FOTÓ: dac1904.sk – Cséfalvay Á. András
Napra pontosan két hónap elteltével nyitottak ki ismét a MOL Aréna kapui, s rögtön a legnagyobb derbivel kezdtük a tavaszi idényt. Több mint kilencezer néző, parázs hangulat, félbeszakadt mérkőzés, valamint a nyolcvan esztendős Pecze Károly a kezdőkörben. Erőt, egészséget, mester! Semmi sem indokolta, hogy szombat este háromgólos vereséget kell szenvednünk, mégis megtörtént. Aki objektív, de főleg klasszikus meccsjegyzetre vágyik, az most kapcsoljon át a „Bécs2”-re! A többiek maradhatnak…
A 12. percben vezetést szerez a Slovan, de áll a játék, mivel iszonyú füstfelhő terítette be a szentélyt. A bíró éppen lerendeli a csapatokat a játéktérről, s nekem egy nagyszombati illetőségű, felettes kollégám szavai jutnak az eszembe, amit még január közepén intézett felém: „Roberto, idén bajnokok lesztek!” – nem kérdezte, szigorúan kijelentette, akárcsak egy körletparancsnok, aki eligazítást tart a „buzerplaccon”. Az lesz, amit mondok! – így. Bár a köztünk lévő viszony alapból baráti, én mégis félve kérdezek vissza: „Miből gondolod?” – persze szlovákul.
„A Slovannak idén nem megy, nekünk momentán nincs rá keretünk, szóval a „Dunajská” lesz a bajnok” – erősíti meg szavait.
Fejcsóválva az elmúlt évek forgatókönyveire gondolok. Aztán csendben, de megfontoltan végre mégis kibököm, amit már első szóra kellett volna, csak az elvek. Mert az elveink olyanok, mint a szellentés: tartjuk, amíg bírjuk! „Nem hiszem, ha a Slovannak idén gyengébben is megy, mi majd teszünk róla, hogy nekünk mégse sikerüljön”. Pontosabban: „My to zase pos*reme!” – hangzott el a számból mindenféle magyarázat nélkül, viszont ezt a mondatot hadd ne kelljen lefordítanom.
Tudvalévő, a pesszimizmus gyakran fakad korábbi csalódásokból, pedig a jövőkép sehol sincs megírva. Néha épp akkor sikerül valami, amikor már nem is számítunk rá.
Tudom, szégyellni kéne magam a hitetlenségem miatt, de ez akkor ott annyira kikívánkozott belőlem. Három hét volt hátra a tavaszi rajtig, és a napi gondok miatt egyáltalán nem voltam a DAC-ra hangolva. Felkészületlenül ért a kérdés, nem fűtött a hév…
… úgy 10-15 perc elteltével hellyel-közzel felszállt a füst, és a két csapat játékosai kezdtek visszaszállingózni a pályára. Középkezdésből folytatódott a játék – szóval megadta. Mégis megadta, pedig kéz volt!
Na de kezdjük az elején, ahogy illik! Tavaly ősszel „lemondtam” erről a rovatról, mivel úgy nézett ki, hogy objektív okokból nem lesz rá felület itt, a Klikk Out-on. Lemondtam róla, és mégis itt vagyok, „láttyátuk feleim szümtükkel”, írok. Lemondtam róla, ahogy a bajnoki címünkről is lemondtam három héttel ezelőtt. Aztán ahogy közeledett február 7-e, úgy futott fel bennem az adrenalin. Meg a pumpa, amikor megtudtam, hogy Redzicet viszi a Salzburg. Így hogy leszünk bajnokok? „A legmagasabb célokat tűztük ki magunk elé, ez pedig a bajnoki cím” – hangzott el a klub sajtótájékoztatóján. Csütörtök délutánig hétezer belépőjegy kelt el, a pozsonyiak állítólag a hazai szektorokat is töltötték. Már a spájzban voltak?
Naponta kémleltem az újságosstandot, mikor lesz a Šport napilapban a szokásos idény előtti Niké Liga melléklet. Az olyan nekem, mint a Miatyánk lefekvés előtt. Muszáj!
Erre mit ad Isten, az első 4-5 oldalon a Slovan – a kutyafáját! Mer’ a Slovan. „A Slovannak muszáj harcolni, mi harcolni akarunk!” – oké, akkor harcoljunk. Úgy vélem, mindannyiunkban tudatosult, hogy óriási lépést tehetnénk a bajnoki címért folytatott küzdelemben. A tábor sárga-kékbe borulva új fődrapival készült, Braňo Fodrek két újonccal a kezdőben. A szlovén Nino Kukoveccel, valamint a bajnokin első alkalommal a hálónkat védő Bartels kapussal. Kacharaba eltiltás miatt nem léphetett pályára.
Az aranycsapat téli szünetet kitöltő megidézése után felettébb nagy megtiszteltetés volt éppen Pecze mestert fogadni Dunaszerdahelyen.
Igyekeztünk felvenni a mérkőzés ritmusát, aztán a 9. percben Trusa vállsérülést szenvedett, s a megítélt szabadrúgásból gyakorlatilag a pozsonyiak szerezték meg a vezetést. Oké, védelmi hiba előzte meg, de a kéz, az kéz! Blackman a földön fetrengve kétszer is kézzel ért a labdához. A VAR meg csak a füstre várt? – 0:1. Mer’ a Slovan!
Negyedóra kényszerű „füstszünet” következett – ezzel kezdtem.
DAC-fölénnyel folytatódott a félbeszakadt mérkőzés, két-három szöglet után büntetőt ítélt számunkra a játékvezető, amit Ramadan gyatrán végzett el. Utólag visszagondolva, kulcsmomentum volt. Aztán sokáig semmi érdemleges nem történt, mindössze a két tábor feszült egymásnak. Ők a nemzetet, mi a pozsonyi klubot szidjuk. A félidő vége előtt ismét hatalmas hibát vétünk, a vendégek csatára elfut, majd látványosat esik a tizenhatoson belül. Persze tizenegyes, a VAR mégcsak nem is firtatja, mer’ a Slovan! Holott Bartels egy ujjal nem ért az ellenfeléhez. Belövik – 0:2.
Fordulás után a csereként beállt Bationo egy csúnya belemenésért azonnal piros lapot kap – mindössze három percet töltött a pályán.
Tíz emberrel, kétgólos hátrányban nem sok esélyünk maradt. Az 53. percben jött is a harmadik – 0:3 –, törvényszerűen ismét a saját pontatlanságunkból. Blažeknak ez már a második szarvashibája volt. Ezzel gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés sorsa, s én arra gondoltam, bárcsak megmaradt volna a füst reggelig! Nem játszottunk jól, sőt, helyenként borzasztóan! De üzenem a labdarúgó-szövetségnek: adják oda a bajnoki trófeát előre a pozsonyiaknak, az utolsó pedig kapcsolja le a lámpát! Ilyen játékvezetés mellett nincs sok értelme „harcolni”. Idegeskedni, körmöt rágni egy rangadó velejárója, de nem így…
Így nem fair! Így igazságtalan!
Vártuk, de inkább elfelejtenénk. Télvíz idején kilencezer néző, az ám nem piskóta! Kár ezért az estéért, de most már tudom, nagy falat volt a Slovannal kezdenünk a tavaszi idényt! Viszont hátra van még 13 forduló, három az alapszakaszból, 10 a rájátszásból. És jövő vasárnap a csallóközi derbi Aranyosmaróton. Néha épp akkor sikerül valami, amikor már nem is számítunk rá. Hajrá, DAC!
DAC 1904 – SLOVAN 0:3 (0:2)
DAC: Bartels – Kapanadze, Blažek, Nemanič, Modesto – Gruber (46. Bationo), Tuboly, Ouro – Trusa (13. Sylla), Kukovec (64. Gueye, 83. Kmeť), Ramadan (64. Udvaros).