Nyitókép forrása: ©UEFA
Két éve ez a két nemzet játszott az U21-es Eb döntőjében, idén pedig már a negyeddöntőben összetalálkoztak. Mindkét csapat kitett magáért, az eddigi meccseket látva azt hiszem, ez volt a legminőségesebb találkozó.
A mérkőzés elején repülőrajtot vettek a spanyolok és már a második percben büntetőt ítélt a játékvezető. A VAR segítségével ezt visszavonták, mégha úgy nézett ki, hogy az alkarjáról pattant le a labda. Én tényleg kezdem elveszteni a fonalat, hogy mikor ér büntetőt a kezezés és mikor nem.
Mindezek után viszont egy domináns angol fázis következett. Az angoloknak kiemelkedő volt a labda nélküli játéka, amivel rendkívül megnehezítették az ellenfelük dolgát. Lee Carsley a sajtótájékoztatón elárulta, hogy nagyjából hat hónapja kezdték el figyelni a spanyol csapatot, hogy felkészülhessenek mindenre.
Az első 25 percben pedig érezhető volt a spanyolokon, hogy nem úgy működnek a labdakihozatalok, mint azt megszokták. Ebben pedig vastagon benne voltak az angolok.
Magasan megpróbálták zavarba hozni a spanyol védelmet, gyakran támadtak le 4-2-4-ben, a két szélső ugrott a szélső hátvédekre, amikor a labda hozzájuk került. A belső középpályások pedig felléptek a Guerra-Turrientes párosra. A spanyolok ugyanúgy 4-2-1-3-ban építkeztek, mint az előzőekben. Moleiro mozgott a középpálya és a 3 támadó közti területben. Az angolok viszont nem hagyták egyedül és folyamatosan kilépett rá Quansah vagy éppen Hinshelwood. Mégha ebben meg is volt a kockázat, de Carsley vezetőedző tudta, ha folyamatos nyomás alatt tartják a spanyolokat, akkor bele fognak hibázni és ezt nagyon jól kihasználták. Elég megnézni a második gólt, ahogyan Stansfield agresszívan letámad, Tárrega elrontja a felpasszt, Quansah megszerzi a labdát és lövéssel tudja zárni az akciót. Elliott pedig közelről nem hibázott.
Az angolok középmagas blokkban jellemzőbben 4-4-2-ben álltak fel, de a szélsők fellépésével gyorsan váltani tudtak az agresszívabb 4-2-4-re.
Labdával most sokkal konkrétabb és lefixált szerepkörökkel rendelkeztek. Harvey Elliott és Hutchinson tartották a szélességet leggyakrabban, bal oldalon McAtee helyezkedett a félterületben, míg a túloldalon a jobb hátvéd Livramento mozgott be. Igaz, amikor McAtee visszalépett az építkezésnél, akkor a bal oldali védő, Hinshelwood mozgott fel a félterületbe. Így kialakítva a 3-2-5-ös támadásépítést.
A spanyolok csak kétgólos hátrány után tudták rendezni a sorokat, pontosabbak lettek a passzaik. A jobb oldalon egyre gyakrabban kerültek az angolok mögé vagy éppen centerezni tudtak. Ebben nagy szerepet játszott Moleiro, aki a jobb félterületbe mozgott és ott tudta megkapni a labdát. Többször sikerült megverni az emberét testcsellel. Itt csakugyan fontosak voltak Pubill és Sánchez mozgásai. A három játékos forgásaival és gyors passzaikkal többször is átjátszották az angolok bal oldalát. Folyamatosan nőtt a nyomás, majd Scott elveszett labdája után tizenegyeshez jutott a spanyol csapat.
A második félidőben megvolt mindkét csapatnak a lehetősége, hogy gólt szerezzen, eleinte az angoloknak, majd a spanyoloknak volt egy nagyon komoly fázisa, amelynek végén Beadle kapus hárított kétszer is egy akción belül. Mindkét edző korán cserélt.
Az angolok stabilizálták a középpályát Andersonnal, aki nagyon dinamikus volt labdával és nélküle is. A spanyolok pedig friss játékost hoztak a jobb oldalra, amellyel Hinshelwood nem nagyon tudott mit kezdeni, de csak helyzetig jutottak.
A második félidőben még Carsley belenyúlt a labdakihozatalba és magasabbra küldte az egyik középpályást, így már egy 4-3-3-as építkezés volt a 4-2-2-2 helyett. Ez volt a válasz a spanyolok 4-1-3-2-es letámadási formációjára. Ezzel próbáltak üres területekbe bemozogni.
Az edzői stábok is hihetetlen magas minőségben készítették fel a csapatot és reagáltak a változásokra meccs közben is. A meccs után jó volt hallgatni a vezetőedzők értékelését is.
A spanyol szakember elismerte, hogy az angolok agresszív letámadásával sokáig nem tudtak mit tenni és gratulált nekik. Carsley pedig mesélt egy kicsit a taktikáról és a változtatásokról. Nyíltan megdicsérte a középcsatár Stansfield labda nélküli mozgását és azt is elárulta, hogy taktikai okok miatt voltak változások a kezdőben. Ennek többsége pedig bejött.
A teljes képhez egy dolog hiányzott, mégpedig a nézők, mindössze 8247 ember látogatott ki szombat este kilenckor Nagyszombatban. Őszintén meglepett, hogy ilyen gigászokra csak ennyien voltak kíváncsiak.
Az viszont biztos, hogy akik kimentek a stadionba vagy a képernyők előtt tekintették meg a meccset, azok pozitív futballélménnyel gazdagodtak. Ma este pedig a Mol Arénában rendezik a Németország–Olaszország mérkőzést, amelyet én már nagyon izgatottan várok.