Reklám
Vizsgák kipipálva, jegyzetek félretéve, végre jöhet egy kis szusszanás. De vajon ilyenkor van még kedvük olvasni azoknak, akik egész félévben tankönyvek társaságában ütötték el az időt? (Most biztos ironikusan te is arra gondolsz, persze, tuti egész idő alatt a tankönyvek fölött görnyednek azok a szegény egyetemisták… Bizonyára mindenkiben van egy tipikusan filmbeillő kép az egyetemistákról, akik állandóan buliznak, majd néha bepottyannak az órákra, ha pedig a könyvtárba kellene menni, akkor azt sem tudják merre induljanak. Azt nem mondom, hogy ebben nincs igazság, de az biztos, hogy ezt öt évig szinte lehetetlen csinálni. Ráadásul a vizsgákra mindig tanulni kell. Természetesen ez nem igaz mindenkire, de most nem is ezt a kérdést fogjuk boncolgatni.)
A nagykaposi származású Soltész Luca, és a dunamocsi Sztyehlík Fanny mesélnek arról, hogyan zárult náluk a vizsgaidőszak, és milyen érzésekkel zárják le ezt a szemesztert.
BEMUTATKOZÁS
Soltész Luca vagyok Nagykaposról, és tolmács-fordító szakon tanulok Nyitrán. Igyekszem kalandokkal megtölteni az életem és küldetésemnek tekintem, hogy izgalmassá tegyem a mindennapjaim. Szívesen veszem ki a részem közösségi tevékenységekből – a emberekkel tölthetek időt, az feltölt.
Sztyehlík Fanny vagyok Dunamocsról, 22 éves. Jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanulok szociológiát, az idén fejeztem be a második évemet. Emellett pedig a József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) elnöke vagyok.
Hogyan élted meg a vizsgaidőszakot?
Reklám
S.L.: Azt hiszem, ez volt az eddigi legnehezebb vizsgaidőszakom, de ez úgy általában érvényes az egész szemeszterre. Sokkal több órát sikerült felvennünk, mint amihez a csoportunk eddig hozzászokott, ami részben jó, de több vizsgával és beadandóval is járt, és jobban igénybe is vett, mint amire számítottam. Ezzel szemben azért igyekeztem időt fordítani azokra a dolgokra is, amik feltöltenek, ez több-kevesebb sikerrel egész jól ellensúlyozta a horribilis óraszámot.
Sz.F.: Be kell, hogy valljam, néha én várom a vizsgaidőszakot, mert ilyenkor már tudom, hogy sikeresen lezártuk a JAIK-os eseményeket, picit fellélegzek, hogy egy ideig nincs szervezkedés. Viszont félreértés ne essék, imádom ezt csinálni, nem cserélném el semmire. Talán ez a vizsgaidőszak volt számomra a legkönnyebb, szerettem a tantárgyaimat és „csak” 6 vizsgám volt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem stresszeltem, sőt nagyon is. Az a típus vagyok, aki mindent túlgondol és rágörcsöl a vizsgákra, még akkor is, ha éppen nem kellene. Szerencsére végül minden jól sikerült, elégedett vagyok az osztályzataimmal is.
Milyen szokásaid vannak ilyenkor, amikor végre vége a vizsgaidőszaknak? Van valami bevált módod a feltöltődésre?
S.L.: Amint leesik a stressz súlya a vállamról igyekszem a lehető legtöbb időt tölteni a barátaimmal, végre elolvasni a könyveket, amiket félretettem a tanulás érdekében, illetve lehetőség szerint utazgatok. Az ezekről való álmodozás és a tervezgetés tartotta bennem a lelket a vizsgaidőszak alatt.
Sz.F.: Igyekszem az itthoni barátaimmal minőségi időt tölteni, hiszen mindannyian máshol tanulunk, s a tanév közben sajnos ritkán tudunk találkozni. Nagyon szeretek görkorcsolyázni, az idén tavasszal Pozsonyba is felvittem magammal és elmentem vizsgák után korizni a Duna-partra, hihetetlenül jó érzés volt. Illetve amikor itthon vagyok, az öcsémmel sokszor járunk biciklizni vagy ki a természetbe. Szeretek mindenféle táborokba, fesztiválokra is járni (pl. Gombaszög, Gímes), a nyári vizsgaidőszak után engem ezek töltenek fel igazán.
A rengeteg kötelező olvasmány és jegyzet után mennyire van kedved önszántadból is könyvet venni a kezedbe?
S.L.: Nagyon sok izgalommal vártam már, hogy végre azokkal a könyvekkel töltsem az időm, amik a listámon és a polcomon állnak. Ha ilyen sok kötelesség vesz körbe (mint a szemeszter alatt), általában van bennem egyfajta bűntudat, ha csak úgy olvasgatok, ezért igyekszem minden teendőmet befejezni, mielőtt leülök egy könyvhöz.
Sz.F.: Az utóbbi időben egyre kevesebbet tudtam önszántamból olvasni. Mindig csak halogattam, hogy majd, mert most más dolgom van. De igyekszem ezen változtatni, mert egyébként szeretek olvasni nagyon is, de az egyetem és mindenféle más program mellett nehéz rá időt találnom. Nemrég kaptam is egy könyvutalványt, ez mindenképpen egy jel arra, hogy most már tényleg olvasnom kell.
Most, hogy több szabadidőd van, mit olvasol szívesen?
S.L.: Kifejezetten szeretem a krimiket és az abszurd/felkavaró történeteket, de nagyon szívesen olvasok verseket is. Teljes őszinteséggel, ha egy könyv szépen van megírva, elég könnyen le tud kötni.
Sz.F.: Főleg sci-fi-, pszichológiai és verseskönyveket. A magyar irodalomból is szívesen olvasok regényeket, a nyáron Szerb Antal – Utas és holdvilág című könyvét szeretném elolvasni.
Mi volt az első dolog, amit csináltál, miután meglett az utolsó vizsgád?
S.L.: Ha jól emlékszem, elmentünk kávézni a csoporttársaimmal, de ha nem tévedek, nem mindenkinek volt az az utolsó vizsgája.
Sz.F.: Kitöröltem a telefonomból az összes, tanulnivalóval kapcsolatos jegyzetemet. 😀
