Reklám
Néhány évvel ezelőtt már beszélgettem Pintér Eszterrel és Szeghy Márkkal, amikor még csak az egyetemi élet első ízét kóstolgatták. Most újra megkerestem őket, ezúttal azonban jóval több tapasztalattal, élménnyel és tanulsággal mesélnek arról, milyen kihívásokkal találkoztak az elmúlt években, és mit tanultak magukról ezen az úton. Eszter időközben szakot váltott: a sporttudományi diploma után építészetet kezdett tanulni, Márk pedig kitartóan halad Nyitrán, ahol testnevelés és angol szakon készül pedagógusi pályára.
Ha visszatekintesz, hogyan látod most az első éveidet az egyetemen?
P. E.: Az első évem még a covid alatt volt, így kicsit nehezebb volt a kezdés, de az egyetemi élet teljesen más, mint a középiskolás. Az idődet te osztod be, ami lehet pozitívum és negatívum is…
Reklám
Sz. M.: Így visszagondolva az első éveim nagyon nehezek voltak. Főleg az első hetekben szenvedtem sokat, mert nehéz volt az adaptáció: megszokni az új helyzetet, a környezetet és az embereket. Ahogy telt az idő, egyre jobban belejöttem. Az elején a szlovák nyelv sem volt az erősségem, de szerencsére abba is belejöttem. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt az időszakot, a szenvedős lenne, de annak ellenére nagyon örülök, hogy kitartottam.
Mi az, amire most a legbüszkébb vagy?
P. E.: Talán a diplomámra vagyok a legbüszkébb, és arra, hogy képes vagyok venni azokat az akadályokat is, amelyeket az iskola elém gördít.
Sz. M.: A legnagyobb büszkeségem talán a kitartásom. Volt rengeteg olyan pillanat ebben az időszakban, amikor nagyon nehezen viseltem a dolgokat, de mindig megvolt bennem az akarat, és ezt nagyon értékelem magamban.
Mi a legnagyobb tanulsága az egyetemnek?
P. E.: Nem kell mindig a legokosabbnak lenned, sokkal fontosabb a kitartás.
Sz. M.: Az egyetem számomra legnagyobb tanulsága az volt, hogy mindig hinni kell magamban. Rájöttem arra is, mennyire fontos a pozitív hozzáállás, és hogy minden napból próbáljam kihozni a legtöbbet. Ha nem sikerül egy vizsga vagy egy teszt, nem szabad elkeseredni, hanem újra kell próbálni, és úgy állni hozzá, hogy a következő alkalommal meg fogom csinálni.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most állnak az egyetem elején?
P. E.: Előttetek az élet, hajrá! Ne stresszeljetek, ha elsőre nem sikerül, majd másodszorra menni fog.
Sz. M.: Azt tapasztalom, hogy nemcsak nekem, hanem sok itteni fiatalnak is vannak nehézségei a szlovák nyelvvel. Azt tanácsolom nekik, hogy ne féljenek megszólalni, próbáljanak bátran megnyilvánulni, és ne húzódjanak vissza! Ez hosszú távon a saját javukra válik, és rengeteget segít majd az önbizalmukban is.
Mik a legérdekesebb dolgok, amiket az egyetemi élet során tanultál?
P.E.: Hogyan tanulj a covid alatt úszni úgy, hogy közben medencébe nem mehettünk, így a kanapén a kamerán keresztül mutattam be a gyorsúszás technikáját. Amit a tanár mond, az úgy van, mindegy, ha következő órán teljesen az ellentétét állítja… Szerezzetek barátokat, sokkal könnyebb lesz egy-egy beadandót elkészíteni!
Sz. M.: Amikor angolul beszélsz, ne úgy gondolj rá, mintha magyarból vagy szlovákból fordítanál, hanem mintha egyszerűen nyelvet váltanál. A lényege az, hogy az angolt magadévá tedd, otthonosan mozogj benne, és ne görcsölj azon, hogy minden tökéletes legyen. A valódi folyékonyság pont abból születik, ha engeded magad természetesen beszélni, hibákkal együtt is.
Egy tanárom egyszer azt mondta: a pihenőnap is a program része, nem csak szünet. Ez nagyon megmaradt bennem, és azóta is fontosnak tartom.
Volt olyan meghatározó ember az egyetemi évek alatt, aki nagy hatással volt rád, és hogyan?
P. E.: Köszönöm a családomnak a támogatást abban, hogy merjek lépni és elkezdeni egy másik sulit és külön köszönet építész apukámnak, nélküle nem biztos, hogy tudnám ezt csinálni.
Sz. M.: Konkrét, meghatározó embert nem tudok említeni. Rengeteg új barátot szereztem, akikért nagyon hálás vagyok. Természetesen voltak olyanok is, akiket már azelőtt is ismertem. Rengeteg segítséget kaptam tőlük és nagyon jó kapcsolatot tudtam kiépíteni. Nélkülük ezek az évek még nehezebbek lettek volna. Ezek az emberek meghatározó szerepet játszottak a tanulmányaimban és az egyetemen eltöltött éveimben.
Kérlek mondj egy nyakatekert kifejezést, amit a suliban tanultál és az olvasó még biztosan nem hallotta, jöhet a jelentése is:
P. E.: Ez nem egy kifejezés inkább az akadémiai információs rendszer (AIS) aki tudja, az tudja… aki nem, az megismerkedik vele az egyetemi évei alatt.
Sz. M.: A propriocepció a test belső mozgás- és helyzetérzékelése. Ez azt jelenti, hogy akkor is pontosan tudod, hol vannak a testrészeid, amikor nem nézel rájuk, például amikor csukott szemmel is meg tudod érinteni az orrod. Ez azért érdekes, mert tanulható és fejleszthető is. A sportokban az egyik legfontosabb dolog. Sérülés után sokszor nem az erő vész el, hanem a propriocepció, ezért is fontos az egyensúly és koordináció gyakorlatok.
Reklám
