FOTÓ: dac1904.sk – Fekete Nándor
Oké, most éppen harmadikok, de nem ez a lényeg. Ott vagyunk az élmezőnyben! Jobb lenne, ha harmadik ligát játszanánk? – bevallom, én az ilyen dumáktól kipattogok. És tudjátok, miért? Hát ahogy most is, bekapcsolom a Voyo-t, várom a meccset… Itt máris lehetőséget adtam arra, hogy beszólhassanak, miszerint foteldrukker vagyok, de oké. Szóval bekapcsolom a Voyo-t, megnézem az első félidőt, aztán a másodikat, s míg régebben telejegyzeteltem egy füzetet, addig most csak annyi tellett tőlem, hogy észrevegyem, a játékvezető kissé felszedett magára. Ez nem vicc, vagyis ez a nem mindegy!
Igaz, rosszul esett, amikor a nagyszombatiak és főként a média gúnyt űztek a csapat egészségi állapotából, s ezt ki is kértem magamnak. De a varázs, az valahogy elveszett. Nem belőlem, a közegből. Mint régen, amikor a faterral valami unalmas NB1-es meccset néztünk, aztán pedig alig vártuk, hogy a DAC-ra mehessünk, kvázi rehabilitálódni. Na, ezt nem adja vissza mostanában mindaz, amit DAC-nak nevezünk. A szellemiséget, a szívet, a szenvedélyt. Szól a dob, de nem érzem, hogy ugrálnom kéne. A rigmust monoton hangon énekelem, már-már kötelességből. Micsoda álom! Hol? Hol van az az álom?
A játékvezető lefújta a mérkőzést, s az első gondolatom az volt, hogy erről a kilencven percről vajon mi szépet lehetne írni?
Mert sok jót nem tudok, rosszat viszont nem akarok. Mondanám, hogy a betegség megviselte a csapatot, még nem teljesen fittek a srácok, de nem lenne túl őszinte tőlem. A vírus előtt ugyanígy játszottunk. Zsolnán abszolút rosszul kezdtünk, s már a 7. percben vezetéshez jutottak a hazaiak. Bartels, hova passzoltad? Amúgy észrevettétek a Káčer nyelvöltögetését? Na, speciel ezt is lejegyeztem, vagyis Kralovič spori pocakja mellett ez volt a másik dolog. A szerdahelyi kenyér meg jó volt, igaz? A félidő közepén Tuboly kapufája került még tollvégre, ha az bemegy… De nem ment be, sajnos! Egy szurkolót nem a statisztikák, nem az „xG” élteti. Nem ez az érzés nekem az élet. Védelmünk viszont összehozta a hazaiak második pontos találatát még a szünet előtt.
Kétgólos hátrányban fordultunk, és Kmeť gyors góljánál még elhittem, hogy lehet némi keresnivalónk ezen a meccsen.
Mire lendületbe kerültünk volna, egy zsolnai kapufa kijózanított, aztán még egy. A cseréink talán egy hangyányit felélénkítették a játékunk, Ouro lövése épp csak fölément, Ramadan próbálkozott (volna), de a görcsös igyekezetünk, mint valami szövődmény, folyton ugyanazt a frusztráltságot idézte, amitől valószínűleg az a bizonyos varázs is elveszett egy ideje. Nem a szavak bizonyítanak, nem a jó PR focizik, hanem a könnyedség, az alázat. Éppen ezért a csapat mellett állni jóban-rosszban azt is jelenti, hogy a mámort nem csak én, nem csak mi óhajtjuk. Ez a mámor nem csak pénz kérdése, de nincs minden nap karácsony:
Éppen Zsolnán történt a minap, hogy egy korábbi fiatal kapusunk profi szerződést kapott.
Ő már a második volt hálóőrünk, csak most tavasszal, mi hozunk idegent, inkább őt fizessük meg? Nemzeti identitásunk klubunk DNS-e volt. Csak volt? De igazán nem szeretnék más zsebében turkálni! Majd a hajrához közeledve eldőlt a mérkőzés, na nem mintha addig kétséges lett volna. A harmadik zsolnai gól gyakorlatilag is eldöntötte a három pont sorsát. Tegnaptól már nem igaz a cím sem, lecsúsztunk a harmadik helyre. Még mindig karnyújtásnyira az elsőtől, és még mindig érdekes meccs lehet a válogatott szünet utáni, húsvéti rangadó a Slovan ellen. Mert ki lehet kapni szívvel vagy győzhetünk szív nélkül. Csak a varázs jönne vissza, ami értelmet adott anno a reménynek is! Hogy az írás se kínszenvedés legyen, hanem egy felszabadult sztori, ami segít újra és újra átélni a feledhetetlent.
Hogy játszik a DAC!
Utóirat: Sajnálom, ha ennyi fanyalgás valakinek már túl sok, azt viszont kikérem magamnak, hogy negatív! Ha élvezném, nem fájna ennyire. Mert volt egyszer egy mese, amiről elhittük, igaz, és libabőrös lett tőle a Felvidék. Hajnal négykor felkelt a nép, hogy belépőjegyhez jusson, ma meg üres az aréna. Sajnálom…
ZSOLNA–DAC 1904 3:1 (2:0)
Gólszerzőnk: Kmeť
DAC: Bartels – Blažek (46. Kapanadze), Kacharaba (76. Gueye), Nemanič, Mendez – Bationo, Ouro, Tuboly (46. Corr) – Kmeť, Ramadan (87. Udvaros), Lábo (62. Gruber).