FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A rájátszás 9. fordulójában Sylla góljával 1:0-ra legyőztük odahaza a Nagyszombat együttesét. S merthogy hozzánk hasonlóan legutóbb a Spartak is vereséget szenvedett, a megyei rangadó még mindig „hatpontosnak” számított! Nem adtuk fel tehát a bronzéremért folytatott harcunk, s ezzel együtt az egyenes ágon való kijutást Európába. Mert: „Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is!” – Bertolt Brecht. Érdemes volt ugyanakkor kilátogatni a több mint hatezer nézőnek a MOL Arénába, és nem csupán az újabb nagyszerű mérkőzés előtti koreográfia vagy a büfék bővülő kínálata miatt. 1985 tavaszán Pecze Károly vezetésével a DAC a legfelsőbb osztályba lépett! Ennek apropóján klubunk meghívta akkori hőseinket a Nagyszombat elleni derbire, hogy közösen felidézzük a negyven évvel ezelőtti diadal pillanatait.
Míg a tavalyi esztendő szeretett klubunk megalakulásának 120. évfordulójáról szólt, ami emberi léptékkel mérve talán túl hosszú idő, addig az idei év már egy sokkal megfoghatóbb jubileumé, hiszen sokunk életének meghatározó eseményét hordozza magában. 1985. június 1-ét írtunk, amikor az Szlovák Nemzeti Liga 27. fordulójában a DAC a Szenice gárdáját fogadta odahaza. Mivel a nagy rivális Nyitra vereséget szenvedett, nekünk a győzelem már a biztos 1. ligás tagságunkat jelentette.
Peregtek a dobok és messzire hallatszott a trombita. Az ellenfél szakvezetői nemegyszer elmondták egy-egy mérkőzésután, hogy könnyű a DAC-nak, mert tizenketten játszottak a színeiben. A tizenkettedik játékos a közönség, amely mindig fáradhatatlanul buzdította, lelkesítette a csapatot.
Harmadik nekifutásra végül valóra vált az álom! Pecze Károly tréner, neves elődei gyümölcsöző munkájába új hajtást oltott, amely 1985 tavaszára virágba borította a várost. A DAC a csehszlovák föderális ligába jutott! Mindössze kilencéves voltam, de az ünneplésből már kivettem a részem. Mondhatni sportszempontból ezen a csapaton szocializálódtam, s ami a nagybetűs focit illeti, számomra Ők jelentették az alapot! A DAC a hőn áhított sikere nemcsak a DAC és Dunaszerdahely, de az egész felvidéki magyar közösség ünnepe volt. Egyben a környékbeli termelőszövetkezetek és vállalatok összefogásának érdeme…
A Nagyszombat elleni vasárnapi derbin az utolsó utáni percekig izgulnunk kellett, ám a foci már csak ilyen szenvedélyes és néha drámai sport.
Elvégre ebben az idényben még nem sikerült legyőznünk a Spartakot – mindhárom mérkőzésünk döntetlennel végződött – ezúttal azonban a győzelem is összejött. Nem mellesleg az így beállított, ellenük elért pozitív mérlegünk még jól jöhet a végelszámolásnál egy esetleges pontegyenlőség esetén?! Már a mérkőzés előtti térfélválasztás szerencsés döntés volt, hiszen a nagyszombatiak szlovén kapusának így nemcsak a DAC játékosaival kellett szembenéznie, hanem az élesen lenyugvó nappal is. Hosszú sérülése után visszatért a csapatba Csinger Márk, aki a sárgalapos eltiltását töltő Kacharaba helyére ugrott be. De ugyanígy brazil középső hátvéd „kollégája”, Brunetti is, aki viszont honfitársát, Modestot váltotta Braňo Fodrek vezetőedző kezdőcsapatában.
Hatalmas kézfogás jár a kivitelezőknek a B-közép mérkőzés előtti koreográfiájáért, amelyen egy sárga-kék mozdony éppen a „nagyszombatiak traktorát” taszítja le az útról.
Brutális, mert vasutas szemmel nézve bizony egy valós mozdonytípusról mintázták a srácok a grafikát. A kétezer lóerős „Szergej” becenévre hallgató, M62 sorozatú, hattengelyes dízelmozdony a MÁV részére valaha szállított legnagyobb darabszámú fővonali mozdonytípus, amelyet a Luhanszki Mozdonygyár gyártott 1965–1974 között. Itt kérnék elnézést a tisztelt olvasóktól, hogy a traktorokat viszont nem ismerem. De kissé csalódást okoztak a vendégek hívei is, akik a legutóbbi, Slovnaft Cup döntőbeli nyolcezres dunaszerdahelyi inváziójuk után ezúttal csak „harmincan” jöttek el. Ki tudja, talán tényleg nem jutottak ivóvízhez május elsején?
Az eléggé agresszív és emócióktól sem mentes találkozó egyetlen gólját a 19. percben láthattuk: Redzic beadását még blokkolta a vendégek védelme, a labda Ramadan elé került, akinek lövése szintén megpattant egy nagyszombati lábon, azonban pont Sylla elé, aki viszont már nem kegyelmezett! A lesgyanús szituációt végül a VAR is szabályos gólként ítélte meg.
Néhány perccel később Redzic lövését a gólvonalról fejelte ki a Spartak védőjátékosa, ám az igazán nagy fordulatot a 31. perc jelentette amikor a nagyszombatiak játékosa, Zeljković előbb sárga lapot kapott a Djukanovićcsal szemben elkövetett szabálytalanságáért, majd mert mérgében a földhöz vágta a labdát, a második sárgáját is rögtön begyűjtötte. A zuhanyzóban reméljük kellemes hőfokú volt a víz! A vendégek szemmel láthatóan nehezen viselték a kiállítás tényét, s a szakmai stábból Mišo Gašparík vezetőedzőnek és asszisztensének, az egykori Felvidék válogatott Prisztács Tamásnak is jutott egy-egy piros kártya. Zelkovićcsal ellentétben ők viszont nem a zuhanyzóban, hanem a kispadjuk feletti tribünön kötöttek ki. A történtek alatt rendezőink sem unatkoztak!
A Spartak tehát a pályán és a kispadon is egyaránt megfogyatkozott, ám ez paradox módon inkább görcsösen hatott a DAC-ra, minthogy segítségünkre lett volna!
Az első félidő utolsó perceire megtört a lendületünk, és a második játékrészt sajnos ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk. A vendégek mindeközben tíz emberrel is foggal-körömmel harcoltak az egyenlítő találatukért. Jól jött volna a megnyugvást jelentő második DAC-gól! Bár támadásban maradtunk, nem tudtuk kellőképpen kontroll alatt tartani a mérkőzést. A 63. percben Filipe kapus bravúrjára volt szükség, hogy ne módosuljon az eredmény.
Egyértelműen „vérátömlesztésre” volt szüksége a csapatunknak, ami gyors egymásutánban friss emberek beállításával oldott Fodrek vezetőedző.
A játéktér minden négyzetméteréért harc folyt, de különösebb helyzetet csak a 75. percben tudtunk kialakítani, azonban Sylla ollózó mozdulata mellé szállt. A 87. percben egy szögletet követően ismét Sylla fejelhetett kapura, de a vendégek kapusa reflex mozdulattal kiütötte a labdát. Nem sikerült gólt szereznie Blaškonak sem, aki a ráadás perceiben egy az egyben törhetett kapura. A Nagyszombat ekkor már mindent egy lapra téve támadott, az eredmény azonban nem változott.
DAC 1904–NAGYSZOMBAT 1:0 (1:0)
Gólszerző: Sylla
DAC: Filipe – Kapanadze (67. Blaško), Csinger, Brunetti, Andzouana – Herc (74. Dimun), Bajo, Djukanović (67. Yapi) – Redzic (87. Valko), Sylla, Ramadan (74. Mendez).
Álljatok fel! Álljatok fel! – zengte a B-közép a lefújás előtti pillanatokban, és a MOL Aréna közönsége természetesen teljesítette a kemény mag óhaját. Kezdődhetett az ünneplés, miközben felcsendült az Éjjel soha nem érhet véget! c. fülbemászó Soho Party szám is. Győzelmünkkel egy pontra megközelítettük a harmadik helyezett Nagyszombat együttesét, s egyben a dobogót is. A sorsunk alakulása mások kezében van, a döntés az utolsó fordulóra maradt: Zsolna–DAC és Nagyszombat–Zólyombrézó. A matematikusok majd kiszámolják, hogy a harmadik, vagy a már biztos negyedik helyen végez-e a DAC, és melyik, milyen feltételek mellett lesz lehetséges? Amennyiben az utóbbi állítás lesz az igaz, következhet a Konferencia Liga indulásáért kiírt play off. Hajrá, DAC!