Reklám
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
A Slovakia Ring gokartpályájának kávézójában találkoztunk először Beke Krisztiánnal, akit mindenki csak Kikiként ismer. Már az interjú előtt is érezhető volt egyfajta különleges hangulat a levegőben: a motorok hangja, a versenyláz vibrálása és egy alázatos, csendes fiú jelenléte, aki a kormány mögé ülve, félelmet nem ismerve szeli a kanyarokat. A beszélgetés során Krisztián nem egyedül mesélt. Édesapja, aki egyben a menedzsere, szerelője, segítője és legnagyobb támogatója, meghatódott őszinteséggel egészítette ki fia mondatait. Ahogy figyeltem őket, lenyűgözött az összhang, az elszántság és az a belső tűz, ami Kikiből sugárzik. Izgatottan és őszinte érdeklődéssel hallgattam a történetüket. Egy rendkívüli fiatal sportolóval találkoztam, és egyúttal szemtanúja lehettem annak, milyen messzire vezethet, ha a szenvedély, a család ereje és a tehetség találkozik. Krisztián nemcsak kiváló versenyző, hanem olyan sportoló, aki érett gondolkodással, komoly fegyelemmel és határtalan motivációval küzd minden egyes körért. Az interjú során újra és újra előjött az érzés: ez a fiú különleges. Nemcsak a dobogóért hajt, hanem élvezi azt, amit csinál, és pontosan tudja, hogyan kell küzdeni az álmaiért.
Arra vagyok kíváncsi, ki is vagy te valójában. Mesélj egy kicsit magadról, mikor vált a gokartozás a szenvedélyeddé?
Kiki: A gokartozás 2019-es év eleje óta van jelen az életemben. Akkoriban kezdett el igazán érdekelni a versenysport, főleg a Formula világa, amit akkoriban sokat néztem tévében is. Majd a család támogatása nagyban hozzásegített ahhoz, hogy közelebb kerülhessek ehhez az izgalmas sportághoz. Bevallom, az első alkalommal egy kicsit féltem, de a legjobb mégis az volt az egészben, hogy élveztem, és éreztem, hogy ez az én sportom.
Reklám
Apa: Az édesanyjával együtt elvittük Kikit egy próbakörre, csak úgy, kiváncsiságból. Győr mellett van egy fedett villanyos gokartpálya (felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt). Ott próbálta ki először a gokartot és a sebességet. Ez tényleg csak egy játékos próbálkozásnak indult, nem tudtuk, hová vezet. Ám az első körök után észrevették, hogy milyen magabiztosan mozog a pályán, mintha mindig is ezt csinálta volna. Akkor döntöttük el, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkoznunk.
Kiki nagyon fiatalon került közel a motor- és adrenalinsport világához. Mikor érezted szülőként először azt, hogy ez nemcsak egy gyermeki érdeklődés, hanem valami komolyabb kezd kialakulni?
Apa: Tetszett neki, amit a tévében látott, de attól még nem volt biztos, hogy a gyakorlatban is működni fog. Majd egy alkalommal elmentünk Pozsonyba, a Kart One Arénába. Életében először gokartozott ott, és már az első köre után odajött hozzám az akkori igazgatónő. Azt kérdezte, ki ez a fiú, mert szeretné éles helyzetben is megnézni. Azt kérte, hadd fordítsa meg a pályán, hogy ellenkező irányban menjen a megszokottnak. Természetesen rábólintottam.
Nem jutott végig a körön, az igazgatónő már jött is utánunk, hogy ritkán lát ilyen tehetséget, mint Kiki. Azt javasolta, kezdjünk vele komolyabban foglalkozni, ennek köszönhetően került be az ottani akadémiára.
Ez egészen a Covid-járványig tartott, ami gyakorlatilag mindent leállított. Utána egy évvel később tértünk vissza, kezdetben csak alkalomszerűen egy-egy edzésre, egy-egy versenyre. 2021-ben döntöttünk úgy, hogy újra komolyan belevágunk. Akkoriban még csak fedett pályás gokartozásról volt szó.
A járvány utáni időszak után hogyan alakult tovább Kiki karrierje? Mikor kezdett el igazán kiemelkedni?
Apa: 2022-ben már bekerült a Sodi World Series nemzetközi pontrendszerébe. Minden országnak megvan a maga ranglistája, de a világon belül is összesítik az eredményeket. A 2022-es évben már szlovák bajnok volt, majd 2023-ban ismét. Két egymást követő év bajnoki címe után a világon a 8. helyen végzett – több mint kétezer-négyszáz versenyző közül. Ezután döntöttük el, hogy megpróbáljuk a szabadtéri gokartozást is, ami már profi kategória. Két nagy sorozat közül választottunk: a Szlovák Gokart Kupát (SKP), valamint a Szlovák Bajnokságot és Morva Kupát (MSR). Ez utóbbi az egyik legerősebb bajnokság a régióban, több országból érkeznek résztvevők. Az első évében máris második lett a kategóriájában. Élete első szabadtéri versenye a Slovakia Ringen volt, ráadásul esőben, és még így is másodikként intették le. Ez sokat elárult arról, hová tart ez a történet.
Ez volt az első igazán nagy kihívás számotokra. Milyen volt megélni ezt a versenyt neked Kiki, és nektek szülőként a pálya széléről?
Kiki: Ez már sokkal jobban tetszett, mert mindig arra vágytam, hogy gyorsabb legyek. Folyton azt kerestem, hogyan tudnék fejlődni. Ahogy beleültem, éreztem, hogy minden gyorsabb lett, még esőben is. Örültem az eredménynek, és annak is, hogy már a kvalifikáción sikerült jól mennem.
Apa: Mindig van bennünk egyfajta szülői aggodalom, főleg a rajtnál. Aztán jön az izgalom, a drukk, majd ha jól sikerül, az öröm. Szerencsére, ahol rajthoz állunk, ott általában dobogón végzünk.
Például tavaly a Morva Kupában az volt a feltétel, hogy a hatodik verseny után a legjobb szlovák versenyző képviselheti Szlovákiát a világbajnokságon Olaszországban, Sarnóban. Kiki lett a legjobb! Majd a vb-n 72 versenyző közül egy technikai hiba miatt a 60. helyről indult, mégis feljött a 25. helyre, ami, ha jól tudjuk, a legjobb szlovák eredmény ebben a kategóriában.
Most nem az eredményekre gondolok, hanem arra, ami a pályán, a kocsiban történik. Mikor éreztétek először, hogy valóban elindult a fejlődés? Miben lehetett ezt észrevenni – nemcsak a gyorsaságban, hanem technikában, hozzáállásban is?
Kiki: A telemetriából, mert van egy kis monitor a kocsiban, és azon látni, milyen időt megyek, mennyivel haladok. Mindig próbáltunk javítani rajta. Apu mutatta, hol tudok gyorsabb lenni, mire kell figyelnem.
Apa: Az elején még tudtunk neki segíteni, de mára már túlnőtt rajtunk. Ezen a szinten jóval komolyabb csapatra lenne szükség, és olyan háttérre, amit mi otthon nem tudunk megadni. A benti gokartban szinte mindent megnyert, amit lehetett. Majd a külföldi versenyzők szintjéhez is fel tudott nőni autodidakta módon, a pályán tanulva. Aztán jött a szabadtéri gokartozás, ami eleinte nehéz volt, mégis képes volt gyorsan fejlődni. Évről évre mindig lépett egy kategóriát: mikromaxban második lett, minimaxban szlovák válogatott volt, most juniorban versenyez. Az első junior futamán a Slovakia Ringen, nemzetközi mezőnyben rögtön második lett. Aztán egy sérülés miatt kihagyott két hónapot, de visszatérve Ausztriában negyedik lett, mindezt edző és profi csapat nélkül, csak az apa-fia közös munka által.
Milyen egy hetetek a versenyidőszakban? Hogyan zajlik a felkészülés?
Kiki: Csütörtökön tudunk edzeni, akkor van szabadedzés. Szombaton jön a kvalifikáció és egy verseny, vasárnap pedig két futam. Minden reggel van bemelegítés, egy kis tréning, és így indul a versenynap.
Apa: Nincs edzőnk, és gokartedzésre sem igazán van lehetőségünk. Az elmúlt két hétben például egyáltalán nem ült gokartba. Próbálunk heti egy-két otthoni fizikai edzést beiktatni, most már jár profi erősítő edzésekre is. A csütörtöki szabadedzés számunkra az „edzésnap”. Miközben mások hétről hétre gyakorolnak és versenyeznek, mi csak akkor ülünk be, ha megengedhetjük magunknak.
Ha nincs rendszeres edzés, mivel tudjátok felvenni a versenyt a nagy csapatokkal? Mi az, amiből előnyt tudtok kovácsolni?
Apa: Több szinten is hátránnyal indulunk. Egy tavalyi gokarttal megyünk, miközben a profi csapatok három verseny után lecserélik a vázat.
Nálunk a gumik sem újak – az utolsó versenyen például egy 50 kört futott szettel nyerte meg a Szlovák Kupát. A motorunk is szlovák gyártású, míg a többiek belga vagy angol csúcsmotorral mennek. Ez technikailag 2-3 tizedes hátrányt is jelenthet körönként. A különbséget ő fejben dolgozza le: helyezkedésben, taktikában, mentálisan. Az a sok teremgokartos tapasztalat most a nagy pályán kamatozik.
Mentálisan hogyan tudsz felkészülni? Hogy hozod ki magadból a maximumot?
Kiki: Nyugodtnak kell maradnom. Ha ideges vagyok, abból könnyen lehet ütközés vagy hiba a rajtnál. Verseny előtt kitörlök mindent a fejemből, csak a pályára koncentrálok – akár előzni kell, akár tartani a pozíciót. Motivál a családom, főleg a szüleim.
Van példaképed? Kedvenc pályád?
Kiki: Max Verstappen. Hozzá hasonlítok, ő sem mindig indul az élről, mégis mindig előretör. A kedvenc pályám a Slovakia Ring, mert ez a hazai, de szeretem Wackersdorfot is. Az a legjobb, ha elsőre ráérzek a pályára – mintha már napok óta gyakoroltam volna rajta. A gyors, technikás kanyarokat különösen szeretem.
Hol látod magad 5-10 év múlva? Mi az álmod, a jövőképed?
Kiki: Aki ebbe belekezd, annak a cél a Formula. Nekem is az, vagy a GT3 Kupa. Ez a két irány, amit igazán szeretnék elérni. Erről nem szeretnék lemondani.
Apa: A lehetőségeinkhez mérten próbáljuk kihozni a maximumot ebből az évből és a következőből is, mivel ezek még technikailag elérhető szintek számunkra – junior, aztán senior kategória. Onnantól kezdve viszont már jóval nagyobb a technikai és pénzügyi igény. Tudjuk, hogy hol vannak a korlátaink, és azt is, mekkora háttér kellene ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Ha lenne valaki, aki lát bennünk fantáziát és felkarolna minket, biztos vagyok benne, hogy nem csalódna. Itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy megköszönjük a családnak, akik feltétel nélkül támogatnak, és az eddigi támogatóinknak, akik segítnek, bíznak és hisznek bennünk. Köszönjük!
