fázott rá és kapott ki úgy, hogy jobban játszott a DAC-nál. Véleményem szerint ez a győzelem most fontosabb a kompetens személyeknek, mint a DAC jövője, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a játékunk inkább nézőriasztó, mintsem csalogató. Az viszont tény, nagyot dolgoztak a fiúk. Hajrá DAC, hajrá magyarok!