FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Húsvét vasárnapján, amikor a keresztény egyház Jézus feltámadására emlékezik, a tavasszal még veretlen DAC saját szentélyében fogadta kassai ellenfelét. Két ellentétes félidőt követően a három pont végül Dunaszerdahelyen maradt! A rájátszás 6. fordulójában a dunaszerdahelyi sárga-kékek (merthogy a tabellaszomszéd kassaiak szintén sárga-kékek) három döntetlen után mindenképpen győzelemmel szerették volna megörvendeztetni a MOL Aréna apránként visszatérő nagyérdeműjét. 4930 néző, volt ki egyedül, ki barátokkal vagy éppen családtagjaival érkezett, hiszen az ünnepekre való tekintettel számos családi kísérőprogrammal is készült a klub.
Tojásfestés és lufihajtogatás a kicsiknek, míg a büfékben újdonságképpen zsemlébe pakolt sült kolbász várta a „nagyobbakat” a húsvéti ételszentelés napján. Nyilván a mai rohanó világunkban egyre kevesebb szokást őrzünk meg eleinktől. Talán kevesen tudják például, hogy húsvéti tojás nem csupán a termékenységet, de az egészben főtt tojás a családi összetartást is jelképezi. Egy magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogyha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket és mindig hazataláljanak.
Hogy honnét? Például kedvenc csapatuk „hatpontos”, a második félidőben kissé idegfeszítő focimeccséről! A negyedik helyezés volt a tét, amely egy esetleges play off esetén a legkedvezőbb pozíciót biztosítaná számunkra a nemzetközi kupaszereplés kivívásához.
Mégha tagadjuk is, titokban már a május elsejei, dunaszerdahelyi Slovnaft Cup döntője jár a fejünkben, amelyet a Nagyszombatnak „kellene” megnyernie, hogy… A gyönyörű tavaszi napsütésben kezdődő mérkőzés előtt Ammar Ramadan a március legjobb játékosának kijáró díjat vehette át, míg Milan Dimun és Christián Herc egyaránt egy-egy „százassal” ellátott emlékmezt kapott annak apropóján, hogy mindketten a 100. mérkőzésüket játszották a DAC színeiben. Dimun ezt még az előző fordulóban abszolválta Pozsonyban, csapatkapitányunk pedig aktuálisan, húsvétvasárnap lépett pályára századik alkalommal sárga-kékben.
Az ünnepélyes rituálékat sajnos két gyászhír is követte:
– 55 éves korában elhunyt Vími Roland, a csallóközi asztalitenisz legendás alakja, klubunk hűséges szurkolója, illetve
– 76 éves korában távozott az élők sorából Werner Lorant, a DAC korábbi edzője. Nyugodjanak békében!
A dunaszerdahelyi csapatnál 2008/2009-ben és 2012-ben is munkát vállaló német szakemberre, aki két, eléggé felemás és hektikus időszakban vezette a DAC-ot, talán a Kiss Balázs által megkomponált „Óda a csapathoz” c. versével, illetve szurkolói rigmusának utolsó soraival emlékezhetek a legméltóbban:
„Werner Lorant, danke schön! Retteg majd az élmezőny!”
A 2008-as időszak elején valóban retteghetett tőlünk az élmezőny, s ahogy Braňo Fodrek vezetőedző alatt játszunk, erre a jövőben reméljük csakhamar lehetőségünk nyílik majd! Már ami az első félidei teljesítményünket illeti, hiszen a második játékrészről mindez nem volt elmondható. Az egy héttel ezelőtt még sérüléssel bajlódó Kacharaba visszakerült a védelem tengelyébe, a kapuba ugyanakkor Popović helyett meglepetésre Filipe állt be. „Popo” sérült, vagy tán a Slovanra pihentetjük őt, mivel sok sárga kártyát gyűjtött eddig? – nem tudtuk meg.
Remekül elkaptuk a mérkőzés elejét, Ramadan passza után Djukanović már a 38. másodpercben vezetéséhez juttatta a DAC-ot – 1:0.
Ezt követően folyamatos pressinggel állandó veszélyt jelentettünk a kassaiak kapujára, akik megilletődve állták a DAC rohamait. Majd a 25. percben jött a második gólunk. Három az egy ellen törtünk kapura, Ramadan passzolt Trusához, Matej pedig nem kegyelmezett – 2:0. Tíz perc elteltével már 3:0 volt az eredmény. Trusa a leshatárról indulva egy higgadt emeléssel megszerezte saját maga második-, illetve csapata harmadik gólját. VAR-ozták, de megadták!
Óriási elánnal játszott ekkor a DAC, a nagyérdemű pedig természetesen tombolva, vastapssal jutalmazta szeretett csapatunk játékát.
Közvetlenül a szünet előtt Ramadan kishíján négy gólra növelte az előnyünket, fejesénél csupán néhány centiméter hiányzott. Rögtön a szünet után Brunetti lábában maradt a negyedik gól. Ha ezek közül bármelyik bemegy, a Kassa garantáltan összeroppan, így azonban teljesen más forgatókönyv következett. A vendégek magunkra találtak, és az 54. percben Niarchos révén szépíteni tudtak – 3:1 – amitől még inkább vérszemet kaptak. Filipének az első félidőben szinte semmi dolga nem akadt, most azonban állnia kellett a sarat, és állta is! Sőt, a 82. percben Andzouana kezezése miatt megítélt büntetőt is megfogta.
Néhány pillanatra úgy tűnt, ez az eset feldobja Braňo Fodrek védenceit, akik ekkora már jó néhány cserével igyekeztek frissíteni.
Azonban a keletiek sem vesztették el a hitüket, s a ráadás perceiben 3:2-re alakították a mérkőzés állását. Ekkor lett igazán értéke a fiatal brazil kapusunk által megfogott tizenegyesnek! Foci és vallás? Filipe megmutatta, hogy kell ezt csinálni, s ahonnét ő jött, bizony a játék szerves része a Megváltóba vetett hit. A B-közép talpra állította az egész stadiont, a játékvezető véget vetett a találkozónak, Filipe azonban térdre ereszkedve, kezeit és arcát az égnek emelve fohászkodott. Nekem, sportszerető „mezei” hívőnek ez a jelenet az egyik legszimpatikusabb és legemberibb történetet adta, amit a MOL Arénában valaha láthattam! A győzelmet pedig nem szokás megmagyarázni…
DAC 1904–FC KOŠICE 3:2 (3:0)
Gólszerzőink: Djukanović és Trusa 2x
DAC: Filipe – Kapanadze, Kacharaba, Brunetti, Andzouana (87. Barišić) – Herc, Bajo, Blaško (65. Tuboly) – Trusa (87. Mendez), Djukanović (76. Sylla), Ramadan (76. Redzic).
Kár ezért a második játékrészért, a lényeg azonban, hogy itthon maradt a három pont, és győzelmünkkel megerősítettük negyedik helyünket a Niké Liga felsőházi rájátszásában. Legközelebb szombaton este a tavaszi idény legnagyobb rangadója következik. A szerdahelyi búcsú hetében ismét odahaza a pozsonyi Slovant látjuk vendégül. Vajon lesz-e hosszú idő után teltház a MOL Arénában? Hajrá, DAC! Áldott húsvétot tisztelt olvasóim, barátaim!