Reklám
NYITÓKÉP: dac1904.sk – LELKES ERNŐ
Nincs megállás, a DAC ismét angol hetet húz. Ezúttal hétközben a kassaiak elleni, augusztus elejéről elhalasztott mérkőzésünket pótoltuk, amit még a 2. fordulóból a keleti metropolisz csapatának a Konferencia Ligában való szereplése miatt napolt el a labdarúgó szövetség október 1-re. Nos igen, tudvalévő, hogy akkor ők helyettünk indultak a harmadik számú európai kupasorozatban, de az eredetileg minket illető fehérorosz Neman Grodno gárdája túl nagy falatnak bizonyult szerdai vendéglátóinknak.
Akik egyébként a hazai bajnokságban sem vitézkednek, és három pontos lemaradással sereghajtók voltak a Komárom és az Eperjes csapatai mögött. Így aztán az elmúlt két hétben enyhe negatív spirálba került szeretett csapatunknak nem is lehetett más az eltökélt szándékuk, mint mindhárom pont begyűjtése. A terv sikerült, a DAC az első félidőben szerzett két góllal megérdemelt győzelmet aratott.
Az sem volt elhanyagolható tényező, hogy győzelmünk esetén átmenetileg átvehetjük a vezetést a Niké Liga tabelláján. A második és harmadik helyezett Slovan és a nagyszombati Spartak ugyan egy meccsel kevesebbet játszott, mint mi, de a táblázatra nézve nem ez jut elsőként az eszünkbe, hanem az, hogy első a DAC!
Hétköznap lévén az Ultras 1904 fanklub nem szervezett utazást a mérkőzésre, mindössze egy csoportos meccsnézést iktattak be Dunaszerdahely egyik tágasabb vendéglátóhelyén, ahol a szomjúságtól sem kellett tartania senkinek. Azért objektíve ne feledjük, Kassa 5-6 óra autóútra van Dunaszerdahelyről, és mindannyiunknak a munkahelyén is helyt kell állnunk, a szabadságolás időszakában pedig rendre kimerültek a tartalékaink.
Ezúton jegyezném meg, hogy jövő héten indul az a kétrészes sorozatom „Kápók és dobosok, avagy öregek és fiatalok a dunaszerdahelyi B-középből” címmel, amely a DAC szervezett szurkolói csoportjainak történetét öleli fel 2008-tól napjainkig. A két epizód előreláthatólag a „Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok” c. rovatunk idősávjában mint a riportsorozat különkiadása kerül majd leközlésre itt a Klikkout weboldalán.
Visszaterve Kassára, a DAC színeiben 30. tétmérkőzését abszolváló Braňo Fodrek vezetőedző csapata ennek ellenére nem maradt biztató szurkolói rigmus nélkül a vendégszektorban, hiszen a környékbeli magyarság képviselőin kívül néhányan egyénileg szintén nekivágtak a többszáz kilométeres megterhelő útnak a Csallóközből és a Mátyusföldről is. Aki tehát tehette, mert nem kényszerítette a vállalat ütemterve, ott volt a Kassai Futball Arénában. Mintegy ötvenen, s hogy meg ne fagyjanak, a hangjukat is hallatták: Hajrá, DAC!
A hazai, Komárom elleni gyengébb teljesítmény után Braňo Fodrek vezetőedző betartva ígéretét, három helyen változtatott kezdőcsapatán: Blažek, Mendez és Gruber a kispadon maradt, míg Kacharaba, Modesto és Herc játékra jelentkezett.
Trénerünknél megszokhattuk, senkinek sincs bérelt helye a csapatban. Aktívan kezdték a mérkőzést a hazaiak, Popovićnak több ízben is védeni kellett, majd az első 45 perc hajrájáig egyre inkább átvettük tőlük az irányítást. A 42. percben Redzic passza után Djukanović ügyesen tolta meg a labdát a tizenhatoson belül, majd egy nagyszerűen helyezett bal lábas lövéssel megszerezte számunkra a vezetést – 0:1 „Djuka” ezzel a találattal a Niké Liga góllövőlistájának élére ugrott, ahol immár összesen 6 gól szerepel a neve mellett.
Az első játékrész hosszabbításában Ramadan remekül szöktette üresbe Ourót, aki Herchez passzolt, s csapatkapitányunk mintegy tíz méterről a félig üres kapuba lőtte a labdát – 0:2.
De ezzel még mindig nem volt vége, hiszen Djukanović újabb próbálkozásától a kapufa mentette meg a hazaiakat. Ha az is bemegy, II. Rákóczi Ferenc nyughelyének városában szitkozódás helyett mindenki megtanulja a fejedelem híres, szállóigévé vált latin jelmondatát: „Cum Deo pro patria et libertate!” Hogy az első játékrész végén merre járt a hazaiak hátvédsora, azt csak ők tudják. Mi mindenesetre kihoztuk a maximumot a keletiek gyermeteg hibáiból, amiért olykor bizony nekünk sem kellett a szomszédba mennünk.
Félidő: 0:2! Vajon eldőlt a mérkőzés és a fordulás után esetleg még berámolunk néhányat a kassai kapuba, vagy „jó szokásunkhoz” híven ismét izgulhatunk majd? – ez volt a kérdés, de megválaszolni nem igazán mertem.
A szünet után ismét lendületbe jöttek a hazaiak, kemény belemenésekkel tarkított periódus következett, amelynek során több játékosunkat is ápolni kellett. Tíz perc játékidő elteltével Ramadan előtt adódott helyzet, de középre tartó lövését a hazaiak kapusa könnyűszerrel hárította. Trénerünk ezt követően kettős cserére szánta el magát: Redzic helyére Gruber érkezett, Hercet pedig Udvaros váltotta. Fiatal középpályásunk alig öt percet tölthetett a pályán, amikor sérülés miatt nem tudta tovább folytatni. Sylla állt be a helyére, ugyanekkor pedig Djukanovićot Gaguára cserélte le a mester.
A 76. percben Gruber bombája a felsőlécen csattant, így nem született meg a harmadik megnyugtató gólunk.
A hazaik sem tudtak szépíteni, amiről Kacharaba gondoskodott a rendes játékidő letelte előtt. A második félidő hajrában még Gagua törhetett volna egyedül kapura, ám egy kassai védő beérte őt és szeretni tudta. Az eredmény tehát már nem változott. Sikeresen őriztük az első félidőben kiharcolt kétgólos előnyünket, így értékes győzelmet aratva újabb három ponttal gazdagodtunk! Folytatás vasárnap Szakolcán. Hajrá, DAC!
KASSA–DAC 1904 0:2 (0:2)
Gólszerzők: Djukanović, Herc
DAC: Popović – Kapanadze, Kacharaba, Nemanič, Modesto – Ouro, Tuboly, Herc (60. Udvaros, 68. Sylla) – Redzic (60. Gruber), Djukanović (68. Gagua), Ramadan (80. Blažek).