Reklám
FOTÓ: dac1904.sk – FEKETE NÁNDOR
A novemberi válogatott szünet előtt Rózsahegyen lépett pályára a DAC, ahonnét Redzic gyors góljával elhoztuk mindhárom pontot. A mérkőzést kiválóan kezdtük, majd a kihagyott helyzeteinket követően ismét görcsössé vált a játékunk, a második félidőre megfogyatkozott hazai csapat ellen. Nyolc nap leforgása alatt a harmadik találkozóját abszolválta szeretett csapatunk, s ha hozzávesszük a korábbi, nagymihályi sikerünk, kijelenthetjük, győzelmi szériában érkeztünk az ősszel csodálatos színekben pompázó Liptóra. Az idén ugyancsak gyengélkedő Rózsahegy ellen a papírformának megfelelően szintén mi voltunk az esélyesek.
A közeg, a szakértő- és a kevésbé szakavatott drukker valahogy mégsem lehet felhőtlenül boldog. De vajon mi kell a népnek? Nagymihály 4:2, Kassa 3:1, Ligetfalu a kupában 2:0, Rózsahegy 1:0. Kenyér is van, cirkusz is akad. Herc „leépítésének” ügye például, merthogy a maga 27 évével túlkoros? – miközben Nemanić a napokban töltötte be a 29-et. Vagy az egyre több „nem Európában született” fiatal kispadra erőltetésére, illetve színrelépése, akik olykor a 3. liga szintjét sem ütik meg junior csapatunkban? Vajon miért érdemelnek mégis több figyelmet a hazai ifistáinknál? Lásd Blaško „eltűnését”, majd felbukkanását. És jók ezek a túrák is, csak a játék lehetne picit szebb, egy hangyányit ötletesebb, átláthatóbb, hogy két órával a lefújás után már ne legyen szükségünk vérnyomásmérőre. „Maximális elszántsággal szeretnénk kiharcolni a győzelmet” – nyilatkozta Braňo Fodrek a mérkőzés előtt. Igen, a játék lehetne elszántabb, s talán sokkal meggyőzőbb. Nos, valóban:
A népnek az kell, hogy amit lát, az meggyőzze őt, mert valljuk be, erről nem nagyon beszélhettünk eddig. Egy ultrának viszont elég maga az életérzés is: Találkozunk Rózsahegyen!
A vendégszektorba így végül 64 sárga-kék drukker váltott jegyet, akik mind létszámban, mind hangerőben felülmúlták a rózsahegyi „kemény” magot. Braňo Fodrek vezetőedző három helyen változtatott a Kassa elleni bajnokihoz képest, miután a kezdőbe nevezte Mendezt, Udvarost és Ramadant is. Rendkívül aktívan kezdtünk, aminek már a 3. percben meglett a gyümölcse. Mint utóbb kiderült, az ilyen gyors gólok általában nem válnak a hasznunkra, mégha a játékunkra komolyabb panasz nem is lehetett, a hármas sípszóig izgulhattunk.
Reklám
Egy lepattanó labdát Redzic előkészítés nélkül vágta ballal a bal felső sarokba – 0:1.
Lendületünk ezután sem lankadt, a 14. percben egy hazai védő becsúszva próbált menteni, kezezésgyanús helyzetben, de az esetet a VAR sem vizsgálta. Az első rózsahegyi helyzetre a 19. percig kellett várni, a labda azonban mintegy fél méterrel elkerülte Popović kapuját. Zúgott a hajrá, DAC és a többi ismert rigmus, és zúgott Ramadan lökete is a felsőlécre. Szerintem meg is repedhetett a vas! Kis idő múlva ismét egy kezezésgyanús szituáció borzolta a kedélyeket a hazai tizenhatoson belül. Ugyan ez látványosabb volt az előzőnél, a játékvezető sípja ismét néma maradt. A félidő hajrájában Redzic lövését fogta a rózsahegyiek kapusa, majd Djukanović önzősködte el helyzetét – nem először a mérkőzés során.
Kár volt érte, annál is inkább, mivel a rózsahegyiek ekkor már tíz emberre fogyatkoztak, miután a Kapanadzéval szembeni szabálytalanság után az egyik hazai játékos begyűjtötte második sárga céduláját.
Egygólos dunaszerdahelyi előnnyel fordultak a csapatok, a frusztráltan játszó Djukanović helyére Gagua állt be. Az 50. percben Redzic ismét megmutatta, miért kapott meghívót Marco Rossi magyar szövetségi kapitánytól a válogatottba, de ballábas lövését a rózsahegyi hálóőr szögletre tenyerelte. Damir hatalmas helyzetét két hazai villanás követte, majd jobbnak láttuk inkább eldugni a labdát néhány percre. Mesterünk ezalatt cserére szánta el magát, Sylla Udvarost váltotta.
Továbbra is mi uraltuk a játékot, ám kevesebb effektivitással. Harcoljatok, harcoljatok! – szólt a biztatás a vendégszektorból.
A 77. percben ismét Redzic tesztelte a rózsahegyi kapus reflexeit, aki lábbal hárított. Újabb cserék: a 83. percben Nemanićot Blažek, míg a mérkőzés legjobb emberét, Redzicet a bevezetőben kitárgyalt Kiko Herc váltotta. Nem és nem sikerült bepasszíroznunk a második gólunk, amire a hosszabbítás perceiben kishíján ráfizettünk. A játékvezető három percet pakolt rá a kilencvenre, amikor Popovićnak kellett hatalmasat védenie. Bármily furcsa, ez volt a rózsahegyiek első kapura tartó lövése a mérkőzésen! És ezzel még nem volt vége. Ourót Barro váltotta, cserénket pedig újabb hazai helyzet. Centikkel ment mellé. Ekkor megnéztem maradt-e otthon nyugtatóm – mondta a haverom… 2023 márciusában győztünk utoljára Rózsahegyen. Most ismét összejött, ám Redzic villámgyors gólja mellé elkelt volna még egy másik pontos találat, biztosítéknak.
RÓZSAHEGY–DAC 1904 0:1 (0:1)
Gólszerző: Redzic
DAC: Popović – Kapanadze, Kacharaba, Nemanič (83. Blažek), Mendez – Ouro (91. Barro), Tuboly, Udvaros (63. Sylla) – Redzic (83. Herc), Djukanović (46. Gagua), Ramadan.
Nem tudom, ki hogy van vele, de gólnak örülni a harmadik percben, majd 87+3 percet a „kefét rágni”, egy olyan csapat ellen, akiknek erejéből a 2. félidő jelentős részében csak arra futja, hogy vaktában előre rugdossák a labdát, nekem nem annyira élvezetes. Másrészről, ilyen a foci, az izgalmakról szól. A bajnokság két hét múlva hazai környezetben az Eperjes elleni mérkőzéssel folytatódik. De addig is, Örményország–Magyarország, valamint Magyarország–Írország vb-selejtezők, illetve november 14-én előkészületi mérkőzésen fogadjuk a Honvédot az akadémián. Hajrá, DAC! Hajrá, Magyarország!
Reklám
