Reklám
FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
„Egy szív, egy nemzet, egy haza” – állt hatalmas betűkkel a dunaszerdahelyi B-közép előtt. Nyolc nap leforgása alatt immár a harmadik mérkőzését abszolválta szeretett csapatunk. A Slovan elleni rangadó és a bősiekkel vívott könnyen feledhető kupamérkőzés után a Komárom csapatát láttuk vendégül a harmadik csallóközi derbin.
A mérkőzés végeredménye elmaradt az általunk vártaktól. Hiába a számtalan kidolgozott helyzet, a komáromiak gyors góljára mindössze a második félidőben, egy büntetőből szerzett találattal tudtunk válaszolni, s így be kellett érnünk az egy ponttal. Egy szív, egy nemzet, egy haza, egy pont – írhatnám, de ne szívd mellre az iróniám, kedves olvasóm.
Szép dolog a nemzeti összetartozás, mert helyettünk mások nem tartják meg a „templomot s az iskolát”, de ezt a meccset hoznunk kellett volna, tokkal, vonóval.
Bár az előrejelzések azt sugallták, az utóbbi idők szerényebb nézőszámát követően ezúttal talán teltházhoz közeli kulisszának örülhetünk, az alig hatezer eladott belépőjegy némiképpen csalódásnak mondható. De legalább megtelt a MOL Aréna élettel, s ami igazán szívet melengető, magyar szóval és rigmusokkal! A szomszédvár KFC elleni derbi volt egyébként a DAC 950. fellépése az 1. ligában. Pénteken az is kiderült, hogy a Slovnaft Cup 4. fordulójában a 2. ligás Pozsonyligetfalu otthonában lépünk majd pályára. Egy komoly futballmúlttal rendelkező klub lesz tehát az ellenfelünk.
S ha már futballtörténelem, merüljünk el picit benne, hiszen közismert, hogy a dunaszerdahelyi labdarúgás első fellelhető csapatképe – ami 1919-ből származik – éppen egy komáromiakkal vívott barátságos mérkőzés során készült a Vermes-féle pályán.
Ezen a DSC (a DAC jogelődje) játékosai a vendég lila-fehérekkel közösen pózolnak a fotográfus előtt. A történelem pedig gyakran ismételte önmagát, hiszen a KFC, amely a maga 1900-as alapítási évével a harmadik legidősebb futballklub Szlovákia területén, ezt követően is gyakori vendég volt Dunaszerdahelyen. Arra azonban, hogy mindez egy 1. ligás bajnoki mérkőzésen történjen meg, évtizedeket, sőt egy teljes évszázadot várni kellett. A KFC a két világháború között egyértelműen népszerűbb és eredményesebb klubnak számított, majd a második nagy világégést követően az arányok fokozatosan kiegyenlítődtek, mígnem 1980 után a DAC jelentős lépéselőnybe került.
Az erőviszonyok jelenleg is bőven a dunaszerdahelyiek felé billennek, de ez a mérkőzés is megmutatta, hogy a Radványi Miki kezei között csiszolódó komáromiaknak nem feltétlenül az osztályozó közeli helyezés való.
2025-ben 13 bajnoki győzelem és 8 döntetlen mellett mindössze 2 vereséget szenvedett a DAC, míg a lila-fehérek jobbára a tabella alsó fertályában tanyáznak. Ez nyilván annak is betudható, hogy a „Csallóközi Ferguson”, vagyis Radványi Miki vezetőedző védencei még mindig nem élvezhetik a hazai pálya előnyeit. De mert a sárga-kékek Braňo Fodrek irányítása alatt többnyire nem csak effektív, de szemnek tetsző játékot is játszanak, az előzetes latolgatások sem szólhattak másról, mint DAC-győzelemről. Végül beigazolódott, a labda gömbölyű, és a derbi a focin kívül az emóciókról is szól.
De, ahol nyelvében él a magyar, a hazai és a vendégdrukkerek közösen éneklik a Himnuszt és a Nélküledet, s egy asztal mellett ürítik poharuk, olykor a szem sem maradhat szárazon. A pályán ellenfelek, az életben barátok. Klapka György várvédő tábornok utódai, sziasztok!
Én speciel több komáromi hívet vártam, hiszen a D-szektor csaknem egészét átengedtük a vendégszurkolóknak. A hazai B-közép kiírásához azért némi füst is dukált, természetesen piros-fehér-zöld színekben. A begyújtott mennyiség és a kedvezőtlen széljárás aztán néhány perces csúszást eredményezett. Mire pedig a gomolygó füst teljesen eloszlott volna, hátrányba kerültünk. Ezt a forgatókönyvet úgy vélem, senki sem várta közülünk. 7. perc, vezetést szerzett a KFC – 0:1. Majd a 20. percben kishíján újabb találatot jegyezhetett volna a Komárom. A kihagyott ziccert következően kezdtünk magunkhoz térni, és a félidő végéig többször is kiegyenlíthettünk volna. Egyértelmű dominancia volt, de Száraz Benji, a DAC egykori hálóőre jó napot fogott ki. Majd az első 45 perc végén újra meghűlt ereinkben a vér: a vendégek újabb gólt szereztek, amit a játékvezető les címén érvénytelenített. Vereség Pozsonyban, vergődés Bősön, elkapott minket valami negatív spirál?
Hiába lógott a levegőben a DAC-gól, ennél sokkal több kellett, hogy az idő múlásával ne legyen körömrágás.
A szünetben kettős cserére szánta el magát a DAC trénere: Herc és Kacharaba érkezett Gruber és Kapanadze helyére. Helyzetek következtek egyik és másik oldalon is, a DAC egyenlítő találata azonban továbbra is váratott magára. Számtalan próbálkozásunk után Mendez helyére Gagua állt be, Ourót pedig a bősi kupameccsen már szóhoz jutott Corr váltotta. Aztán 76. percben a komáromiak Redzicet buktatták a tizenhatoson belül, és a játékvezető habozás nélkül tizenegyest ítélt a javunkra. Tulajdonképpen egy kikényszerített hiba volt a vendégek részéről, amit Damir mesterien oldott. Nem véletlenül figyelte őt Marco Rossi magyar szövetségi kapitány Pozsonyban.
Djukanović állt a labda mögé, s Száraz hiába választott jól oldalt, a labda kellőképpen helyezve lett a sarokba – 1:1.
A hajrában, majd a ráadás perceiben döntésre vihettük volna a dolgot, de Djukanović, Ramadan és Redic, majd Nemanić helyzete is kimaradt. És még mindig nem volt vége, Redzic fejese a felső lécről pattant vissza a mezőnybe. Hiába az óriási mezőnyfölény, a harmadik csallóközi rangadó 1:1-es döntetlennel zárult. Újabb elhullajtott két pont, ami a végelszámolásnál hiányozhat. A focit gólokra játsszák. A Komárom ugyan jól védekezett, mi viszont a támadásainkból kispóroltuk a „puskaport”.
DAC 1904 – KOMÁROM 1:1 (0:1)
Gólszerzőnk: Djukanović, büntetőből
DAC: Popović – Kapanadze (46. Kacharaba), Blažek, Nemanič, Mendez (64. Gagua) – Gruber (46. Herc), Tuboly, Ouro (73. Corr) – Redzic, Djukanović, Ramadan.
Ismét angol hét vár ránk, sűrű a DAC programja, hiszen szerdán Kassára utazik a csapat, hogy bepótolja a 2. fordulóból elmaradt bajnoki mérkőzését, majd jövő vasárnap szakolcai vendégszereplés következik. Nem lehet kétséges, három-három pontért utazunk az ország egyik és másik végébe is! „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” – Reményik Sándor folyton (és sajnos ismét) aktuális idézetét kiegészíteném azzal, hogy a pontokat se hagyjátok! Hajrá, DAC!