Fotók: Soós Bertalan és a szerző archívuma. Videó: Soós Bertalan
A vállalat egykori székhelyéül szolgáló épület – borítóképünkön – manapság jólmenő szállodaként üzemel, a sorozatos átszervezés és profilváltás következtében pedig az Agrostav mezőgazdasági építővállalat immár néhány évtizede több szálon fut. Elsősorban mezőgazdasági jellegű építkezésekben jeleskedtek, de a vállalat építette át többek között a régi DAC-stadiont is. A nyolcvanas évekbeli nagy csaták helyszínét, a dunaszerdahelyi aranycsapat otthonát.
Továbbá fő kivitelezőként ők építették az ollétejedi gigantikus marhahizlaldát, valamint a nyárasdi úttörőtábort, amelyet manapság Hotel Gladiusként ismerünk. Ha csak ennyi lenne a történetük, dióhéjban megemlékezhetnénk a tevékenységükről, én most mégis egy komplett sztorit szánnék nekik. Teszem ezt tiszteletből városunk egykori klasszikus üzemei iránt. Az Agrostav telephelye előbb Albáron volt, onnan költöztek be Dunaszerdahelyre. Míg az Ipari utcai székhely fel nem épült, a vállalat irodáit a Malinovszkij utca (ma Kondé Püspök utca) 10. szám alatt találtuk. Vagy legyen inkább a „Partizán” utcája? – így már (majdnem) mindenki tudni fogja.
A vállalat jogelődje az 1959-ben alakult Agromeliorizációs Szövetkezet volt, amelyet az Agrostavhoz hasonlóan gyakorlatilag az ország minden járásában megtaláltunk.
A meliorációs szövetkezetek ezt követően fokozatosan közös mezőgazdasági vállalatokká alakultak át. Közel két évtized múlva, 1976-ban jött létre a dunaszerdahelyi Agrostav Közös Mezőgazdasági Vállalat (Agrostav spoločný poľnohospodársky podnik) – egyes források ugyanakkor 1969-et tartják a vállalat megalakulási évének. Bár kezdetben mezőgazdasági építővállalatnak volt tekinthető, az 1980-as évekre gyakorlatilag képes lett bármilyen építkezés teljes kivitelezésére. Emiatt a „mezőgazdasági jelzőt” egy idő után előszeretettel elhagyták a vállalat elnevezéséből. 1989-ben az Agrostav állami vállalat lett, majd jött a rendszerváltás, s 1992-ben AGS Dunstav néven már részvénytársaság. 2000-ben a Dunstav Rt. elnevezés egyben újabb profilváltást is jelentett.
2002-ben a Dunstav Rt. anyavállalat szervezeti változásainak eredményeként egyes tevékenységi köröket gazdaságilag egymástól független kft.-k vették át. A Dunstav Rt. mint az Agrostav közvetlen jogutódja, 2007-től Therma Rt. néven tevékenykedik.
Agrostav elnevezéssel az ország több járásában (régiójában) is találkozhattunk, mi természetesen a Dunaszerdahelyi járás viszonylatát fogjuk tárgyalni. Nem állítom, hogy minden üzemet úgy ismerek, mint a tenyeremet, de minimum Agrostav felirattal gyakran találkoztam. Részint a DAC-stadionban, részint a futballmérkőzésekre kiadott műsorfüzetekben. Nyolcadik emeleti balkonunkról kitekintve pedig a víztornyon kívül egyetlen magas épület látszódott a város déli horizontján: az Agrostav igazgatóságának székháza az Ipari utcában. Magasabb volt a jegenyefáknál is, pedig azok az „égig érnek”. Hogy végül nem lettem agrostavos, az az ország akkoriban végbement társadalmi és gazdasági változásainak volt betudható. Az inasiskola elvégzése után ugyanis 1993-ban munkavégzés céljából az Agrostavhoz (akkor már AGS Dunstav) is beadtam a kérvényem, de az építkezések éppen stagnáltak, és egyébként sem lett volna szükség gyakorlat nélküli vízvezetékszerelőre. 1982-ben talán több sikerrel jártam volna? Na, de szokás szerint kezdjük a legelején…
A vállalat elődjének a Agromeliorációs Szövetkezet tekinthető, mely 1959-ben alakult és gátak emelésével, kanálisok ásásával, egyéb földmunkákkal foglalkozott.
A Csallóköz vízi adottságaihoz mérten akadt dolguk bőven. A meliorációs szövetkezetek, vagy gyakran vízgazdálkodási társulatként említett szervezetek olyan mezőgazdaságra szakosodott üzemek, amelyeknek elsődleges célja a termőföldek minőségének javítása és védelme, a belvíz, illetve aszály hatásainak kiküszöbölésére. A „melioráció” kifejezés a talaj termőképességét megőrző vagy fokozó komplex fizikai, kémiai és hidrológiai beavatkozásokat jelenti. Főbb feladataik és tevékenységeik közé tartozik pl. a vízrendezés és az öntözés. Ezen belül a belvízelvezetési rendszerek kiépítése, csatornák karbantartása, valamint az öntözéshez szükséges infrastruktúra üzemeltetése. Továbbá a talaj kémiai javítása (pl. meszezés), a fizikai javítás (mélylazítás) és erózió elleni védekezés. A meliorációs szövetkezetekhez tartozott a dűlőutak és mezőgazdasági utak karbantartása, valamint a rekultiváció, vagyis a korábban művelésből kivont vagy károsodott területek visszaállítása a mezőgazdasági termelésbe.
A hatvanas-hetvenes években a mezőgazdasági üzemek társulásával azonban újabb feladatok kerültek a mezőgazdasági építészet elé.
E célból alakultak meg járásonként Agrostav néven a közös mezőgazdasági építővállalatok, és így jött létre 1976-ban a dunaszerdahelyi Agrostav Közös Mezőgazdasági Vállalat is. Első igazgatója Seres Ferenc mérnök lett.
„Az Agrostav Vállalatok alakulatainak szervezeti elrendezését mindenkor a mezőgazdasági üzemek tervében testet öltő társadalmi igény szabja meg. Ennek megfelelően a kezdetben a dunaszerdahelyi mezőgazdasági építővállalat építőblokkokat és betonoszlopokat gyártott, kanálisokat készített, s ehhez mérten alakította ki belüzemi szervezetét is. Amint létrejöttek az integrációs viszonyok, azonnal korszerűbb szervezeti elrendezést vett fel. Projekciós részleget létesítettek a hozzá szükséges jól képzett szakemberekkel. A belüzemi szervezést alárendelték a partnerek igényeinek. Majd építési részleget hoztak létre szintén jó szakemberekből, s amikor a terményszárítók kivitelezésén volt a sor, újabb részleget, segédüzemágat alakítottak ki, vízvezeték-, villany- és más szerelők bevonásával. Ezeknek többsége nem egy, hanem több szakmát is elsajátított, s ha a helyzet úgy kívánja, azon a szakaszon foglalkoztatják, ahol arra szükség van. Az építővállalat tehát jól szolgálja a mezőgazdaságot…” – Szabad Földműves, 1977. 02. 12.
Kezdetben komplett farmokat, istállókat építettek, illetve a földműves-szövetkezetek számára karbantartást, villany- és vízvezetékszerelést végeztek. A Dunaszerdahelyi járásban úgyszólván nem volt olyan mezőgazdasági üzem, amely ne dicsérte volna az Agrostav dolgozóinak munkáját. Első nagyobb beruházásuk a Dunaszerdahely és Várkony közé tervezett szarvasmarhahizlalda volt. A Mäsospol Közös Mezőgazdasági Vállalat számára épült 7600 (egyes forrásokban 8000) férőhelyes farm négy év alatt készült el.
„A szarvasmarhahizlalda nagyságáról sokat mond, hogy mintegy 130 millió koronába kerül. A hozzátartozó takarmánygyár pedig 42 millióba. Minden jel arra vall, hogy a végső határidőre, 1980 júliusára valóban elkészül. A hizlalda labirintusszerű épületeiben ma még az Agrostav szakemberei dolgoznak, de már most megállapítható, hogy a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása magas szintű lesz…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1980. február 16.
A rendszerváltást követően itt volt az Euromarket, a környék talán első bevásárlóközpontja, a későbbiekben pedig nagy diszkók helyszíne. Ki emlékszik még a Speedre? Manapság szintén sokat emlegetik a helyet, igaz, most másmilyen „illat” miatt… A vállalat újabb nagyobb horderejű megbízatása a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építése céljából kisajátított földterület termőrétegének megmentése volt. A mintegy kétezer hektárról származó termőföldréteg elhordása egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak, ám az Agrostav dolgozói ezzel is megbirkóztak.
1982-ben Nagy József mérnök került az Agrostav élére.
Csallóköz azon karakán vezetői közé tartozott, akit nem a funkció tett naggyá, hanem saját tehetségével érdemelte ki ezt a jelzőt. Meggyőződésem, hogy személye garancia volt arra, hogy a vállalat átvészelje a rendszerváltást, s más üzemektől eltérően ne a süllyesztőben kössön ki! Igazi úriember hírében állt, aki az üzlethez kiválóan értett, s a megjelenésére is nagyon adott. A vállalat dolgozói tisztelték, talán mert Ő is megbecsülte az alkalmazottait. Felépült az Agrostav új, Ipari utcai székhelye, majd 1984-ben elkészült a vállalat üzemi konyhája is. Az ebédlő egy részét ülésteremnek szánták, de gyorsan átalakítható volt akár 250 személyes ebédlővé is. Ez könnyedén lehetővé tette különböző reprezentatív vagy vállalati rendezvények megtartását.
1985-ben elkészült a DAC-stadion szurkolói körökben csak nyugdíjas lelátóként elhíresült része.
A korábbi legendás fatribün bontása 1983 novemberében kezdődött, majd indulhatott az építkezés. Az új főtribün átadásának határidejét nem valamelyik futballmérkőzéshez igazították, hanem az 1985-ös járási Spartakiád bemutatójához. A főtribünnel együtt átadásra került a DAC Sporthotel is. Május kilencedikét írtunk, aznap a csehszlovák televízió egyenes adásban közvetített Dunaszerdahelyről, s a lapok a címoldalakon tudósítottak az eseményről:
„A Csallóköz szíve, Dunaszerdahely a ’85-ös Csehszlovák Spartakiád első járási bemutatójának megrendezésével és lebonyolításával ország és világ előtt ismét jelesre vizsgázott. Külön dicséret illeti az Agrostav dolgozóit, akik rekordidő alatt felépítették a DAC-stadion új lelátóját, így a seregszemle méltó keretek között folyhatott… – Újszó, 1985. május 20.
„Nyugdíjasok szurkoljatok, legyen meg a nyugdíjatok!” – skandáltuk szemből a bajnoki mérkőzéseken, amire a „nyugdíjas tribün” tapsviharral válaszolt. Nagy József, a kivitelező Agrostav igazgatója, illetve egyszemélyben a DAC akkori technikai berendezéseiért és ügyeiért felelős vezetője így emlékezett vissza a stadion átépítésére:
„Vállalatom, az Agrostav és más cégek előlegezték a milliókat. Evés közben jön meg az étvágy – tudatosítottuk, hogy az új lelátó egyik részében okvetlenül meg kell építeni egy szállodai részt is vendéglővel, mert ez bevételhez juttatja az egyesületet. Néhány lakást is „előteremtettünk”… Kár, hogy közben elfogyott a pénzünk, ezért van most is a tribünnek egy beépítetlen, csonka része…“ – Sidó Ferenc, Brányik Sándor – A dunaszerdahelyi futball 100 éve c. könyv alapján.
Az Agrostav tíz hónap alatt készült el a DAC-stadion főtribünjével, annak összes járulékos beruházásával együtt. A lelátó, amely 2018-ban lett lebontva, közel 1800 ülőhellyel rendelkezett. Acélelemeit az ostravai vasgyár készítette. A főtribünnel szemben lévő keleti lelátó és az északi álló tribünök 1988-ban, ill. 1989-ben készültek el, a déli álló tribünök építését 1991-ben fejezték be. A foci dunaszerdahelyi szentélyének korszerűsítése tehát nem állt meg egyetlen lelátó építésénél. Évről évre egyre nagyobb és nagyobb lett – persze úgy „könnyű”, ha az építővállalat igazgatója maga is nagy DAC-drukker. Mi több, Nagy József 1986 elején a sportegyesület első embere lett! Méghozzá nem kisebb nagyságtól átvéve ezt a megtisztelő funkciót, mint Weisz Mihály, mindannyiunk Misi bácsija.
A nyolcvanas évek második felében a vállalat „hazai pályán” is remekelt.
Újszerű silógödrök kivitelezésével lépett elő, öntözés céljából csepegtetőrendszereket szabadalmaztatott és szerelt. Illetve többek közt Úszoron a Vetőmagtermelő Állami Gazdaság számára új laboratóriumot, szociális épületet, valamint az üvegházakat építettek. Továbbá az Agrokomplex nagymegyeri diagnosztizáló műhelyét, kazánházát és alkatrészraktárát, a felbári EFSz szarvasmarhafarmját, a Csilizköz EFSz mechanizációs központját, a dunatőkési Állami Gazdaság tehénfarmját, valamint Nyárasdon közös vállalkozásban pionírtábor építésébe kezdtek – erről még lesz szó a továbbiakban is.
„Ezen kívül olyan silógödrök kivitelezésével foglalkozik, amelyek teljesen megfelelnek a szigorú környezetvédelmi előírásoknak. T-betonelemeket és betonvályúkat gyárt az ún. JUZO-VUZO rendszerben épülő istállókhoz. A JUZO-VUZO istállók fémjelzik leginkább a vállalat törekvését az újra. Ezek az istállók több célra használható betonelemekből készülnek. Az újszerűség az, hogy a betonelemek nincsenek kitéve a korróziónak, mint a korábbi hagyományos vasszerkezetű istállók. Olcsóbb és egyszerűbb a karbantartásuk, hosszabb az élettartamuk…” – Újszó, 1986. július 25.
1987. január elsejétől az Agrostav saját szakmunkástanuló központot létesített.
Első körben a Járási Építőipari Vállalat és a somorjai Mezőgazdasági Szaktanintézet néhány addigi tanulójával kötöttek szerződést. A tervek szerint évente 50 szakmunkástanulóval számoltak, megoldva ezzel a szakmunkás-utánpótlást. Az Agrostav alkalmazottai érezték a törődést, és akkoriban ez teljesen természetesnek számított. Hagyománnyá vált például, hogy minden évben a vállalat dolgozói honvédelmi-, sport- és gyermeknap keretében nyitották meg a bősi termálfürdőt. Farsangkor pedig minden évben bált rendeztek a vállalat ebédlőjében – ezt a hagyományt folytatta évtizedekkel később a Hotel Therma****.
„Az építkezéseken lakókocsikban biztosítjuk a munkások tisztálkodását és azt, hogy átöltözködhessenek. Az igazgatóság épületében van üzemi étkezde, a közeli építkezésekre pedig kivisszük az ételt. A távolabb eső munkahelyeken úgy oldjuk meg dolgozóink étkeztetését, hogy szerződést kötünk a helybeli üzemi konyhával. A béralap 2,4 százalékát fordítjuk kulturális és szociális célokra. A nagymegyeri termálfürdőben vannak bungalóink. Csereakcióban a Csorba-tón is üdültetjük a dolgozókat. Gyakorlatilag minden alkalmazottunk évente egy hetet tölthet el ingyen vállalatunk és partnereink üdülőiben. A vállalati székház mellett már épül az új szociális épület, amelyben lesz orvosi és fogorvosi rendelő, komplett rehabilitációs központ, szauna, kondicionáló terem, víz alatti masszázs, egy nagy társalgó és néhány garzonlakás, illetve lakosztály, amelyeket szintén a csereüdülésre használjuk fel…” – Új Ifjúság, 1987. 03. 11.
Vissza a focihoz. 1988-ra elkészült a DAC-stadion keleti lelátója is. Ennek apropóján hozta le az Új Ifjúság folyóirat: „Az építőipari csoda neve: Agrostav – a DAC stadionja pediglen „kis Maracana” lesz” című írását, amelyben nem csak az új lelátó paramétereivel ismerkedhettünk meg, hanem betekintést nyerhettünk a vállalat további terveibe is. Bár az itt leírtakról manapság múlt időben beszélhetünk, mégis jólesik felidézni Nagy József szavait.
„A fő lelátóval szemközt, alig háromnegyed év alatt, elkészült a „csodatribün”: alul az állóhelyek, felül az ülőrész. Az egyesületi elnök szavai szerint a DAC-stadion teljes elkészülte után kisebb Maracana lesz. Az emberek szeretik a csapatot, még az építkezés is érdekli őket, mert az most része a DAC életének. Szóval az új tribünt egy kicsit rendhagyóra építettük. Köztudomású, hogy nálunk mindenkor a mostani új tribün helyén tömörült a csapat szurkolóinak legvérmesebb része, az úgynevezett B-közép. Nem akartuk őket megfosztani attól, hogy közvetlen kapcsolatban legyenek a pályával, a csapattal, ezért a lelátó alsó részét, közvetlenül a kerítés mögött, meghagytuk az állóhelyeknek. Az ülőhelyek a fedett lelátó felső részén vannak 1600 szurkoló részére. Az állóhelyen kétezren férnek el. A lelátó alatt 6 garzonlakás épül a játékosoknak, két büfé és további mellékhelyiségek. A főtribüntől balra, a kapu mögött folyik a további állóhelyek építése 4500 néző számára, alatta mosoda, garázs és raktárhelyiség lesz a pályaszemélyzet részére. Harminc lépcsőfoka lesz, és az egész szerkezet betonpilléreken fog állni. Később, a másik kapu mögött elkészül ennek az álló résznek a tükörmása. Ezután a stadion egy szabályos beton oválist alkot majd…” – Új Ifjúság, 1988. 07. 20.
A csallóközi dolgos nép hétvégenként egy időre lerakta a munkát, hogy feltöltődjön, új erőre kapjon, és kicsit „DAColva” a társadalmi berögződésekkel, „szabadabban lélegezzen”. Visszagondolva ezekre az évekre, amikor csak falragaszok jelentették a reklámokat és a zsebek mélyén megbújó rongyosra hajtogatott papírlap mutatta a sorsolást, kisebbfajta csoda, hogy ezrek és ezrek előzték meg a jelenkor példáját. Facebook híján nem volt lehetőség meghívni barátainkat a meccsre, mégis megteltek a lelátók szurkolókkal. Vasárnaponként frissen pirított szotyola illata járta be a lakást, amit apám gondosan megsózott, ügyelve rá, hogy ne égjen szénné a lelátói csemege. És mindez egybeforrt az Agrostavval, melynek kapcsán nem csupán személyi átfedésről beszélhettünk, a vállalat az egyesület egyik fő patronátusa volt.
Tudtad? Hogy lehetett 15 572 néző 1988. november 9-én az átépítés alatt álló stadionban?
A nagy érdeklődéssel várt DAC–Bayern München UEFA-Kupa mérkőzés előtt a stadiont építő Agrostav vállalat dolgozói emberfeletti munkával, rövid idő alatt befejezték a bal oldali kapu mögötti állótribün fél ívét, a másik kapu mögött társadalmi munkában rögtönzött lelátót építettek. Ezáltal is több mint 15 ezer ember láthatta a mérkőzést.
A közös mezőgazdasági vállalat megnevezésből elhagyták a mezőgazdasági jelzőt.
1989 – ez az az időszak, amikor a legtöbb cég nemzeti vállalatból állami vállalattá transzformálódott, az Agrostavval szintén ez történt. A Nyugat-szlovákiai kerületben tevékenykedő 11 Agrostav vállalat immár partnerekként viszonyultak egymáshoz, a dunaszerdahelyi cég pedig nagyobb önállóságot kapott. A DAC szentélye mindeközben évről-évre új lelátóval bővült, amihez reprezentatív díszkerítés is dukált a Sport utcában.
„A DAC-stadion díszkerítését nehéz lenne mezőgazdasági célzatú tevékenység eredményének feltüntetni, csakhogy ez a kerítés éppúgy lehet gazdasági egységek, középületek díszkerítése is! Acél és vasbeton kombinációja. De ha már a stadion, az állóhelyek vasbetonelemeit is el tudjuk készíteni előre, sőt az ülőhelyek kialakítására is van megoldásunk…” – Újszó, 1989. július 7.
Az 1989-es bársonyos forradalom, majd az azt követő rendszerváltás után alapvető belső változások álltak be a vállalat életében.
Az 1991-es dotációmegvonás következtében az alkalmazottak számát csaknem a felére csökkentve, mintegy háromszáz embert voltak kénytelenek végkielégítéssel elbocsátani. Ennek ellenére a vállalat, felvállalva a korszak első külföldi befektetőinek megbízásait, rövid időn belül sikeresen profilt váltott. 1991-ben megnyerték az osztrák OMV konszern nagymegyeri üzemanyagtöltő állomásának felépítésére kiírt versenypályázatot, s három hónap alatt felépítették a benzinkutat.
1992-től AGS Dunstav Rt.
1992. október 1-jével a volt közös mezőgazdasági vállalat AGS Dunstav néven részvénytársasággá alakult át. A kezdeti nehéz időszakot a nyitás jellemezte, valami újba fogtak, benzinkutakat kezdtek építeni. Megépítették a főváros Lamacs városrészében az ország akkori legnagyobb töltőállomását, továbbá Pozsony más részein is több benzinkutat, illetve gépkocsimosót. Az OMV mellett a Benzinol és a Slovnaft vállalattal is megkezdték az együttműködést, sőt a Shelltől szintén kaptak megbízatást. Komáromban, Csilizradványon, az ipolysági határátkelő közelében is az AGS Dunstav építőinek munkáját dicsérték a modern töltőállomások… – az ÚjSzó, 1994. 11. 22 -i száma alapján. 1994-ben egy pályázat megnyerését követően az AGS Dunstav Rt. végezte el a dunaszerdahelyi Sárga Kastély homlokzatának teljes külső felújítását. Az ilyen értékmegóvó jellegű kivitelezési munkák sem álltak távol a vállalat szellemiségétől, 1989-ben ugyanis a pozsonyeperjesi vízimalom felújításában szintén részt vettek.
„AGS Dunstav, nem véletlen az új név – jelzi szűkebb hazánkhoz, a Csallóközhöz, a Dunához való kötődésünket, valamint azt, hogy a szlovákiai Agrostav vállalatokkal továbbra is partneri viszonyt akarunk fenntartani…” – Újszó, 1992. november 25.
Nyárasd határában, a tőkési Duna-ág felé haladva, a termálfürdő mellett áll egy vakítóan fehér épület.
Hotel Gladius. Az 1994. július 3-tól próbaüzemelő szállodát 1994. október 7-én ünnepélyes keretek között nyitották meg. Eredetileg úttörőtábornak szánták, majd az AGS Dunstav építette át szállodává. 1978-ban úttörőtáborként indult, amikor a nagymagyari Agroprogress és több dunaszerdahelyi vállalat: az Ister, az Agrostav, az Agrofrigor, az Agrokémiai Vállalat, a Mäsospol, valamint a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság összefogtak, de pénzhiány és egyéb okok miatt húzódott a tervek megvalósítása. Végül 1985-ben az Agrostav elkezdte az építkezés, de 1989-re még félkész állapotban sem volt, amikor a bársonyos forradalom után világossá vált, hogy befellegzett az úttörőmozgalomnak. Mivel a létesítmény gyönyörű környezetben volt, előszőr erdei iskolává tervezték átalakítani, pénzt azonban nem találtak rá, így két évre ismét leállt az építkezés.
A következő ötlet a szállodává való átépítése lett.
Végül az állami alkalmazottak szakszervezetével közösen találtak megoldást. Létrejött egy társaság, amelynek a mezőgazdasági dolgozók szakszervezete, az Agrofrigor, az autóközlekedési vállalat, a nyárasdi községi hivatal is a tagja lett, s olyan döntés született, hogy a létesítmény szállodaként fog üzemelni – ez azonban még további beruházást igényelt, hiszen az úttörőháznak tervezett épületet át kellett alakítani. A legnagyobb részesedéssel rendelkező szakszervezetiek szlovák nevet szerettek volna adni a szállodának, ebbe azonban az AGS Dunstav igazgatója, Nagy József nem egyezett bele:
„Ők viszont az igazgató ajánlatát nem fogadták el; tudniillik, hogy a létesítmény neve legyen Pallos – utalásul a múltban pallosjoggal rendelkező Nyárasdra. Végül salamoni döntés született: a pallos – vagy kard – latin neve, a Gladius mindnyájunk számára elfogadhatónak bizonyult…” – ÚjSzó, 1994. 11. 21.
Ebben az időben ritkaságnak számított az olyan egykori állami vállalat, amely ne lett volna eladósodva, vagy éppenséggel ne ment volna tönkre a rendszerváltás során. Még ritkább volt az olyan, amelyik úgy vészelte át a változásokat, hogy nyereséges vállalatként tartották számon. Az ilyen fehér hollók közé tartozott a dunaszerdahelyi AGS Dunstav, a volt Agrostav állami vállalatból létrejött részvénytársaság, amelynek vezetője továbbra is Nagy József maradt:
„A vállalat 1992-ben alakult át részvénytársasággá, s mivel Agrostav-üzem minden járásban létezett, mi pedig akkorra már „kinőttük a járást”, nevet is változtattunk: azóta működünk AGS Dunstav Rt. néven. 1985-ig mezőgazdasági vállalatként dolgoztunk, de akkor kezdtük érezni, hogy egyre jobban megszorítják a mezőgazdasági építkezések támogatását, s középületek, iskolák, úttörőtáborok építésére álltunk át. A legnagyobb megrázkódtatás az volt, amikor 1991. január elsejével megszüntették ezeknek az építkezéseknek a támogatását. Azóta is négy nagy építkezésünk, három iskola és egy úttörőtábor kivitelezése áll pénzhiány miatt. A Nyárasd melletti tőkési Duna-ág mellett lévő létesítményt, amely szintén úttörőtábornak készült, sikerült megmentenünk: szállodává építettük át, és most Hotel Gladius néven várja a vendégeket…” – ÚjSzó, 1994. 11. 22.
Korábban is volt szállodája a vállalatnak. Eredetileg a partnervállalatokkal lebonyolított csereüdültetések céljait szolgálta, a rendszerváltással azonban ezen a téren is váltottak. A szálloda felújítva és modernizálva állt a vendégek rendelkezésére, és nyereséges gazdasági egységként működött. Vagyis, ahogy napjainkban ismerjük az Agrostav egykori székhelyét – Hotel Therma Neo**** – egyáltalán nem a véletlen műve. A vállalat Ipari utcai központi épületében már az Agrostav idejében, majd az AGS Dunstav Rt. égisze alatt is működött szálló, igaz, nem mindig szolgált kommersz célokat… 1996. március 1-én került sor a vállalat által épített dunaszerdahelyi OMV üzemanyagtöltő állomás átadására, amelynek kivitelezése mindössze három hónapot vett igénybe.
2000-től Dunstav Rt.
A vállalat mintegy ötven benzinkút felépítésével a töltőállomások legismertebb szlovákiai kivitelezőjévé vált, de ezek a beruházások megtorpanni látszottak. Így aztán a Dunstav Rt.-re keresztelt vállalatlakóparkok építésébe kezdett.
„Nagy József, a vállalat igazgatója: Sikerült időben megvetni lábunkat Pozsonyban, ahol telephelyet vásároltunk, továbbá részesedésünk van a komáromi Agrostavban is. Dunaszerdahelyen szállodát nyitottunk, Szapon pedig építőanyagokat gyártunk. Legújabb tervünk már közvetlenül a nagyközönségnek szól: átvettünk és továbbfejlesztettünk egy holland sorházépítési technológiát. Az első ilyen lakóparkunk építését már az idén kezdjük a dunaszerdahelyi termálfürdő közelében…” – Újszó, 2001. augusztus 18.
Az Agrostav, majd Dunstav egykori székhaza legutóbb 2025 nyarán lett felújítva, ekkor változott a szálloda elnevezése is Hotel Therma****-ról Hotel Therma Nea****-ra Berci képe: Fotó4.jpg
2002-ben a Dunstav Rt. anyavállalat szervezeti változásainak eredményeként egyes tevékenységi köröket gazdaságilag egymástól független kft.-k vették át. Megalakult a Dunstav DS Kft. és a Dunstav Prefabeton Kft. A Dunstav Rt. mint az Agrostav közvetlen jogutódja 2007-től Therma Rt. néven tevékenykedik.
Therma Rt.
2002-ben a Dunstav Rt. profilt váltott, megálmodta a szállodát, melyet Hotel Therma**** néven nyitottak meg. 2007. augusztus 3-án a Dunstav Rt.-t Therma Rt.-re keresztelték, így lett tehát a jogfolytonosság elvén a Therma Részvénytársaság az 1976-ban alakult Agrostav Közös Mezőgazdasági Vállalat utódvállalata. A Therma Rt. napjainkig a szálloda üzemeltetetője, amelyet újabban Hotel Therma Neo**** néven találunk meg az Ipari utca 4. szám alatt.
Dunstav DS Kft.
A Dunstav DS Kft. 2002. májusában alakult átvéve a Dunstav Rt. anyavállalat építési tevékenységeit. Székhelye Kisudvarnokban található. Építőipari vállalatként elsősorban ipari és mezőgazdasági épületek megvalósítására specializálódott. Sikeresen megvalósított projektjeik között számos gyártó- és raktárcsarnokot, bevásárlóközpontot és multifunkcionális épületet találunk. A vállalat honlapja szerint 50 állandó alkalmazottat foglalkoztatnak.
Dunstav Prefabeton Kft.
A Dunstav Prefabeton Kft. 2002 májusában alakult a Dunstav Rt. szervezeti változásai eredményeként, átvéve az anyavállalat egyes termelési tevékenységeit. Székhelye Dunaszerdahelyen, az egykori Agrostav területén található, a társasághoz tartozik továbbá egy szapi részleg is. A vállalat betontermékek (kerítéselemek, zsalukövek. térkövek, szegélykövek és egyéb beton prefabrikátumok) gyártására és értékesítésére, ragasztott gerendák gyártására és értékesítésére, építőanyagok, valamint szárított fűrészáru értékesítésére specializálódott. A dunaszerdahelyi betonüzem szabvány szerinti, tanúsított betonkeverékeket állít elő. A vállalat honlapja szerint 16 állandó alkalmazottat foglalkoztat.
Ha az Agrostav 1976-os alapítását követjük, idén lenne 50 éves ezen a néven
Létezik azonban egy másik „időszámítás”, miszerint Közös Vállalat (spoločný podnik) néven 1969-ban alapították – és valószínűleg ezt egészítették ki 1976-ban az Agrostav előtaggal. Ezt támasztja alá az Új Ifjúság két cikke is. 1987. március 11-én kelt a „Felnőtté vált”: „A dunaszerdahelyi Agrostav építővállalatot mindössze tizennyolc évvel ezelőtt alapították, de elmondhatjuk, hogy ez alatt a rövid idő alatt jelképesen szólva felnőtté érett”. Illetve 1989. február 1-én kelt a „Vállalat a város szélén” c. írás, amiből megtudhatjuk, hogy: „A dunaszerdahelyi Agrostav közös vállalat az idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Az eltelt húsz év alatt nem kis munkát végzett a járás mezőgazdaságának fejlesztéséért”. Bárhogy is volt, egy mondás szerint: „A történelmet a győztesek írják”, a dunaszerdahelyi Agrostav pedig id. Nagy József irányítása alatt egyértelműen a győztesek közé tartozott.
A Meliorációs Szövetkezet 1959-es alapításának viszonylatában 2009-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját az Agrostav – illetve a vállalat előd- és utódüzemei.
Ennek apropóján 2010. június 10-én nagyszabású fogadást tartottak a Hotel Thermában, ahová szó szerint mindenkit meginvitáltak, aki számít, vagy egykor számított a vállalat életében. Aznap emléktáblát is avattak. A meghívólevélben ez állt: „A dunaszerdahelyi Therma Részvénytársaság nevében ifj. Nagy József igazgató szeretettel meghívja az összes valamikori Agrostav, Dunstav, illetve Therma dolgozóit, a Dunstav utódvállalatainak régi és új dolgozóit az AGROSTAV, DUNSTAV és új nevén THERMA megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Bármikor, bármilyen rég is dolgoznak vagy dolgoztak nálunk, jöjjenek el párjukkal június 10-én, csütörtökön, 17:00-kor Dunaszerdahelyre, az Ipari utcai valamikori irodaházából átalakított Hotel Therma épületébe és udvarára. Szeretettel várjuk nyugdíjasainkat, valamint elhunyt dolgozóink özvegyeit, gyermekeit is…” – Újszó, 2010. 06. 01.
Az esemény több mint méltó, s egyben megható összegzése volt fél évszázad munkájának és törekvésének, valamint egy nagyszerű vezető emlékének! Az azóta eltelt évek pedig bizonyították, hogy id. Nagy József szellemiségét követve mindhárom vállalat sikeresen teljesít saját szférájában, illendően képviselve Dunaszerdahely egykori klasszikus vállalatát!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat