Reklám
ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Feltűnt, mily foghíjas a lelátó. S bár a nézőszámot nem feltétlen a nyári szabadságolások alatt illik megítélni, ez akkor is kevés. Emlékszem, a MOL Aréna átadása után mindannyian azon aggódtunk, egyszer tán kevésnek bizonyul majd a 12 700, de ez a tendencia egy ideje megfordulni látszik. Nem mellesleg más (valaki) miatt is hiányérzet maradt bennem, és bizony a játék sem bűvölt el úgy, mint korábban.
Meleg van, holdtöltekor az ember egyébként is érzékenyebb, tudjam be ennek? Mission: Impossible, akárcsak a DAC hangját keresni. Pótolni a pótolhatatlant. A csapat múlt szezonbéli Fodrek-arculata szintén hiányzik, és nem csak nekem – nem alakul valami jól a meccsjegyzet, ezt leszögezhetjük, de vállalom. A DAC-nak otthon szárnyalnia kéne, de csak a maroknyi B-közép teszi a dolgát becsülettel. Ugyanakkor még egy ilyen pesszimista előszó után is bajnoki címet várok. Miért, mit várjak?
A nyitófordulós döntetlent, majd az elhalasztott kassai bajnokit követően ismét otthon lépett pályára szeretett csapatunk. Csak a győzelem számított!
A lendülettel és a küzdelemmel nem volt baj, a befejezéssel és a kreativitással annál inkább. Mondjuk úgy, érdekesen alakult a kezdő tizenegyünk, Trusa és Djukanović a padon, Kapanadze még ott sem. Csinger Márk Győrben, Bajo Belgrádban. Az utóbbi speciel nem hiányzott, de Sylla jobbhátvédnek alkalmatlan. Mindazonáltal a 15. perc tájékán akár már három góllal vezethettünk volna – Blaško kísérletét a gólvonal elől vágták ki – majd Filipének is nyújtózkodnia kellett. Redzic és Ramadan vitte a prímet, Gagua szintén jól mozgott. Van egy csomó csatárunk, na de középpályánk?
Reklám
Félóra elteltével egy Gruber elleni veszélyes játékot vizsgált meg a VAR, az ítélet pedig piros lap. Emberelőnybe kerültünk, ami azt eredményezte, hogy az addig passzív Rózsahegy még passzívabb lett.
Még nagyobb nyomást gyakoroltunk a vendégekre, beadások sorával próbáltuk feltörni a védelmüket, kevés sikerrel. A labdatartási arány egy idő után szinte felborította a pályát, majd a 44. percben Blaškót a tizenhatoson belül buktatták, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. Ramadan állt a mészpor mögé, és magabiztosan értékesítette a tizenegyest – 1:0.
Nemcsak az eredményt illetően, de így a szünet előtt morálisan szintén előnybe kerültünk!
A második játékrészt változatlan összeállításban és ígéretes lehetőséggel kezdtük. A folytatás azonban elmarad, a tempó leült, álmosabb lett, így a B-közép is rázendített: „Mindent bele!” Cserékkel próbálkoztunk. A játékra jelentkező Djukanović rögtön ajtó-ablak helyzetbe került, de elmélázott és a kapusba lőtte a labdát. Második találatunkra egészen a 82. percig várnunk kellett, azonban annál szebbre sikeredett. A rendkívül agilisan játszó Redzic a tizenhatoson kívülről ballal hatalmas bombát zúdított a kapuba – 2:0.
Eldőlt a mérkőzés, amit 2:0-s győzelemmel zártunk!
Az eredmény szempontjából pozitív, hogy megszereztük idei első győzelmünket, azonban ezt a csapatot még ugyancsak csiszolgatni kell majd. Talán már a jövő héten, a Sároseperjes otthonában ötletesebb DAC-ot láthatunk? Győzzetek meg azzal is, hogy győzzetek! Hajrá, DAC!
DAC 1904–RÓZSAHEGY 2:0 (1:0)
Gólszerzők: Ramadan, büntetőből és Redzic
DAC: Filipe – Sylla (60. Djukanović), Kacharaba, Nemanič, Mendez – Gruber (88. Gueye), Tuboly, Blaško (71. Udvaros) – Redzic (88. Bősze), Gagua (71. Trusa), Ramadan.