Hogyan lesz egy sportolóból edző, vagy egy sérülésből hivatás? Csörgő László és Kósa Tamás két különböző egyetemi szakon tanulnak, mégis sok bennük a közös, hiszen mindketten a test működésének megértésére, fejlesztésére és támogatására tették fel az életüket.
A karcsai származású László fizioterápiát tanult Pőstyénben. A birkózás révén került közel a mozgáshoz, ám egy térdsérülés után közelebbről megismerkedett a rehabilitációval, és ekkor döntötte el, hogy ő is szeretne segíteni másokon. Tamás Dunaszerdahelyről származik, több mint 15 éve karatézik, és már fiatalon komoly sikereket ért el ebben a sportágban. Jelenleg a Pozsonyi Comenius Egyetem testnevelési és sport karán tanul, és edzőként is aktív.
Hogyan kell elképzelni ezt a szakot? Mik a te tapasztalataid?
Cs. L.: Ez egy nagyon gyakorlatias szak, rengeteg anatómia, élettan és biomechanika tanulással. Nagy hangsúlyt fektetünk a manuális technikákra, mozgásterápiára, elektroterápiára, valamint a beteggel való kommunikációra is. Kezdetben nem gondoltam volna, hogy a rehabilitációnak ennyire sokrétű és fontos szerepe van a műtétek és sérülések utáni felépülésben.
K. T.: A szakom az egyik legnépszerűbb a karon, mivel megtanít a sport alapjaira és fejlődést nyújt a választott sportágban is – az én esetemben ez a karate. Az elméleti és gyakorlati órákon elsajátított tudást bele tudom építeni az edzéseimbe. Meglepetésben nem volt részem, de a különböző sportágaktól tartottam egy kicsit.
Milyen tárgyakkal ismerkedtél meg?
Cs. L.: Például anatómia, fiziológia, ortopédia, neurológia, mozgásterápia, elektroterápia, rehabilitációs gyakorlatok, valamint pszichológia és balneológia is része volt a tananyagnak.ű
K. T.: A sportban az emberi szervezet működése nagyon fontos szerepet játszik, ezért ezekre a tantárgyakra érdemes odafigyelni (anatómia, biológia, fiziológia…), de hasznos tantárgyak még a pszichológia, szociológia és a jog is. Persze nem feledkezhetünk meg a különböző sportágakról sem, pl.: úszás, turisztika, atlétika, gimnasztika, labdajátékok, s még sorolhatnám.
Mire készüljön, aki erre a szakra szeretne jelentkezni?
Cs. L.: Aki fizioterápia szakra szeretne jelentkezni, annak érdemes felkészülnie arra, hogy ez egy nagyon összetett szak, mind elméletben, mind gyakorlatban is. Nagy hangsúly van az anatómia, élettan és mozgásszervi betegségek alapos ismeretén. Emellett sok gyakorlati órán kell helytállni, ahol emberekkel dolgozunk, néha nagyon súlyos műtétek és operációk után is találkozunk betegekkel, ami néha mentálisan nehéz tud lenni. Fontos a kreativitás a türelem és az empátia, hiszen a legtöbb beteg tartós fájdalommal vagy mozgáskorlátozottsággal él.
K. T.: Az én példámból kiindulva – semmi sem lehetetlen, mivel a karatén kívül a többi sportággal nem igazán barátkoztam. A sok gyakorlás, a belefektetett idő meghozta gyümölcsét és szabadidőmben szívesen űzöm ezeket a sportokat is. Ezt a szakot azoknak a sportot kedvelő fiataloknak ajánlom, akik képesek kilépni a komfortzónájukból.
Mik a legérdekesebb dolgok, amiket az egyetemi élet során tanultál?
Cs. L.: Az egyetemi éveim alatt számos új és érdekes dolgot tanultam, például azt, hogy a test egy rendkívül összetett rendszer. Egy adott fájdalom vagy mozgásszervi panasz, például a vállfájdalom hátterében gyakran nem maga az érintett ízület áll, hanem a fájdalom akár a nyakból is kisugározhat a vállba. A fascia, vagyis a kötőszövet kiemelkedő szerepet játszik a test működésében. Ez a szövetháló összeköti és körülöleli az izmokat, csontokat és szerveket, biztosítva a test egységes működését. Ha a fascia feszessé válik vagy letapad, az nemcsak helyi, hanem távoli területeken is fájdalmat, mozgáskorlátozottságot okozhat. Számos tanárunk, valamint a gyakorlatok során megismert fizioterapeuták is felhívták a figyelmünket arra, hogy a beteg mentális állapota nagyon fontos. Sok beteg esetében a motiváció hiánya, illetve a fájdalomtól vagy a mozgástól való félelem legalább annyira gátló tényező, mint maga a sérülés. Gyakran előfordul, hogy a páciens mentálisan korlátozza önmagát, még ha fizikailag képes is lenne elvégezni egy adott gyakorlatot.
K. T.: Az egyetemi élet abban különbözik a középiskolai évektől, hogy minden döntést magadnak kell meghozni, de kitartónak és céltudatosnak kell maradni. A most következő W. Churchill idézet pedig sokaknak adhat erőt a való élethez is: „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, csak az számít van-e bátorságod a folytatáshoz”.
Kérlek mondj egy nyakatekert kifejezést, amit a suliban tanultál:
Cs. L.: Nagyon sok nyakatekert kifejezéssel találkoztam, hiszen a latint szinte minden nap használjuk, ami nem egyszerű nyelv. Például a propriocepció szó jelentése – az a képességünk, amelynek segítségével az agyunk érzékeli a testünk helyzetét, mozgását és izmaink feszülését anélkül, hogy látnánk őket.
K. T.: A kifejezés nem nyakatekert, viszont a jelentése nagy súllyal bír: szuperkompenzáció, ami azt jelenti, hogy egy intenzív terhelés után a regeneráció során a szervezet a kiinduló szintnél magasabb teljesítőképességet épít ki. A következő edzést, versenyt akkor érdemes beiktatni, amikor ez a „többlet” épp a csúcson van. Az életben ugyanez a helyzet a tanulás és a munka terén is.
