Fotók: Soós Bertalan és a szerző archívuma. Egyes külön meg nem jelölt képek Tóthpál Gyula fotói a vállalat fennállásának 40. évfordulójára kiadott könyvből. Videó: Soós Bertalan.
A 2. világháborút követően a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fenntartásában oroszlánrésze volt a helyi gazdálkodási és közszolgáltatási vállalatoknak. Köztük a Dunaszerdahelyi Járási Közszolgáltatási Vállalat jogelődjének, a Vendéglátó és Gazdálkodó Kombinátnak, amely 1949-ben jött létre városunkban. A legfőbb hangsúlyt a vállalkozások egyesítésére és azok szocializálódására helyezték. Ugyanakkor a vállalat neve tökéletesen fedte a valóságot, mivel a kezdeti években vendéglátóüzemek, csapszékek, büfék, és cukrászdák tartoztak a hatáskörükbe. Mindemellett gazdálkodtak is, hiszen a vállalati jelleg megkívánta, hogy némi ipari tevékenységet folytassanak.
Ismét egy olyan üzemhez érkezett sorozatunk, amelyet járási jellegéből kifolyólag nem lehet kizárólag városunk viszonylatában tárgyalni, hiszen Dunaszerdahelyen kívül a nagymegyeri és somorjai részlegek szinte egyidőben alakultak meg a miénkkel. Sőt, ugyanazokon a változásokon és átszervezéseken mentek keresztül, mint a dunaszerdahelyi üzem. Én mégis megpróbálok az egyébként jól el- és behatárolható dunaszerdahelyi közszolgáltatásokkal foglalkozni. Már csak azért is, mert 1960-ig a nagymegyeri és a somorjai részlegek gyakorlatilag függetlenek voltak a dunaszerdahelyitől. Ráadásul a három járás összevonásakor sem egyesültek további húsz évig.
A téma felkutatásában nagy segítségemre volt Kamocsai Imre, a Dunaszerdahelyi Járási Közszolgáltatási Vállalat megalakulásának 40. évfordulójára 1989-ben kiadott könyve, Tóthpál Gyula gyönyörű, korabeli fotóival. Továbbiakban: „a könyv” – szerk. megj.
A Vendéglátó és Gazdálkodó Kombinát fő feladatának számított az államosítás után átvenni, majd gazdaságilag irányítani a vendéglátó üzemeket. A folyamat szinte egyik napról a másikra ment végbe.
„E folyamat jogi alapjait az 1948-as évi 199-es számú, a kommunális vállalatokról szóló törvény teremtette meg, amelynek értelmében az újonan alakult kommunális vállalatok vagyoni alapját a volt Néphatalmi Szövetség vállalatai, a kisebb ipari vállalatok, az államosított kisiparos műhelyek és mindazok a vagyontárgyak képezték, amelyek jellegüknél fogva nem voltak hasznosíthatók a nemzeti vállalatok számára és más célokra sem” – a könyv.
Ezzel egyidőben a vállalathoz kerültek a Dunaszerdahelyhez tartozó elhagyott mezőgazdasági területek, amelyeknek egy gazdasági udvar is a része volt. A mezőgazdasági termelés alapját a gabonatermesztés képezte, s ahol gabona van, ott haszonállatokat is lehetett tartani. Ezt a lehetőséget nem hagyták ki az akkori vezetők. Mindez rövid időn belül kiegészült egy jól menő kertészettel, majd a társadalmi igényeknek megfelelően a vállalat több változáson és átszervezésen ment keresztül.
Tudtad?
A dunaszerdahelyi kertészet, illetve a virágkertészet egyidős volt a kommunális vállalattal. A kezdetekben zöldségtermesztéssel és facsemeték kinevelésével segítették a közellátást, majd miután eme kultúrák teljes egészében átkerültek az efsz-ek kereteibe, 1964-ben áttértek a virágtermesztésre. A vállalat üvegházaiból kikerülő virágok városunk parkjait díszítették.
„A közszolgáltatási vállalatokat 1950-ig a falvak, városok, járások és kerületek kommunális tulajdonában levő nemzeti vagyonnak tekintették. Az 1950-ben hozott 167 sz. törvény kimondta a közszolgáltatási vállalatok szocialista tulajdonformáját és megszüntette a kommunális tulajdonjogi viszonyokat, valamint elrendelte, hogy a közszolgáltatási vállalatokban is szocialista alapokra kell helyezni az irányítást, és meg kell teremteni a tervszerű gazdálkodás feltételeit…” – a könyv.
1951-től a vállalat „Összevont Szolgáltatások és Területi Közszolgáltatási Vállalat” néven folytatta üzemét.
Szolgáltató jellegét lényegében a kisipar állományba vétele után nyerte el. Először az államosított borbélyműhelyeket karolták fel, majd létrehoztak egy egészen kicsi mosodát is, amelyben akkor még szinte manufaktúrás viszonyok között folyt a munka. Ez a mosoda eleinte csupán a vállalat belső igényeit tudta kielégíteni. A lakosok részére való mosás ekkor még csupán a távlati tervekben szerepelt. A város első borbélyműhelyét 1950-ben nyitották a Dukla téren (ma Vámbéry tér), ahol a későbbi Szolgáltatások házából ismert Marták Jani bácsi is dolgozott. Néhány éven belül már további néhány borbélyüzlet fogadta a vendégeket Dunaszerdahelyen. A korszak jellemzője, hogy abban az időben borotválkozni is a borbélynál szoktak a férfiak, így munka volt bőven.
És a férfiak ahhoz a borbélyhoz jártak vissza, aki mestere volt a szakmájának.
Az első 10 évben két jelentős átszervezésen ment keresztül a közszolgáltatási- gyakrabban kommunálisnak nevezett vállalat, viszont csak ekkor és ezáltal kezdett kirajzolódni az igazi arculata. Míg kezdetben a centralizálás, ezután az észszerű határok betartásával a decentralizálás jellemezte ezt a folyamatot. Az állandó átszervezések egyben azt is jelentették, hogy egy-egy részleget hol elvesztettek, hol visszaszereztek. Amikor lehetőség nyílt különböző üzlethelyiségek és raktárak megszerzésére, létrejött a gépkocsijavító- és villanyszerelő műhely, átvették a szódagyárat és ekkor engedélyezték az asztalosműhely megnyitását is. 1959-ben már fényképész műtermük is volt.
„A 105/1953 sz. törvény, a helyi gazdálkodás jellegéből és tevékenységéből kiindulva, két gazdálkodási formát hagyott jóvá: a helyi ipari termelést, illetve a kommunális gazdálkodást” – a könyv.
Ez a törvény gyakorlatilag kettéválasztotta a szolgáltatásokat azok jellegénél fogva, s így megteremtette a közszolgáltatási vállalat, illetve a későbbi Ister ipari vállalat alapjait. Az Ister azonban némi túlzással mindvégig a kommunális vállalat testvérüzeme maradt. Az „Összevont Szolgáltatások és Területi Közszolgáltatási Vállalat” – nevezetű üzem feloszlott, és 1953-ban megalakult a Dunaszerdahelyi Közszolgáltatási Vállalat, amelyhez kezdetben csupán a legalapvetőbb szolgáltatások, pl. a fodrászok és borbélyok tartoztak.
„A közszolgáltatások fogalmának további tisztázásához vezetett a Helyi Gazdaságok Központi Felügyeletének 1955-ben kiadott statútuma, amely különbséget tett a fizetett és a térítésmentes szolgáltatások között. Így létrejöttek a közszolgáltatási vállalatok, amelyeket általában a városi nemzeti bizottságok hívtak életre a lakosságnak nyújtandó fizetett szolgáltatások céljából. A vállalatok többnyire az általános szolgáltatások mellett termeléssel és karbantartással is foglalkoztak. A helyi gazdálkodást a következő szakterületekre osztották: kommunális szolgáltatások, helyi ipar, helyi építőipar, lakásgazdálkodás” – a könyv.
Mindeközben a cipészeket átvette a „Vzorobuv” nemzeti vállalat, a vendéglőket a „Reštaurácie a jedálne” nemzeti vállalat, a vulkanizálót az „Obnova” nemzeti vállalat, az ipari termeléseket pedig az 1960-ban alakult (összevont) Járási Ipari Kombinát, ismertebb nevén az Ister Járási Ipari Vállalat olvasztotta magába. Ez 1960 végén, illetve 1961 elején elég komoly érvágást jelentett, hiszen lényegében a legjobban menő részlegekről volt szó: lakatosok, villanyszerelők, asztalosok. A változás később a rádiószerelőket és a varrodát is érintette.
„1960-ban a CSKP Központi Bizottsága határozatának értelmében hazánkban területi átszervezés ment végbe, [de] 1960 után a helyi gazdálkodásban a korábbiakhoz fogható változások már nem történtek” – a könyv.
1960. június 1-én Sárkány János vette át a Dunaszerdahelyi Közszolgáltatási Vállalat igazgatását.
A hatvanas évek elején a lakatos és villanyszerelő részlegnek ment a legjobban. Ehhez persze tudni kell, hogy ezidáig mérföldes léptekkel haladt előre nálunk a villamosítás. Nem volt ritkaság, hogy egész falvak villamosítási munkálatait a vállalat villanyszerelői végezték el. De az asztalosokra és az autó- illetve motorkerékpár-szerelőkre sem lehetett panasz, azonban ezeket a részlegeket ekkoriban szintén átvette az Ister Járási Ipari Vállalat. Ezekben az években a műhelyek jelentős fejlődésnek indultak. Korszerű gépeket és berendezéseket kaptak, s ez lehetővé tette számukra, hogy egyre merészebb célokat tűzzenek ki maguk elé.
A közszolgáltatási vállalat és az ipari kombinát ekkor még egy épületben, az ún. Schwantzer-házban székelt. Ugyanitt anno egy jólmenő cukrászda üzemelt Dunaszerdahelyen.
Schwantzer Gusztáv 2. vh. előtti cukrászdája és Schwantzerék családi háza meghatározó és jellegzetes épülete városunknak. A cukrászdát később államosították, a környék a hetvenes évekbeli városrendezés során jelentősen átalakult, ám az épület még most is ott áll a „nagy” körforgalom mellett… A közszolgáltatási vállalat kertészetében – egyelőre csak szerény méretekben – megkezdődött a virágtermesztés is. Virágüzletük híján kezdetben a borbélyoknál és a kölcsönzőben árulták a virágokat. A hatvanas évek második felében három taxi is megélt Dunaszerdahelyen, amelyek szintén hozzájárultak a vállalat gazdasági mérlegének egyensúlyban tartásához. Beindították a férfiszabóságot, a deratizációs szolgáltatást és ebben az időben fejlesztették fel a festő- és mázoló részlegüket is.
1960-ban a mai Dunaszerdahelyi járás megalakulásakor három közszolgáltatási vállalat létezett a járásban, a dunaszerdahelyi, a nagymegyeri és a somorjai.
Kapcsolatukat korábban és ezután is inkább az együttműködés, mint a vetélkedés jellemezte. 1968-ban visszakerült a kommunális vállalathoz a varroda üzeme, amely időközben elég szépen felfejlődött. Hogy kihasználják ezt a lehetőséget, kis sorozatban hiánycikknek számító termékeket kezdtek gyártani az üzletek részére.
Mindeközben 1962-ben kezdték építeni, majd 1964-ben, illetve 1965-ben került átadásra a Dunaszerdahelyi Közszolgáltatási Vállalat egy helyre összpontosuló „üzemi áruháza”, a Szolgáltatások Háza.
A helyi közszolgáltatási üzemek járási bizottságának elnöke ebben az időszakban Puha Imre volt. A vállalat dunaszerdahelyi, de facto székháza két szárnyépületből állt. Egyik a Jesenský utcán, az emeleten irodákkal, illetve lent könyvesbolttal és fotóstúdióval. A másik a mai Bartók Béla sétányon (akkor Jilemnický utca, később Üzletsor utca, korábban Csillag utca) műhelyekkel és szolgáltatásokkal. A Jesenský utcai szárny 1964-ben, a Bartók Béla sétányon lévő 1965-ben került átadásra.
„Dunaszerdahely az elmúlt választási időszakban rohamosan fejlődött. A korszerű szálloda, kórház után büszkeségük a képen látható szolgáltatások háza” – Szabad Földműves, 1964. 06. 10.
A gyenge minőségű kép a Közszolgáltatások Háza Jesenský utcai szárnyát ábrázolja, a JNB-székháza felől fotózva. Hat évtized távlatából alig ismerni rá, a nyeregtetős ráépítéssel teljesen megváltozott az egykori szolgáltatóház építészeti jellege. Az „Édes otthon – Dunaszerdahelyi olvasókönyv” krónikája szerint annak idején: „itt kapott elhelyezést az ízléses könyvesbolt, az erdészet épülete, az útépítési vállalat székháza, a fürdő, a tanonciskola, a közbiztonsági testület székháza, a húsgyár irodaépülete”. 1965-ben A Hét c. hetilap több ízben is közölt le reklámot a dunaszerdahelyi Szolgáltatások Háza kínálatával:
A fényképész-szolgálat a gyerekkoromból ismert „Foto Atelier” cégért viselő fotóstúdió, ahová minden évben a születésnapomkor kötelező volt benézni. Így maradt meg emlékbe, ahogy karon ülő kisfiúból ifjú titánná cseperedett eme sorok írója, és rajtam kívül még oly sokan ebben a városban. Szüleim ilyenkor szép ruhába öltöztettek, s vittük magunkkal a „Hét törpében” megrendelt tortát, amelyen annyi gyertya égett, ahány éves voltam éppen. A képek hátulján lévő felirat szerint:
„Komunálne služby, Dunajská Streda”
A Szolgáltatások Háza tulajdonképpen az akkori városvezetés által megálmodott város- és területrendezés keretében valósult meg olyan épületekkel egyetemben, mint például a Duna Szálló, a JNB-székháza, a Centrum áruház és az Üzemi Klub – jelentősen átrajzolva Dunaszerdahely arculatát. A szolgáltatóház felépítését egyszersmind a szolgáltató üzemek termelési bázisának növekedése, kínálatuk bővülése és szolgáltatásaik javuló minősége is indokolta.
„Minden egy helyen található. Három hónapja, hogy Dunaszerdahely lakossága egy új, közkedveltségnek örvendő épülettel gazdagodott. Hogy mire szolgál ez az épület? Bizony, sok mindenre. Nem kell ezután a város egyik végéről a másikra menni, ha az ember egyszerre akarja elvinni a ruháját a tisztítóba és a cipőjét a javítóba. Egy helyen található most a mosoda, ruhatisztító és javító, a varroda, a női és a férfifodrász, a harisnya és rádiójavító, a virágüzlet és a kölcsönző, egyszóval minden, amit csak egy korszerű szolgáltatások háza nyújthat a lakosságnak. S ha valaki elfárad, amíg mindezt végigjárja, megpihenhet egy jó fekete mellett az épületben lévő eszpresszóban” – Szabad Földműves, 1965. 09. ??
Az „eszpresszó” tulajdonképpen az emeletes szárnyrészek közé beékelődve épült földszintes épületrész. Ez lett a majdani Hét törpe cukrászda. Már a múlt rendszerben mindenki így hívta, de hivatalosan csak a rendszerváltást követő privatizáció után került a „Hét törpe cukrászda” felirat a bejárat fölé – addig egyszerűen csak cukrászda volt. Közszájon forgó nevét még a „szociban” a cukrászdában lévő nagyméretű olajfestményről kapta, amelyen Hófehérke és a hét törpe volt látható.
A Szolgáltatások Háza két szárnyrészére a rendszerváltás után egy-egy plusz emeletet húztak, de a cukrászdára, illetve a cukrászda helyén napjainkban üzemelő St. Patrick’s Pubra sosem lett ráépítve.
Emlékszem, amikor nagyapám úgy döntött, hogy ideje megszabadulni a nagy grabancomtól, elvitt borbélyhoz. Nagyjából négyéves lehettem, nem több, tehát 1980 környékén járunk. Nem volt ám mindig ilyen fényes a homlokom, mint most, amin a légy is elcsúszik! Az öreg borbély szalonja a Szolgáltatások Háza emeletén volt, közvetlenül a rádiójavító műhely mellett. Sok kis helyiség egymás után, mindenféle szolgáltatásokkal. Beleültem a székbe, majd így szólt hozzám az öreg mester:
– Ne ficánkolj fiam, mert levágom a füledet!
Onnantól kezdve némi fenntartással jártam borbélyhoz. Hál’ Istennek mindkét fülem a helyén maradt, bár néha tényleg csak azt hallok meg, amit akarok. A nyiratkozás jutalma egy dupla fagyi volt a korzón, ahol anno még autók is jártak. Ahol most oszlopok zárják le a Bartók Béla sétány nyugati végét, és kanyargós promenádon járjuk utunkat a fák lombjai között, ott régen egy utca kezdődött. Egy utca, ami mára korzóvá lett, ám akkor gépjárművel is átjárható volt egészen a templomig. Egy alkalommal nagyapám a Sokol tranzisztort is elhozta magával, ugyanis valamiért „csendben voltak benne a zenészek”.
1980-ban a dunaszerdahelyi, nagymegyeri és somorjai, addig lényegében különálló vállalatokat Dunaszerdahelyi Járási Közszolgáltatási Vállalat néven, dunaszerdahelyi központtal összevonták.
Dunaszerdahelyi Járási Közszolgáltatási Vállalat, szlovákul Okresný podnik komunálnych služieb Dunajská Streda (röv.: OPKS DS). Ekkor a mintegy félszáznyi szolgáltatást és termelési tevekénységet hat fő ágazatba tömörítették, hogy még jobban szolgálják és gazdagítsák a vállalat kereskedelmi kínálatát a járásban, s azon túl is.
„A vállalat integrálása, vagyis az egykori járási, illetve 1960. és 1980. között a három városi – Dunaszerdahelyi, Nagymegyeri és Somorjai – Közszolgáltatási Vállalat egyesítése azzal a céllal jött létre, hogy mind a szolgáltatási, mind pedig a termelési ágazatok fejlesztését meggyorsítsa” – a könyv.
„A járási kommunális szolgáltató vállalat több mint hatszázharminc alkalmazottja évente hatvanmillió korona értékű munkát végez; ebből 1979-ben 23,2 millió volt a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke. A jelenlegi hálózat a hetedik ötéves tervidőszakban mosoda és tisztító építésének befejezése után bővül, így lehetőség nyílik a bőr- és műanyag tárgyak tisztítására is. Fokozódik a kőfaragó részleg munkája, bővül a szabóság és ruhajavító részleg, a nyomda és könyvkötészet, a lakótelepeken újabb szolgáltatási központok nyílnak meg, elsősorban fodrász, borbély, ruhabegyűjtő, virágüzlet, szabóság, valamint takarító szolgálat. Az elkövetkező években szeretnék meghonosítani azokat a szolgáltatásokat is, amelyek eddig még hiányoznak: a köszörűs, az ernyőjavító, a névjegykészítő a hangszerjavító és -hangoló szolgálatot, s létrehozzák a családi házak karbantartását végző munkacsoportokat” – Nő, 1981. 10. 06.
Ahogy a múlt rendszerben gyakorlatilag minden vállalatnál, a kommunális üzemen belül is gazdag szervezeti élet folyt, így volt: pártszervezet, szakszervezet, ifjúsági szervezet, illetve a Honvédelmi Szövetség vállalati szervezete („Zväzarm”) és a Polgári Védelem üzemi egysége.
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt állítom, az immár járási kommunális vállalat – amelynek élén 1984-től Papp József mérnök állt – a nyolcvanas években élte virágkorát. Papp Józsefet a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság állította a szolgáltató üzemek élére. A Hét c. hetilap vele készített riportja szerint 1987-ben 720 dolgozó, 35 féle szakma – 45 féle tevékenységgel és 106 részleg tartozott a keze alá.
A hetvenes évek második felében, illetve a nyolcvanas évek elején felépült új dunaszerdahelyi lakótelepek kommunális ellátása ugyan megkésve, de újabb kihívások elé állította a Járási Közszolgáltatási Vállalat dunaszerdahelyi részlegét.
Mégpedig közelebb vinni a szolgáltatásokat az emberekhez. Ilyen szolgáltatási központ épült a Keleti-, az Észak 2. és a Nyugati lakótelepeken, amelyek azonban már nem csupán a vállalat részére lettek tervezve, hanem mintegy társbérletben más üzemegységekkel, pl. a Zdroj és a Jednota üzemegységeivel. A Nyugati lakótelepen 1986-ban került átadásra az ún. „Merkúr” üzleti- és szolgáltatási központ, többek közt Zdroj élelmiszerüzlettel, a Jednota FSz Merkúr nevezetű vendéglőjével, valamint a kommunális vállalat szolgáltatásaival: nyomdával, varrodával, fodrászattal, virág- és akvarisztikai szaküzlettel. Közülük az „akváriumüzlettel” volt gazdag tapasztalatom, ahová rendre hordtunk leadni halacskákat, meg a „maszekba” kifogott, majd leszárított vízibolhát, amit saját kezűleg csomagoltam és stempliztem.
Az 1986 végén nyílt bolt nemcsak a város, hanem az egész járás első és sokáig egyetlen akvarisztikai szaküzlete volt. A szolgáltatás alapjainak megteremtésében kiváló partnernek bizonyult a kisállattenyésztők szövetkezete, amely rendszeresen és megfelelő választékban szállított díszhalat, akváriumi növényeket és etetőanyagot. Ugyanakkor magánszemélyektől is átvettek ezt-azt, így a fater a díszpintyei után átállt a díszhalakra, műhellyé változtatva a spájzunkat. Az Észak 2-n, városunk legnagyobb lakótelepén felépült üzleti- és szolgáltatási központban szintén 1986-ban indult be a vállalat órajavító részlege.
Dunaszerdahely számos pontján akadt műhelyük, így a Sport utcában, illetve:
A mai Gyurcsó István utcában – ami akkor még zsákutca volt, s ahol napjainkban többek közt a Diego szőnyegüzletet vagy a gázművek raktárát találjuk – összpontosultak mintegy három hektáron a kommunális vállalat technikai jellegű részlegei. Mint pl. a gyorstisztítás, szőnyegtisztítás, a terrazzo műkőelemek gyártása, a festés és mázolás, az üvegezés és képkeretezés, valamint a vállalat karbantartó részlege. Mögötte az Észak 2. lakótelep irányában pedig a kertészet üvegházai.
A Klement Gottwald (ma Bacsák) utcában, a mai Focus divatház helyén volt a nyomda, ahol esküvői értesítőket, vagy éppen a DAC mérkőzéseire kiadott műsorfüzeteket nyomtatták.
Édesapám itt köttette be a Képes Sportjait, vagy 15-20 évfolyamot. A DAC-nál rendre hirdették a vállalat tevékenységét, hiszen az OPKS egyben az egyesület egyik fő patronátusa is volt. 1989-től gravíroztak is, valamint beindult a vállalat videószolgálata. A Tábor- és a Štúr utcák sarkán lévő műhelyükben faragták a sírköveket. Ma ugyanitt többek közt a Tauris húsboltja üzemel. A Vámbéry téren ruhatisztító volt, a Komenský utcában találtuk a kéményseprők udvarát.
„A járási szolgáltató vállalat jelenleg 111 részlegen 58 fajta tevékenységet folytat, ebből 19-et az utóbbi években vezettek be” – Nő, 1988. 05. 27.
1989-ben már nyolc fő ágazatot tartottak számon, melyek közül a legtöbb szolgáltatás Dunaszerdahelyen is elérhető volt:
- Építőipari szolgáltatások: kőfaragás, műkőelemek gyártása, festés és mázolás, üvegezés és képkeretezés, kéményseprés és kéménybetétek szerelése.
- Egészségügyi-technikai szolgáltatások: mosodák, tisztító, gyorstisztító, szőnyegtisztítás, begyűjtők, borbélyság, női fodrászat, gyermekfodrászat, kozmetika, pedikűr-manikűr, szauna.
- Textilipari szolgáltatások: szériavarrodák, férfi- és női szabóság, szőrmekészítés, kárpitozás, mintaboltok.
- Ipari szolgáltatások: elektromos fogyasztók javítása, órajavítás, irodai gépek javítása, varrógépjavítás, kulcsmásolás, ékszertisztítás.
- Szállítás: autószerviz, pneuszerviz, teher- és fekáliaszállítás, üzemközi szállítás és tehertaxi-szolgáltatás.
- Élelmiszeripari szolgáltatások: szódavízgyártás, cukrászat, presszó és étterem.
- Önálló szakszolgáltatások: kertészet és virágkertészet, sokszorosítás és könyvkötés, szitanyomás, fényképészet, rovar- és rágcsálóirtás, temetkezés, akvarisztika, hirdetőszolgálat, videószolgáltatás, kölcsönzés, takarítószolgálat.
- Karbantartás
Persze a legtöbb szolgáltatást a Szolgáltatások Házában végezték, de a Sport (Gyurcsó István) utcai telep is nagyszabású fejlesztés előtt állt. Nagyanyám egyszerűen csak „domszluzsbinak” hívta, sok mindent fonetikusan mondott ki és még azt is a maga módján. Így a Szolgáltatások Háza neki domszluzsbi volt a szlovák „Dom Služieb” elnevezésből. Vajon a mai „maszek” világban mennyire lenne kereslete egy ilyen szolgáltatóháznak? Gondoljunk csak bele, minden szolgáltatás egy helyen elérhető volna?!
1988-ban állami vállalattá alakult KOMUNÁLNE SLUŽBY, štátny podnik Dunajská Streda néven.
Majd jött a rendszerváltás, és csakhamar bekövetkezett a vég. 1992-ben már „KOMUNÁLNE SLUŽBY, štátny podnik Dunajská Streda v likvidácii” – vagyis felszámolás alatt. A belvárosi szolgáltatóház helyén a rendszerváltás után a Fitos-féle Fima Möbel bútorüzletet találtuk, majd kínai üzletet, jelenleg Scitec fitness club, illetve a Choco Arden kávéház várja a látogatókat az épületben. Az oldalsó szárnyban csak a Panta Rhei könyvesbolt maradt hírmondónak, a fenti szinteken orvosi rendelők nyitnak reggelente. A Hét Törpe cukrászda is réges-rég a múlté, ám a helyén üzemelő St. Patrick’s Pubot szép számban látogatják.
Ugyanígy az összes többi részleg jogutód nélkül megszűnt.
Manapság egyedül talán a Municipal Real Estate Kft. tevékenységét tudnám a kommunális vállalat arculatához hasonlítani, amely 2012-es létrehozása óta közhasznú szolgáltatásokat biztosít a társaság megalapítója, Dunaszerdahely városa részére. A társaság biztosítja és felügyeli a város közterületeinek, parkjainak, játszótereinek, temetőinek rendezettségét, ami gyakorlatilag az egykori kommunális vállalat egyik tevékenységével megegyező feladatkör…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz