Reklám
Az ankét megjelent a Klikk Out 2025/05. számában.
Mit jelent ma informatikát tanulni itthon és külföldön? Milyen kihívásokkal, élményekkel és lehetőségekkel jár ez az út? Simon Attila és Kubačka Anna két különböző országból és szemszögből mesélnek arról, hogyan lett az informatika a hivatásuk és szenvedélyük. Attila a nyitrai egyetem elvégzése után Dunaszerdahelyen dolgozik IT-technikusként, míg Anna Dániában tanult multimédiafejlesztést, és webfejlesztőként építi karrierjét. Őszintén beszélnek tanulmányi éveikről, a gyakorlati tapasztalatokról, a közösségi élményekről, és arról is, miért érdemes belevágni ebbe az irányba, ha érdekel a digitális világ. Két fiatal, két ország, sok közös tapasztalat, őszintén, lazán, szakmailag hitelesen.
Milyen szakot tanultál pontosan?
Kubačka Anna: Közel 7 éve költöztem Dániába, Aalborgba, miután rátaláltam a Multimedia Design and Communication szakra a UCN főiskolán. Azóta Web Developer-ként specializálódtam.
Reklám
Simon Attila: Az alkalmazott informatika, amit tanultam, ötvözi az elméleti tudást a gyakorlati alkalmazásokkal, így az informatika különböző területeibe nyújt betekintést, és előkészíti a hallgatókat a valós problémák megoldására. A diploma megszerzése után a hallgatóra van bízva, hogy a tapasztaltak alapján melyik területen helyezkedik el, vagy fejleszti magát tovább.
Hogyan kell elképzelni ezt a szakot? Mik a tapasztalataid?
K.A.: Az iskola nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati tapasztalatokra: több hetet kellett egy általunk választott cégnél töltenünk, és a szemeszterek során folyamatosan jelen volt a gyakorlat. A klasszikus vizsgák helyett projekteket készítettünk, amelyek során a tanultakat alkalmazhattuk.
S.A.: Ez egy nagyon sokoldalú és dinamikus szak, ahol rengetegféle tudásanyaggal találkozik az ember. Nagy szerepet kap a csapatmunka, közösen dolgozunk projekteken, leadandókon.
Már első félévben egy olyan társaság alakult ki körülöttem, akikkel a mai napig baráti kapcsolatot tartunk. Meglepett, hogy mennyire kulcsfontosságú a kitartás és az aktív részvétel, ez nem az a szak, ahol passzívan túl lehet élni a féléveket.
Milyen tárgyakkal ismerkedtél meg?
K.A.: A Multimedia Design szak széleskörű tudást biztosít, beleértve a kódolást, dizájnt, kutatást, fotózást, videózást és projektmenedzselést. Volt programozás, ahol többek között tanultunk adatbázis tervezést, front-end alapokat, amikkel egy egyszerűbb weboldalt össze lehet rakni, illetve back-end alapokat, amikkel a weboldalak ‘láthatatlan’ működését tudjuk megoldani. A másik nagy kategória a dizájn volt, ide tartoztak például a színek elmélete (például egy bank weboldalán sokszor találkozunk a kék színnel mert megbízhatóságot és rendszerezettséget sugároz), web tipográfia (milyen betűtípusokat hol, hogyan és milyen mértékben használjunk) vizuális elemek használata (milyen képek/ikonok ajánlottak milyen helyzetekben).
S.A.: A programozás különféle formáival, webfejlesztéssel, adatbázis-kezeléssel, hálózatokkal, operációs rendszerekkel, robotikával, valamint szoftvertervezési és fejlesztési módszerekkel. Emellett fontos szerepet kapott a logika, matematika és az algoritmikus gondolkodás is.
Mire készüljön, aki ide jelentkezne? Kinek ajánlod, kinek nem?
K.A.: Különösen hasznos a rugalmas gondolkodású emberek számára, akik még nem tudják pontosan, miben szeretnének elhelyezkedni, de szeretnének egy átfogó tudást szerezni a weboldalak működéséről. A szak lényege tulajdonképpen az volt, hogy egy általános tudást biztosítson több területen és aztán az egyes diákok arra fókuszálhattak, ami legjobban tetszett nekik, én például nagyon keveset foglalkoztam a felhasználók kutatásával, inkább a programozással töltöttem időt, de volt olyan csoporttársam, aki szinte semmit nem programozott, hanem hihetetlen jó dizájnokat csinált.
S.A.: Ajánlom azoknak, akik érdeklődnek az informatika iránt, és nem rettennek vissza a rájuk váró éjszakákba nyúló projektmunkáktól és debuggolástól. Fontos a jó problémamegoldó képesség, a logikus gondolkodás, a kitartás és a kíváncsiság. Ebben a szakmában is csak úgy lehet igazán jól helyt állni, ha valaki szereti, amit csinál, különben nagyon nehéz motiváltnak maradni. Nem ajánlanám annak, aki csak „túl akar lenni” az egyetemen.
Mik a legérdekesebb dolgok, amiket az egyetemi élet során tanultál?
K.A.: Az egyik leghasznosabb módszer, amit megtanultunk, a ‘Gumikacsa hibakeresés’, amely során lépésről lépésre elmagyarázzuk a problémát egy gumikacsának.
Ez segít abban, hogy észrevegyük a hibákat. Emellett megtanultunk ‘Felhasználói folyamatábrát’ is készíteni, hogy átgondoljuk a felhasználói élményt. A legbonyolultabb feladatunk egy mini ‘Messenger’-féle webapplikáció készítése volt, ahol a fókusz a működő adatbázis, letisztult dizájn és a front- és back-end fejlesztés volt.
S.A.: Hogyan lehet alkalmazást fejleszteni VR szemüvegre (könnyebb, mint azt gondolnátok)
Milyen lehetőségek rejlenek abban, ha a mesterséges intelligenciát és a robotikát ötvözzük, ebből végül egy egész jó diplomamunka is született 🙂 Na meg a „tegnap még működött” kifogás nem vezet sehova…
Kérlek mondj egy nyakatekert kifejezést, amit a suliban tanultál:
K.A.: KISS elv (Keep It Stupid Simple) arra ösztönöz, hogy tartsuk a dolgokat egyszerűnek. A bonyolult megoldások helyett az egyszerű, érthető és könnyen karbantartható kódot érdemes választani.
S.A.: Rekurzió. Ez egy olyan programozási technika, amikor egy függvény saját magát hívja meg újra és újra, kisebb lépésekben, amíg el nem éri az alapfeltételt. Fontos, hogy mindig legyen egy jól megfogalmazott kilépési feltétel, különben a program végtelen ciklusba kerülhet és lefagy.
Reklám
