Képek és videó: Soós Bertalan. Korabeli képek a szerző archívuma.
Teljes nevén: Úsvit, Kisipari Termelőszövetkezet, a pozsonyi Úsvit helyi üzemrészlege. Karcsai út, Dunaszerdahely… Mielőtt kifejtenénk, mit értünk kisipari termelőszövetkezet fogalma alatt, és kik gyártották a DAC labdarúgócsapatának reklámzászlóit, jöjjön egy kis történelem. A 2. világháború után a magántulajdon felszámolása a kommunista párt hatalomátvételével párhuzamosan zajlott le. A kinyilvánított cél az életszínvonal emelése, a termelőerők fejlesztése, valamint a „kizsákmányolásból” származó jövedelmek megszüntetése és a tervgazdálkodás megszilárdítása volt. Ennek keretében hajtották végre 1945 után Csehszlovákiában a kisipar és a kiskereskedelem visszaszorítását.
Korlátozták az iparengedélyek kiadását, illetve felülvizsgálták a korábban kiadott iparengedélyeket is. Az államosítás eredményeként az egyszemélyes vagy néhány főt foglalkoztató üzletek és műhelyek egymás után zártak be, a kiskereskedelem és a kisipar szinte megbénult. Ezt követően a szolgáltatások rendszere átalakult, létrejöttek az új, szocialista típusú kisipari termelőszövetkezetek. Merthogy az elvtársak bevallottan elszámolták magukat, s aztán bezzeg akár az „imperialista nyugattal” is nekiálltak üzletelni. Esetünkben valószínűleg a gyümölcsöző nyugatnémet együttműködésnek köszönheti létét az Úsvit utódvállalata is!
Dunaszerdahelyi helytörténeti sorozatunkban néhány szövetkezetfajtát már bemutattam. Volt földműves, termelő, fogyasztási szövetkezet. Most a kisipari termelőszövetkezeteken a sor.
Lényegük abban rejlett, hogy azokat az iparágakat fejlessze és olyan termékeket állítson elő, melyek a nagyüzemek számára nem lettek volna gazdaságosak, viszont a lakosság szempontjából fontosak voltak. A kisipari termelőszövetkezetek gyakran csökkentett munkaképességű dolgozókat is alkalmaztak, vagy kimondottan hozzájuk idomult az üzem profilja. Ilyen volt Dunaszerdahelyen az Úsvit, mint ún. védett műhely a Karcsai úton. Napjainkban is üzemel, más néven, más formában, illetve jogviszonyban. Talán még varrnak „monterkákat” is! Olyan kantárosokat, meg azt a klasszikus fajtát, amiben ha a szaki lehajol, hátul előbukkan a fartáji idomszerkezet nyílása. Mert a szakmát tisztelni kell! Na, de félre a tréfával…
Feltételezem, ha nem esett volna útba nap mint nap, talán fel sem figyeltem volna erre a kisüzemre, de mivel a Karcsai út és a Fatelep utca sarkán állt:
Az Úsvit után jobbra – szoktam volt mondani süldőkoromban, amikor azt kérdezték, merre van a kiskertünk. A kiskertünk pedig a vízművekhez tartozó övezetben volt, az Újtelepen. Egyetlen közúti megközelítése éppen az Úsvit utáni letérőn, vagyis a Fatelep utcán keresztül volt lehetséges. Ez ma is így lenne, ha lenne még kertünk, s talán még édesapám is élne… De ahogy a mondás tartja: Csak az hal meg, akit elfelejtenek! Egy másik támpontot az egykor a Jednota által működtetett Hubertus étterem adta. A Hubertusszal szemben volt ugyanis az Úsvit, s egyben a Karcsai úti első buszmegálló. A Hubertus réges régen bezárt, viszont a buszmegálló tudtommal megmaradt. Teringettét, alig múltam tízéves, amikor télvíz idején szánkón húztam ki a vizet a nyulainknak. Apu kórházba került, én jártam etetni. És mekkora buli volt gyerekként felnőni a feladathoz!
Dunaszerdahelyen 1962-ben indult a termelés a csökkentett munkaképességű dolgozók szövetkezetében, ahol a Szlovákiai Rokkantak Szövetségének irányításával kellő feltételeket teremtettek a lakosság ezen rétegének.
A Dunaszerdahelyi járás jelene és múltja c. könyv szerint: „Kezdetben 28 dolgozót foglalkoztattak, akik bizsukészítéssel és zacskóvarrással keresték a kenyerüket. A kisüzem fokozatosan szabóműhellyé alakult át, 1965-ben a pozsonyi Úsvit átvette a termelőszövetkezet feletti irányítást, majd 1968-tól ismét a Rokkantak Szövetsége alá tartozott”. Ebben az esztendőben Nagymegyeren is nyílt részlege a pozsonyi Úsvitnak.
„1968-ban a dunaszerdahelyi Úsvit termelőszövetkezet további három üzemegységet adott át rendeltetésének, a foglalkoztatottjaik száma így 58 fővel emelkedett” – Szabad Földműves, 1969. 04. 05.
„A szlovákiai termelőszövetkezetek 1968. november 25. és 27. között tartják alakuló kongresszusukat” – adta hírül az ÚjSzó 1968. november 25-én, majd az írás így folytatódott: „A szövetkezeti mozgalom hazánkban egyre nagyobb méreteket ölt. Az ötvenes években a régi hagyományokkal rendelkezdő termelést mesterséges úton elsorvasztották, ám a későbbi évek folyamán bebizonyosodott, hogy a kisiparosok munkája nélkül népgazdaságunk nem képes elérni a kívánt eredményeket, vagyis a termelőszövetkezetekre a jövőben is, a fejlett szocialista társadalomban is szükség van” – vagyis ahogy írtam, az elvtársak elszámolták magukat…
„Pillanatnyilag Szlovákia területén 106 szövetkezetben 33 582 tag dolgozik. Lehet, hogy számadatokban kifejezve ez nem is olyan nagy mennyiség, ám jelentőségük vitathatatlan. Az egyik ilyen termelőszövetkezet az Úsvit, melynek legnagyobb részelege Dunaszerdahelyen van…” – ÚjSzó, 1968. 11. 25.
„Úsvit”, magyarul „hajnal”.
Egészen pontosan a pozsonyi „Úsvit, výrobné družstvo” dunaszerdahelyi üzemrészlege. A pozsonyi Úsvit termelőszövetkezet egyébként a rendszerváltást követően még vagy két évtizedig üzemelt, és a főváros Ruzsinó kerületében üvegcsiszolással foglalkozott. „A kristályfeldolgozás a szlovák csiszolt üveg hagyományain alapult, amely világszerte híressé vált. Története 1967-ben kezdődött, és a feldolgozás során klasszikus kézi technológiai eljárásokat alkalmaztak köszörűkorongok segítségével…” – a Bohemia Crystal weboldala alapján. A szövetkezetet mindössze 2012-ben törölték a cégjegyzékből, azonban annak ellenére, hogy megszűnt, az Úsvit márkanév a Bohemia Crystal égisze alatt fennmaradt, hangsúlyozva a hagyományos szlovák kézi csiszolású kristály értékeit. Anno a dunaszerdahelyi termelőszövetkezet is bizsukészítéssel kezdte, ugyebár. Térjünk is vissza városunkba, ahol az ÚjSzó korabeli címe szerint a „Biztató eredmények kisüzeme” szerény köszöntő egy alakuló kongresszus alkalmával:
„1962-ben az Úsvit ide helyezte egyik részlegét a csökkentett munkaképessegűek számára. Ekkor tizennégy alkalmazottal kezdték meg a termelést egy rossz állapotban levő sarokházban. Ki gondolta volna akkor, hogy öt éven belül itt több mint 200 nő keresi majd kenyerét. Azóta bizony sokat fejlődött az üzem, gyarapodott, modernizálódott, új épületet kapott. A szép eredményeket azonban elsősorban a munka minőségén, a választék bővülésén mérhetjük le. Az üzemet könnyűkonfekció gyártására állították be: gyermekek számára játszónadrágokat, pizsamákat, kötényeket, klottnadrágokat, női kötényeket, háziruhákat, férfi alsóneműt varrnak. De készítenek ágyneműt, függönyt, munkaruhát, köpenyeket és ki tudná felsorolni mi mindent – az üzem fennállása óta több mint százfélét.
Müller Dezső, az üzem vezetője készségesen vezet végig az egyes részlegeken. Mindenütt rend és tisztaság, az asszonyok vidám csevegése, az anyagok tarka sokasága fogad. A szabóműhelyben a bálában lévő anyagot rakják egymásra, majd villanygéppel kivágják a kívánt formát. Monoton hangon zakatolnak a gépek, ügyes kezek illesztik egymáshoz a darabokat, amelyekből csinos ruhanemű lesz. Aztán jön a vasalás, a csomagolás és máris viszik rendeltetési helyére. Ebben az kisüzemben többnyire csökkentett munkaképességűek dolgoznak, olyanok, akik nem alkalmasak nehéz munkára. Az orvos javaslata alapján állapítják meg egyénenként a munkaidőt és a megterhelés fokát. A kedvező munkakörülmények mellett nagyon szépen lehet keresni: a múlt év átlagbére 1000 korona. Ha ehhez hozzászámítjuk a rokkantsági járulékot, igazán nincs ok panaszra.
Az üzemben azonban nemcsak a keresettel törődnek, hanem a kellemes környezettel, a szórakozási lehetőséggel is. A pihenőszobákban kisasztalok mellet kávézni, teázni, tízóraizni, televíziót nézni és rádiót hallgatni lehet. Az udvart most fásítják, virágokat ültetnek, nyáron padok lesznek itt. Elkészült a röplabdapálya is, télen pedig asztaliteniszezni Iehet. A tervek szerint az év végéig a nagymegyeri részleggel együtt 257 alkalmazottra számítanak. S mivel a készítmények iránt egyre fokozódik az érdeklődés, képtelenek a kívánalmaknak eleget tenni. Ezt a problémát úgy oldják meg, hogy úgynevezett „bedolgozókat” alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy az üzemben kiszabják az anyagot és kiadják összevarrásra. Így a kisgyermekes anyákat is munkához juttatják. A jövőben azzal számolnak, hogy a meglevő épületeket bővítik, s újabb alkalmazottakat vesznek fel…” – ÚjSzó, 1968. 11. 25.
Az Úsvit mellett kisipari termelőszövetkezet volt városunkban még a simonyi cipőgyár fióküzeme a Bősi úton Vzorobuv néven mint cipőkészítő, a pozsonyi Drutechna hasonló nevű fióküzeme mint autószerviz és a Tvorba szobrász- és festőművész termelőszövetkezet. Illetve a járásunkban, többek közt Somorján a pozsonyi Kožatex hasonló nevű fióküzeme mint bőrdíszműves, a Datex esernyőkészítő és a Vzorodev ruhaipari termelőszövetkezet. Az Úsvitban, amely saját üzletet is nyitott Dunaszerdahelyen „Teljes értékű munkát végeznek” – írta a Szabad Földműves 1977 decemberében:
„Kisipari szövetkezetünk több mint egy évtizedes múltra tekint vissza – mondotta Horváth Róbert üzemvezető: – A Rokkantak Szövetségének kezdeményezésére jött létre s elsődleges célja, hogy munkalehetőséget biztosítson a csökkent munkaképességű dolgozóknak. Eleinte parafából készült gyöngyök festésével foglalkoztunk. Később a járási szervek támogatásával varrógépeket vásároltunk. 1964-ben áttértünk különböző zsákok és kötényruhák varrására. Természetesen előbb szakmailag ki kellett kepéznünk az egyre népesebbé váló közösségünket. Szövetkezetünk életében az 1971-es év hozta a legnagyobb változást. Jelentősen bővítettük a termelést, bevezettük a munkaruhák gyártását, amelyeknek nagy részét az NDK-ba exportáljuk. Jelenleg is fő termékünk a munkaruha, de nagy mennyiségben gyártunk fehér munkaköpenyeket is. Műhelyeinkben szakavatott szabómesterek tanítják az újoncokat. Több alkalmazottunk textilipari iskolát végzett. A szakmai fejlődés a munkatermelékenység dinamikus növekedését eredményezte…” – Szabad Földműves, 1977. 12. 31.
A dunaszerdahelyi Úsvit 1978-ban költözött a Karcsai úti új épületébe, mely 7,9 millió koronás beruházással jött létre. Ez a mai Dunatex Rt. épülete.
„Szocialista társadalmunk minden jogot, így a munkára való jogot is szavatolja az egészségkárosult állampolgároknak. Szlovákiában a rokkantak 17 ipari szövetkezete működik. Az egyik eredményesen dolgozó szövetkezet a pozsonyi Úsvit. Többek között korszerű munkahelyei vannak Dunaszerdahelyen is, ahol 264 megváltozott munkaképességű állampolgárnak nyújtanak munkalehetőséget. Különböző termékeket gyártanak. Termelésük 90 százaléka munkaruha – exportra készül az NDK-nak és az NSZK-nak. A többi termék – ágynemű, kötények, gyermeknadrágok – a hazai piacot gazdagítja…” – ÚjSzó, 1982. 01. 16.
A nyolcvanas évek közepén a pozsonyi Úsvit hét részlegén mintegy ezren dolgoztak, a hét részleg közül négy vidéken tevékenykedett. Közülük a legnagyobb a dunaszerdahelyi volt, amely mintegy 270 embert foglalkoztatott. Az egyes szövetkezetek dolgozói gyermek- és munkaruha varrásával, hallókészülékek javításával, műanyagcikkek gyártásával, könyvkötéssel, bélyegalbum készítésével és üvegcsiszolással foglalkoztak. Az Úsvit anyavállalat sokoldalúan gondoskodott tagjairól, üdültetésükről és rehabilitációjukról. A nagyturányi „Turiec” ipari szövetkezettel összefogva üdülőközpontot építettek, Verbón pedig 1986-ban saját, harminc férőhelyes üdülőt adtak át, ahonnét mikrobusz szállította gyógykezelésre az arra rászorulókat Pöstyénbe… – a Vasárnapi ÚjSzó, 1986. 03. 14-i száma alapján.
„Gyárunk 287 alkalmazottja közül 260 nő, s bár közel 33 százalékuk súlyos rokkant, s majdnem 40 százalékuk csökkent munkaképességű, nem mondhatok rájuk semmi rosszat. Még társadalmi munkát is végeznek. Így készültek a DAC labdarúgócsapatának a reklámzászlói, karszalagjai és tréningnadrágjai. Munkát is, anyagot is mi adtunk hozzá. De hát a sportot Dunaszerdahelyen, s egyáltalán a járásunkban, majdnem minden egyes jelentősebb vállalat támogatja. Ezért igazán nem jár különösebb dicséret… 1984-ben az NSZK-ba valamivel több mint 9, az NDK-ba mintegy 8 millió korona értékű munkát szállítottunk. Azért mondom, hogy munkát, mert az anyagot, cérnát, szabásmintát, gombot, mindent az NSZK szállít, és nagyon pontosan. Kéthetenként kamionnal jönnek a végtermékért, de mielőtt beraknák a kertésznadrágokat, a különböző színekben, szabásminták alapján elkészített női és férfiköpenyeket, kirakják a nyersanyagot. Még varrógépünk is van tőlük kölcsön. Mi is a szállítási határidőt mindenkor megtartó partner vagyunk, s ha azt mondom, hogy eddig még nem jött vissza áru, megint csak az asszonyokat dicsérem… A vállalat vezetősége is megbecsüli alkalmazottait, hiszen a kamatmentes kölcsönöktől, az olcsó kirándulásig sok mindennel kedveskedik nekünk…” – Nő, 1985. 03. 05.
A nyolcvanas években a pozsonyi Úsvit termelőszövetkezet, tehát az anyavállalat elnöke Rudolf Podlipný mérnök volt, akit több ízben is megszólított az ÚjSzó. 1986. 03. 14.: Évek óta folyamatosan teljesítjük feladatainkat, amit a jó szervezőmunkának, a munkaidő kellő kihasználásának köszönhetünk… 1989. 02. 08.: Tagjainkat azok közül vesszük fel, akiket a területileg illetékes nemzeti bizottság szociális és egészségügyi szakosztálya hozzánk küld. A munkábaállítás nem könnyű, hiszen sok mindentől függ, ki milyen munkahelyre kerülhet, de igyekszünk mindenki számára a lehető legjobb megoldást megtalálni…
Valamivel több mint egy évvel az 1989 novemberi bársonyos forradalom után az Úsvit dunaszerdahelyi részege Dunatex néven önállósult.
A rendszerváltás után a Rokkantak és Csökkentett Munkaképességűek Szövetsége támogatásával a dunaszerdahelyi üzemrészleg kivált a pozsonyi Úsvit termelőszövetkezetből, majd ugyanabban az épületegyüttesben megalakult a Dunatex. Önálló tevékenysége, továbbra is mint termelőszövetkezet 1991. január 1-jén indult 320 taggal. Nagyjából ez az az időszak, amikor inasként dolgoztam az új, vagy átalakítás alatt álló csarnokában. Nekem legalábbis úgy tűnt, egy teljesen új épületszárnyat épít a Járási Építkezési Vállalat, ahol a vízvezetékeket és a fűtés csőrendszerét, valamint a radiátorokat szereljük.
Az üzem immár megváltozott gazdasági helyzetben volt kénytelen működni és túlélni a mindennapokat, miközben az Úsvithoz hasonlóan a Dunatex is saját üzemi boltot – butikot – tartott fenn.
Vállalatok szűntek meg, vagy privatizálták őket, miközben egyre többen vesztették el a munkájukat. 1993-ban már valamivel kedvezőbben alakult a munkanélküliek helyzete a Dunaszerdahelyi járásban – tudósított a Szabad Újság –, külön kiemelve a csökkentett munkaképességűek aktuális helyzetét:
„A Dunaszerdahelyi járásban, de másutt is a legnagobb gondot a csökkentett munkaképességű lakosok foglalkoztatása jelenti. Az őket ezidáig alkalmazó termelőszövetkezetek többsége mára feloszlott. A járásban a Dunatex, vagyis a valamikori Úsvit termelőszövetkezet ma is alkalmaz csökkentett munkaképességű dolgozókat. Az 1993. július 1-től érvényben lévő 342.sz. rendelet értelmében a munkáltató a csökkentett munkaképességű dolgozó számára létrehozott munkahely ellenében 80 ezer korona támogatást kaphat, és ha külön műhelyről is gondoskodik, plusz 20 ezer koronával megtoldhatják az anyagi támogatást. A törvényből eredően minden munkaadónak, ahol több mint húsz alkalmazottat tartanak nyilván, be kell(ene) tartania négyszázalékos foglalkoztatást – tehát ahol száz embert alkalmaznak, ott négy dolgozót a csökkentett munkaképessegűek közül kellene alkalmazni. Az állami szektorban betartják ezt a törvényt, a magánvállalkozók körében azonban már ritkábban – mondta dr. Varga Tibor, a Járási Munkaügyi Hivatal osztályvezetője…” – Szabad Újság, 1993. 01. 19.
1998-ban egy újabb jogszabályváltatás megnehezítette az üzem rokkantszövetkezeti jellegét, ami a folyamatosan növekvő munkaigény következményének volt betudható. A Dunatex ugyanakkor nemcsak megtartotta munkaerő-állományát, hanem állandó jelleggel kínált munkahelyeket. 2001 januárjában a Dunaszerdahelyi Járási Munkahivatal fennállásának 10. évfordulóján sajtóértekezletet tartott az intézet. Az évforduló alkalmából a hivatal egyebek mellett kitüntette a munkahelyteremtésben vagy -megtartásban legkomolyabb érdemeket szerzett járásbeli cégeket. A dunaszerdahelyi érdekeltségek között ott volt pl. a Juhocukor cukorgyár, a Danubia pékség, az Autotechnika, a Nevitel, a Schütt, a Wertheim és a Dunatex termelőszövetkezet is!
Dunatex Részvénytársaság
2005. november 9-től a termelőszövetkezet részvénytársasággá alakult, jelentős számú németországi részvényessel. A Dunatex Rt.-ben ismét sikerült ún. védett műhelyt kialakítani, ahol kisebb számú csökkentett munkaképességű dolgozó talált munkalehetőséget. Megfelelő kvalifikáció híján akár betanulási lehetőségre is volt mód, amire rendszeres apróhirdetésben hívták fel az érdeklődők figyelmét:
„Varrónőket veszünk fel azonnali belépéssel munkaruhák varrására, betanulási lehetőséggel! Követelmény: alapfokú végzettség, kézügyesség. Előny: garantáltan egyműszakos munkahely, hétfőtől péntekig tart a munkahét, munkaidő 7.00-15.30, egyedi elbírálás alapján 7.30-16.00, hosszú távú munkalehetőség…” – ÚjSzó, 2019. 02. 14.
A Dunatex Rt. napjainkban elsősorban munkaruhák (overálok, kabátok, nadrágok), gasztronómiai és egészségügyi ruházat varrásával és értékesítésével foglalkozik, beleértve azok feliratozását is. A cégjegyzék szerint iparengedélyük külkereskedelmi készruházat gyártására; belföldi készruházat gyártására; saját és vásárolt termékek kiskereskedelmi értékesítésére; külkereskedelmi tevékenységre vonatkozik; továbbá lakossági szolgáltatásokra a készruházat és varróeszközök javítása területén. A vállalat védett műhelyként is működik. „Ügyfeleink igényeit kielégítve emblémákat, feliratokat, reklámfoltokat, hímzéseket, céglogókat biztosítunk, egyszínű vagy többszínű motívumokkal, az Ön által választott textilanyagra. Ha kreatív megközelítést keres logója, szimbólumai megalkotásához – amelyek megerősítik vállalati identitását a piacon -, a grafikai tervezés területén erős partnerünk szolgáltatásait kínáljuk Önnek” – a Dunatex Rt. weboldala alapján.
Az Úsvit, majd a Dunatex krónikájának összefoglalása helytörténeti sorozatunk azon ritka példájának egyike, ahol a termelés nem veszett el, csak átalakult!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek