Reklám
FOTÓK: dac1904.sk – FEKETE NÁNDOR
Az első helyről vártuk a szakolcai találkozót, vagy mégsem? A Niké Liga ugyanis elég érdekesen számol. Közvetlenül a kassai győzelmünket követően a Niké Liga applikációja szerint még mi álltunk az első helyen, aztán másnapra ez valahogy megváltozott, holott nem rendeztek több mérkőzést a bajnokságban. Szerintük a Slovan volt az első, szerintem a DAC! De hogy is van ez?
Pontegyenlőség esetén bajnokság közben tudtommal a jobb gólarány számít, ami nekünk kedvezett: +11, a Slované csak +7 volt. A Niké Liga közösségi oldalának kezelője viszont arra hivatkozva, hogy az egymás elleni eredmény a döntő kritérium, a Slovant jegyezte a tabella élén. Pedig ha jól tudom, az egymás elleni eredmény, amire a Niké Liga adminisztrátora hivatkozott, csak a végső táblázat megítélésénél mérvadó! Így aztán ahány ház, annyi szokás. Az egyik táblázatot a pozsonyiak vezették, a másikat mi.
Pedig valójában nem lényeges, melyik csapat vezeti a bajnokságot a 9. forduló után, hiszen messze még a vége. Sok hűhó semmiért.
Csakhogy ilyen fondorlatos cselek mellett, ha már azt az örömöt is elveszik az embertől, hogy gyönyörködhessen a táblázatban, mégis mit várhatunk majd az idény végén? Nyilván ilyenkor bánhatjuk csak igazán, hogy odahaza a Nagymihály és a Komárom ellen is elhullajtottunk 2-2 pontot, valamint hogy Pozsonyban nem szereztünk legalább egyet. Akkor nem kellett volna matekoznunk, és talán a bajnokság végén sem kéne. Vagy adja Isten, hogy eljussunk odáig, hogy kelljen?
A bajnokság második válogatott szünete előtt az Erdőháton vendégeskedtünk. A kilencedik helyezett otthonában mindannyian a papírformában bíztunk.
Azzal a céllal utaztunk a zöld-fehérekhez, hogy az élen maradjunk, bárki bárhogy számol. Legfeljebb majd azt a táblázatot nézegetjük, amelyik a DAC-ot hozza elsőnek – vizionáltuk. Ám szeretett csapatunkra 16 nap leforgása alatt immár az ötödik tétmérkőzés várt, ami némi aggodalomra adhatott Bokot? Nem! Már a bősi kupameccs sem volt egy matyóhímzés, a Komárommal pedig megszenvedtünk odahaza. Igen, Kassán hoztuk a kötelezőt, mert annak a csapatnak, amelyik ebben a ligában a dobogóért játszik, az alsó hatosban tanyázó gárdákat rendre vernie kell! Ez ellen még az angol hét sem lehet kifogás, különben nem érdemel dobogós helyezést. Keserű, tudom! Ott vagyunk az élmezőnyben, de egy ideje csak vergődünk.
És mi megint az első helyről álmodozunk, mert valami csoda folytán két percig vezettük a bajnokságot?
Uraim, inkább ne áltassuk magunkat, ne kergessünk hiú ábrándokat, és főleg ne üssön meg minket a guta, ha a Niké Liga mindeközben nem ismeri a saját szabálykönyvét. Ilyen módon felesleges. Játéktudás, helyzetfelismerés, effektivitás, ezek azok a dolgok, amik által a papíron esélyesebbnek tartott gárda felülkerekedik a gyengébbikkel szemben. De én nem ezt láttam, és nem vigasztal a sok kihagyott helyzet sem. Ismét elhullajtottunk két pontot, a hazaiak büntetőből szerzett góljára büntetőből szerzett góllal válaszoltunk – akárcsak odahaza a KFC ellen. És tegyük hozzá, Szakolcán 20+5 percig emberelőnyben fociztunk. Ennél részletes elemzést ezúttal feleslegesnek tartok. Csalódott vagyok. Bár egy magára valamit is adó szurkoló sosem fordul el csapatától, olykor joga van kifejezni a véleményét. Vagy legalábbis leírni azokat a dolgokat, amivel nem ért egyet.
SZAKOLCA–DAC 1904 1:1 (0:0)
Gólszerzőnk: Djukanović, büntetőből
DAC: Popović – Blažek, Kacharaba, Nemanič, Modesto (46. Mendez) – Ouro (77. Gueye), Tuboly, Herc (59. Gruber), Redzic (59. Sylla), Djukanović (88. Gagua), Ramadan.
A döntetlen ellenére továbbra is mi vezetjük a Niké Liga foghíjas táblázatát. Feltéve persze, ha a nyuszinak van sapkája! A folytatásban válogatott szünet következik, miközben felkészülési mérkőzést abszolválunk Újpesten. A következő bajnokinkat pedig a MOL Arénában játsszuk két hét múlva vasárnap a zsolnaiak ellen. Hajrá, DAC!
Reklám
