Képek és videó: Soós Bertalan. Korabeli képek a szerkesztő archívuma.
1969-ben kilenc járásbeli efsz életre hívott egy olyan társult szövetkezetet, amelynek párját csak nehezen találnánk az országban! A neve Agrofrigor Közös Mezőgazdasági Vállalat volt. Jogilag szövetkezet, gyakorlatilag részvénytársaság. Hűtött, tárolt, termelt, a rendszergazda és a „díler” volt egy fedél alatt. Berendezéseit az olasz TechnoFrutta vállalat adta, akik a gépeket saját szakembereikkel szerelték fel. Még javában tombolt a kommunizmus, ők mégis megtalálták az utat nyugat felé!
A 2. világháború utáni szovjet típusú szövetkezetesítés minden településre elhozta a „közös tulajdont”, viszont nem lehetett mindegyik efsz-nek külön hűtőháza, építőbrigádja vagy permetező repülőgépe, mert az költséges, s tulajdonképpen felesleges dolog lett volna. A mezőgazdasági vállalatok fejlődési mechanizmusának lényege a szakosodás és az együttműködés – korabeli kifejezésben kooperáció – volt. A kooperáció során öt mezőgazdasági társulás jött létre járásunkban: az Agrostav, a Mäsospol, az Agroprogress, az Agrokémiai és az Agrofrigor közös mezőgazdasági vállalatok. Agro + frigor = Agrofrigor, alapítva 1969. szeptember 19-én.
Az „agro” egy görög eredetű előtag, amely a mezőgazdasággal, földműveléssel vagy talajgazdálkodással kapcsolatos fogalmakat jelöl. A „frigor” latin eredetű kifejezés, és hideget, hidegséget jelent.
Azzal ejtette ámulatba az országot, hogy 1969-ben hatezer tonna (600 vagon) befogadóképességű zöldség- és gyümölcstároló építésébe kezdett, majd 1971-ben geológiai fúrásokat végeztetett annak érdekében, hogy termálvízzel fűthesse üvegházait.
Az Agrofrigor Közös Mezőgazdasági Vállalat (KMV) – más olvasatban üzemközi vállalat vagy üzemközi szövetkezet – a vele együttműködő mezőgazdasági üzemek által kitermelt gyümölcs és zöldség tárolásával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozott, ezáltal biztosította, hogy a tagüzemek termékeiket jobban hasznosíthassák. Átvette értékesítési gondjaikat, megoldotta a kitermelt áru elhelyezését, hogy a fogyasztóközönségnek a tavaszi hónapokban is elegendő friss zöldség és gyümölcs kerüljön az asztalára. Egyes zöldség-, gyümölcs- és virágfajtákat saját üvegházaiban is termesztett, valamint feldolgozta azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek nem kerülhettek értékesítésre. Az üdítőitalok világában újítást alkalmazott, tartósítószer helyett pasztőrözte a termékeit, lédús, zamatos csallóközi gyümölcskészítményeit dobta piacra országszerte.
Az Agrofrigorral egy új típusú szövetkezetet teremtettek.
A csallóközi zöldség- és gyümölcskereskedelem a hatvanas évek végén magas szintre emelkedett, ugyanakkor a szövetkezetek jelentős veszteséggel dolgoztak. Azok a szövetkezetek, amelyek 1500-2000 hektárnál nagyobb területen gazdálkodtak, saját gyümölcstárolót és hűtőberendezést építettek – ilyen volt pl. a nyárasdiak 70 vagon tárolására alkalmas hűtőháza. Korán rájöttek azonban arra, hogy ez az út nem járható, az erők felaprózása semmi jót nem eredményezhet. Ezért a szövetkezetek eszközeik összevonásával létrehoztak egy speciális részvénytársaságot, az Agrofrigort, amely hűtőházakkal, raktárakkal, osztályozó és csomagológépekkel rendelkezett.
„AGROFRIGOR – Ezen a néven épül Dunaszerdahelyen a mezőgazdasági üzemek társulásának gyümölcstárolója, amelynek az év utolsó negyedében már működnie kell. Építését az tette szükségessé, hogy a mezőgazdasági üzemek egy része áttért a nagyüzemi gyümölcstermesztésre. Évről évre szaporodnak az új telepítések, a termőre forduló gyümölcsösök, s így a raktározás kérdése is egyre sürgetőbbé vált. Mivel a mezőgazdasági üzemek olyan gyümölcsfajták termesztésével foglalkoznak, amelyek a világpiacon is keresettek, nem lenne helyes, ha a termés sorsát csupán a felvásárló vállalatra vagy a konzervgyárakra bíznák. Ez a tároló, amelynek gépi berendezését a Technofrutta olasz cég szállította, lehetővé teszi a társulás számára, hogy a gyümölcsöt akkor adja el, amikor neki a legelőnyösebb” – Vasárnapi ÚjSzó, 1969. 11. 02.
Az Agrofrigor élére egy ízig-vérig csallóközi, és ugyancsak karakán vezetőt ültettek Osvald Frigyes személyében, akinek vezetéknevét rendre helytelenül írták a lapok. A vállalat üzletpolitikáját, szerkezeti felépítését mindig az adott időszak követelményeihez igazította. Épp csak azt nem sejthette, mit hoz a rendszerváltás!? De ne szaladjunk ennyire előre.
A Karcsai úti kalandjaink után ezúttal városunk délkeleti felébe látogatunk el.
A Bősi útról ágazik le az Építők útja, sarkon a Segítő Szűz képfülkéjével. Még alapiskolás koromban ismerkedtem meg eme szakrális hellyel, egy osztálytársam lakott a közelében. Belógtunk az Agrofrigor területére is, druszám jól ismerte a járást, édesanyja a vállalatnál dolgozott. Bejártuk az üvegházak és a hatalmas raktárépület környékét. Tornyokban álltak az üres zöld ládák, visszafelé a hévízkút környékén viszont már szaporábbra kellett venni lépteinket. Egy kis borzas, valószínűleg az őr kutyája felfedezte portyánkat. Ne fuss! – szólt Robi –, de én persze mint az eszeveszett. Meg is kapta az achillesem az a dög. Életemben először harapott meg kutya, de nem volt vészes. Első találkozásom az Agrofrigorral tehát ilyen kalandosra sikeredett. Sok üzemnél jártam azóta, viszont olyan különleges, „kacsalábon forgó palotát”, akarom mondani irodaházat, mint az Agrofrigornak volt, még hasonlót sem láttam.
Anno az üzemek, vállalatok és szövetkezetek a „szocialista piacgazdaság” szabályai szerint működtek, egyik sem volt meg a másik nélkül. Megesett ugyanakkor, hogy a kereslet nem találkozott a kínálattal, vagyis a vásárlók panaszkodtak, bosszankodtak, ha olykor nem kaptak sárgarépát, petrezselymet vagy más zöldséget. A termelők viszont azért elégedetlenkedtek, mert több esetben nem tudták idejében értékesíteni árujukat. Felbillent az egészséges egyensúly a kínálat és a kereslet között. A kiút a szükségleteket figyelembe vevő célszerű tervgazdálkodásban mutatkozott. „AGROFRIGOR, a leghasznosabb beruházás példája” – címen jelent meg a Szabad Földművesben, 1969 decemberében:
„A társulás nyomban az indulás kezdetén kemény fába vágta a fejszét. Olyan hűtőtároló építésére határozta el magát, amely 600 vagon gyümölcsöt képes elraktározni és egy feldolgozórészleggel kiegészítve nemcsak az Agrofrigorban társult mezőgazdasági üzemek gyümölcstermését dolgozza fel, hanem előnyös kereskedelmi feltételek mellett külföldről behozott gyümölcsöt is haszonnal értékesít. Az építkezés első szakaszát már az év elején megkezdték. A 300 vagon befogadóképességgel rendelkező részleg építése 15 millió korona beruházást igényelt. Ebből az összegből 9 millió 250 ezer koronát a tagüzemek adtak össze, a hiányzó részt pedig az állami költségvetésből kapott dotáció pótolta. Az új gazdasági szervezet vezetőinek rugalmasságára jellemző az a tény, hogy bár az építkezést csak ez évben kezdték, az első részleget máris üzembe helyezték. Működik már az osztályozógép, és beindították a hűtőberendezést is. A hűtőtároló egyik legnagyobb előnye abban rejlik, hogy társtulajdonosai a főidényben saját termésükön kívül más termelőktől is olcsón tudnak felvásárolni gyümölcsöt, s a hűtött raktárak lehetővé teszik, hogy az árut akkor dobják piacra, mikor legelőnyösebben tudják értékesíteni. Ez az előny már ebben az évben is jelentős hasznot biztosít az Agrofrigornak…” Szabad Földműves, 1969. 12. 06.
„Jövőre a második szakasz megalapozásával folytatódik a nagyszabású építkezés. A már meglévő mellé még egy 300 vagon kapacitású hűtőraktár épül, további 10 millió korona beruházással. Az anyagi fedezethez szükséges pénzösszeget a tagüzemek társított tőkéje mellett már az idei üzemeltetésből befolyó haszon is kiegészíti. A gyümölcsfélék tárolása azonban csupán egyik része lesz az Agrofrigor termelési profiljának. Mintegy 12-15 millió korona beruházást követel azon gyümölcs- és zöldségfeldolgozó részleg építése, amely az osztályozás és raktározás során megromlott gyümölcsön kívül feldolgozza majd a piaci értékesítésre különben nem alkalmas, gyengébb minőségű gyümölcsöt is. A részleg évente 500 vagon gyümölcsöt és zöldséget dolgozhat fel 25 alkalmazott foglalkoztatása mellet. Egyetlen év alatt 8 millió liter gyümölcslevet és mustot készít. A vitamindús alkoholmentes italok finális termékként, palackozva hagyják el az önműködő gyártószalagot. Az évi termelés 40 millió ilyen palackot képvisel, ami ugyanennyi korona bevételt jelent. Emellett olyan áruval gazdagodik majd belföldi piacunk, amely napjainkban úgyszólván hiánycikknek számít. A Dunaszerdahelyi járás 9 efsz-ének kezdeményezése, az Agrofrigor részvénytársaság így válik a leghasznosabb beruházás ragyogó példájává…” – Szabad Földműves, 1969. 12. 06.
A tekintélyesen fejlődő vállalat pár év alatt a Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeinek, és a Galántai-, valamint a Pozsony-vidéki járás néhány szövetkezetének közös üzeme lett. Idővel már 18 efsz és 7 állami gazdaság volt a tagja, továbbá a pozsonyi LIKO nemzeti vállalat. Az egyes tagüzemek egyenlő arányú betéttel rendelkeztek, vagyis részvénytársaságként működtek.
A vállalat szerződéses viszonyban állt a szintén dunaszerdahelyi Slovlikkal, amelynek paradicsomot, uborkát, zöldbabot és gyümölcsöt szállított.
Az érsekújvári konzervgyárat bébiételek készítéséhez félkészáruval, alma-, paradicsom- és sárgarépapürével látta el. Az Agrofrigor által előállított gyümölcs- és zöldséglevek jellegzetes csomagolásán mindenkor ott virított a vállalat logójának domináns eleme, a csallóközi piros alma. Termálvízzel fűtött kertészet, fóliasátrak, üvegházak, melyek közül kitűnt az a hatalmas üvegház, amit Belgiumból vásárolt elemekből 1974-ben kezdtek el építeni, s a legnagyobb alapterületű ilyen létesítménynek számított annak idején Csehszlovákiában.
Az Agrofrigor ezen termelési ágazatban az Óbudai MGTSz segítségére alapozott, akiknek az üvegházi és fóliasátras zöldség- és virágtermesztésben gazdag tapasztalatuk volt.
Osvald Frigyesnek tudomására jutott, hogy az óbudai szövetkezet a virágkertészet meghonosítója és egyedüli rendszergazdája volt Magyarországon. Az igazgató megkeresésére az Óbudai MGTSz a jó szomszédság és a szocialista nemzetközi együttműködés jegyében segítő kezet nyújtott, védnökséget vállalt az Agrofrigor új projektje felett… – a Szabad Földműves, 1979. 05. 19-én megjelent, „Termelésfejlesztés a szomszédok segítségével” c. írása alapján.
Tudtad? Az Agrofrigor emléktáblája egy rézpléhből készült műalkotás része, amelyet Csicsátka Ottokár szobrász készített. Felirata:
Magyar fordításban: Az Agrofrigor Közös Mezőgazdasági Vállalatot 1969-ben alapították azzal a céllal, hogy átfogóan megoldja a Dunaszerdahelyi járásban a gyümölcs, zöldség és szőlészeti termékek előállításával és értékesítésével kapcsolatos feladatokat. A Dunaszerdahelyi járás minden mezőgazdasági vállalata az integrációs csoport tagja. Az építkezés befektetője és megrendelője a dunaszerdahelyi Agrofrigor KMV. A beruházás főtervezője a pozsonyi Potravinoprojekt.
„Dunaszerdahelyen a város szélén szürke irodaház áll. Mögötte sorakoznak a vállalat raktárai, feldolgozó üzemrészlegei. Jó nagy udvart fognak közre. Itt szüntelen a forgalom: megrakott teherautók jönnek és üresen távoznak. Tervfeladataik fő tételei: az őszibarack, a téli alma, a körte, a szilvaféleségek, a konzervparadicsom, a sárgarépa, a dinnye, a karfiol és a hagyma. Az alkalmazottak száma 94, közülük 65 nő, zömmel fiatalok. Az üzem is fiatal, épülő, fejlődő, teljes felépítését 1975-re fejezik be. Akkor 300 dolgozót foglalkoztat majd. Az egyik sürgető feladatuk jelenleg a szociális helyiségek, az üzemi étkezde és az óvoda létesítése…” – NŐ, 1971. 08. 27.
Az Agrofrigor „kacsalábon forgó” irodaházát, amelynek főtervezője a pozsonyi Potravinoprojekt nemzeti vállalat volt, az „Édes otthon – Dunaszerdahelyi olvasókönyv” szerint végül csak 1977-ben kezdték el építeni. A termálvíz felfedezése s annak gazdaságos használata minden bizonnyal nagyobb prioritást élvezett. Persze, nem csoda! A hatvanas évek második felében újra időszerűvé vált a föld alatti „meleg tenger” hasznosításának ügye. Az ötletet a csallóközi szövetkezetek magyarországi cserekapcsolatai adták. A Duna túlsó partján újabb és újabb hévizkutakat fúrtak, s több tekintetben nagyszerűen tudták hasznosítani a felszínre hozott meleg vizet. Ha ott van hévíz, úgy nálunk is lehetne – gondolták az itteni szakemberek. Három hónap feszült várakozás után igyekezetüket végül siker koronázta.
Tudtad? 1971 tavaszán próbafúrásokat végeztek a város határában, amit az Agrofrigor közbenjárásával az egyes szövetkezetek rendeltek meg azzal a céllal, hogy hőforrást nyerjenek.
Mint utóbb kiderült, a felszínre juttatott termálvíz nem csupán az üvegházak fűtésére alkalmas, hanem gyógyhatásának köszönhetően Dunaszerdahely városa egy jövőbeli turistacsalogató létesítménnyel is gazdagodott. Hamarosan a fürdő építésének távlati terve is elkészült, amelyet egy évre rá, ősszel kezdtek építeni, s 1973. második felében már üzemelt a legnagyobb medence. De nem csak úgy vaktában fúrtak. Évekkel korábban ugyanis már végeztek próbafúrásokat a Csallóközben, akkor viszont kőolaj-lelőhelyek után kutatva. Kőolajat ugyan nem találtak, ám a fúrást végző tudorok felhívták a figyelmet a fúrás közben tapasztalt nehézségekre. Meg kellett ugyanis küzdeniük a feltörő vízzel, ami helyenként ugyancsak gőzölgött. Helyszíni jelentés 1971 júniusában az Új Ifjúságban „Egy lépéssel közelebb a Kánaánhoz” címmel:
„Kikanyarodunk Dunaszerdahelyről, jobbra nyári strand, balra pedig pár szemnyi ház, s mögöttük a gabonatáblák között valami gőzölög. Közelebb megyünk. Lábszárnyi vastagságú csőből kis szünetekkel, hangos kedvvel, gurgulázva ömlik a gőzölgő víz. A víz kis szüneteket tart, aztán kicsit haragosan hirtelen kiömlik vagy negyven-ötven liter egyszerre. És ez így megy állandóan. Szemügyre vesszük azt helyet, ahonnan ered: messziről csak valami földhányás és egy modern fémszoborszerű alakzat Iátható. Közelebbről nézve: a földhányás a fúrás után megmaradt földkupac, és az az ember alakú szoborszerűség pedig a kút. Másodpercenként minden beavatkozás, energiabefektetés nélkül tizenöt liter 82-88 fokos vizet lövell ki magából. A csőre erősített hőmérő most 84 Celsius-fokot mutat. A kíváncsiság tovább visz. A legközelebb eső épületek felé tartunk. Ezek az épületek az Agrofrigor elnevezésű szövetkezeti társas üzem részlegei. A hivatali szobában Merva Lóránt mérnök, Pollák Pál, a beruházási osztály vezetője és Vígh Árpád, az építkezés mestere tanácskoznak. – Önök fúrták a hévízkutat? – Igen, hat hektáron üvegházat építünk és a fúrássál nyert hévízzel akarjuk fűteni az üvegházainkat. – Bevált az elképzelésük, jól számítottak? – Igen! A kút 2500 m mély, 2189 és 2774 m közötti mélységekben nyitották meg, azaz perforálták. A további rétegek perforálásával még bővíteni fogják a kút vízhozamát…” – Új Ifjúság, 1971. 06. 15.
Az Agrofrigor modern kertészetében a hetvenes évek elején, egy-egy kedvező évben akár 2000-2500 tonna zöldség is megtermett. A vállalat kertészetében megjelentek a virágok is, s nem csak képletesen szólva felvirágoztatták az üzemközi vállalatot. Részlet „Az Agrofrigor a termelők üzemközi vállalata a fogyasztók szolgálatában” címmel a Szabad Földműves 1974 augusztusában megjelent írásából:
„Két éven belül 12 500 m² alapterületen építették ki a 25 fóliasátorból álló, 93 C°-fokos termálvízzel fűthető korszerű kertészetet. A kertészet a járulékos berendezésekkel együtt 3,5 millió koronába került. Peter Böhm mérnök, a kertészet vezetője arról tájékoztatott, hogy 12 fóliasátorban szegfűt, 3 sátorban krizantémot, a többiben pedig zöldpaprikát termesztenek… Az utóbbi években úgyszólván az ország minden zegében-zugában megismerhették az Agrofrigor ízléses csomagolású, kiváló minőségű üdítőitalait. Ezeknek az alkoholmentes üdítőitaloknak az a fő tulajdonsága, hogy zamatosak, eredetiek, nem konzerválással, illetve különféle tartósító vegyszerekkel, hanem pasztőrözéssel, vegyi anyagok nélkül készítik. Így megtartják az eredeti zamatot és a világszínvonalnak megfelelő kiváló minőséget…” – Szabad Földműves, 1974. 08. 31.
A vállalat jól zárta az 1976-os évet – konstatálták az Agrofrigor közgyűlésén a tagüzemek küldöttei. A Vasárnapi ÚjSzó 1977. április 3-i számából megtudhatjuk, hogy az Agrofrigor védőszárnyai alatt a járásban akkor már 1300 hektáron termeltek gyümölcsöt. A biztonság szavatolásának hatására a mezőgazdasági üzemek évente 12 000 tonna gyümölcsöt és 24 000 tonna zöldséget adtak el. Az addigi sikerektől felbuzdulva a távlati tervek szerint a 6. ötéves terv vége felé az évi gyümölcs- és zöldségtermelés még ennél is nagyobb számadatokkal büszkélkedhet majd!
Osvald Frigyes mérnök, az Agrofrigor igazgatója így jellemezte a vállalat aktuális helyzetét: „Jól zártuk a múlt évet, a termelési költségek levonása után közel 5 millió korona tiszta hasznunk maradt. Ez az adat azt bizonyítja, hogy a vállalat – bár komoly problémákkal kell megbirkóznia – életképes, s megvannak a feltételek további fejlődéséhez. A távlati tervek szerint a 6. ötéves terv végéig 30 hektárnyi területen építenek üvegházakat Dunaszerdahelyen, Vásárúton és a Csilizközben. Fóliasátrak alatt mintegy 55 hektáron termelnek zöldséget. Ha az elképzelések megvalósulnak, az üvegházakból és a fűthető fóliasátrakból januártól júniusig szállítanak friss zöldséget Pozsony Iakosságának…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1977. 04. 03.
A szlovák fővárost tehát az Agrofrigor révén a Csallóköz látta el friss zöldséggel!
Vagy ahogy annak idején becézték a vállalatot, az „AgroFrigyes”. A becenevet senki se értse pejoratív szólamban! Egy erős kezű vezetőnek szólt, egy csallóközi legendának, aki maga volt az Agrofrigor! De, hogy ki is volt valójában Osvald Frigyes agrármérnök, azt a Szabad Földműves, 1982 márciusában kelt „Kockázat nélkül nincs előrehaladás” c. írásából tudhatjuk meg:
„Közel négy évtizedes szorgos munka jellemzi Osvald Frigyes agrármérnöknek, az Agrofrigor üzemközi vállalat igazgatójának életpályáját. Az eltelt időszakban mindig vezető beosztásban gyümölcsöztette rendkívüIi képességeit, és másoknak is példát mutatva bebizonyította, hogy a szocialista mezőgazdaság dinamikus fejlődése csak úgy képzelhető el, hogy a vezető dolgozó a kollektíva élére állva mindenkor kész a személyes felelősség, vagyis a kockázat vállalására. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára harmincéves fejjel jelentkezett, bentlakásos „diákként” három és fél évig szívta magába az elméletet. Évekig volt a Dunaszerdahelyi Járási Termelési Igazgatóság vezetője, s az SZLKP járási bizottsága plénumának a tagja. A vásárúti szövetkezetben dolgozott, amikor 1969 decemberében megbízták őt az Agrofrigor irányításával…” – Szabad Földműves, 1982. 03. 20.
Az alapítástól számított több mint egy évtized alatt hatalmasat lendített az Agrofrigor megítélésén. A vállalat szociális programja nem kevésbé volt figyelemfelkeltő: „Nyújts fészkelési lehetőséget a madárnak, és nálad marad!” – tartja a mondás. Ők ezt úgy értelmezték, hogy 20 lakásegységet építettek a vállalat utcájában saját dolgozóik számára.
Továbbá korszerű üzemi konyhát, takaros étkezdét létesítettek, és elkészült a 60 férőhelyes üzemi óvoda is, amely nemcsak kívülről mutatós, hanem belülről is.
Az Agrofrigornak saját üzemi fogorvosa volt, s arra törekedtek, hogy további szakorvosokkal is rendelkezzenek. A vállalat bejárata mellett boltot nyitottak, ahol előzetes megrendelésre a műszak végén az üzem dolgozói mindenhez hozzájutottak. Ez a bolt a későbbi években a nagyközönség előtt szintén elérhetővé vált, s jó ellátottságának köszönhetően a nyolcvanas évek közepétől városunk egyik kedvelt bevásárlóhelye lett.
„A feladatokat mindig az elvárásnak megfelelően teljesítettem, beosztásaim mindegyike pozitívumokra emlékeztet. Mindig hagytam magam után valami jót, a társadalom részére hasznosat. Én nem voltam közkedvelt vezető, mert pontos munkát követeltem, ugyanakkor önmagammal szemben is igényes voltam. Alapvetően fontosnak tartottam a nyílt beszédet, mert nem kedveltem a szépítgetést, hiszen azt tartottam, hogy az esetleges fogyatékosságok csak nyílt véleménynyilvánítással, majd rugalmas cselekedetekkel küszöbölhetők ki biztonsággal. A rövidebb útról könnyebb visszatérni, mint a hosszúról, ez az olcsóbb megoldás a társadalomnak…” – Szabad Földműves, 1982. 03. 20.
A fentebb jegyzett idézetet önmagáról vallotta Osvald Frigyes, az Agrofrigor igazgatója, akinek a fűtésre használt termálvíz haszna mellett ugyanannak problémáival is meg kellett küzdenie.
Ha nem lenne a csallóközi termálvíz ásványi anyagokban roppant gazdag, akár még a lakások fűtésére is használhatnánk – ahogy erre létezik is példa szerte a világban. A gond csak az, hogy megfelelő eljárás híján az ásványi anyagok lerakódása miatt szezononként cserélhetnénk a radiátorokat, csöveket, csapszerelvényeket. Eleinte így járt az Agrofrigor is. Ami Dunaszerdahely környékének áldást, a vállalatnak további tortúrát hozott, hiszen a termálvízzel való fűtésre technológiailag nem voltak felkészülve.
„Amennyi gondot, idegességet, kiadást okozott ez nekünk, azt el sem lehet mondani. De ha már megvan, úgy éreztük, kötelességünk a lehető leggazdaságosabban üzemeltetni a kutat. 1972-ben kezdődött a kálváriajárás. Először a műszaki berendezést kellett elkészítenünk. Elkészítenünk? Kitalálnunk, próbálgatnunk, kombinálnunk. Mert új dolog volt, sem a tervezők, sem az ipar nem foglalkozott ilyen berendezések gyártásával! Amikor végre sikerült, akkor meg kezdtek eldugulni a csövek. Olyan mértékű volt a lerakódás bennük rövid idő alatt, hogy nem győztük cserélni a csöveket. Hiába futottunk fűhöz-fához, nem tudott segíteni senki. Ez így ment egészen 1980-ig. Ekkor tudomásunkra jutott, hogy külföldön létezik olyan vegyi folyamatok lefolyását gátló anyag, amelyet termálvizekbe használnak, és nem képződik lerakódás…” – Nő, 1985. 04. 30.
Az Agrofrigor udvarán található egy 520 x 250 cm rézpléh kompozíció, ami a nyolcvanas évek elején az ország második legnagyobb domborműve volt.
Alkotója Csicsátka Ottokár érsekújvári születésű szobrászművész. Rigele Alajos, pozsonyi szobrász tanítványa „sokévi munkával emelte a technikáját olyan szintre, hogy alkotásai a legkorszerűbb épületek homlokzatainak, belső tereinek értékes művészi díszítő elemeivé, kiegészítőivé váltak. Törekvéseit a dunaszerdahelyi Agrofrigor épületét díszítő domborművével koronázta…” – A Hét,1983. 11. 11-én megjelent száma alapján. A rendszerváltás után az ilyen „szocialista” alkotásokat rendre eltávolították (lásd pl. jnb székház, Üzemi Klub), viszont az Agrofrigor megőrizte tájegységünkre méltán jellemző, mezőgazdasági munkát bemutató alkotását. A közös mezőgazdasági vállalat emléktáblája ezen kompozíció része.
S ha már művészet, jöjjön egy kis sport. Az Agrofrigor partnere volt nemcsak a dunaszerdahelyi labdarúgásnak, hanem a nyárasdi női kézilabdacsapatnak is!
Míg a DAC-stadionban egy-egy Föderális Liga-mérkőzést patronált, addig a nyárasdi TJ Družstevník legendás menetelését a csapat egyes tagjainak a vállalatnál való „alkalmazásával” segítette. Aki tudja, hogy ment ez annak idején labdarúgóink és a szövetkezetek közt, valami hasonlót képzeljen el Németh Pál védencei és az Agrofrigor esetében. 1987-ben az üzem felszereltsége korszerű, nagy teljesítményű gépekkel gyarapodott:
„Az újdonságok között az a Bucher HP 5000 típusú svájci présgép érdemel említést. Nem csupán azért, mert 16,5 millió koronába került, de azért is, mert valóban korszerű és mikroprocesszoros számítógép irányítja. A világszínvonalú berendezés segítségével két műszak alatt naponta 110 tonna almát tudunk feldolgozni. Ezzel a termelők értékesítési gondja legkevesebb tíz évre megoldódott – mondta Szabó Alfréd, a közös mezőgazdasági vállalat feldolgozó részlegének vezetője” – Vasárnapi ÚjSzó, 1987. 11. 27.
Egy évtized azonban nagyon hosszú idő, főleg úgy, hogy szinte napra pontosan két esztendő múlva az 1989 novemberi események alapjaiban változtatták meg az idő kerekét. De a politikai és gazdasági változásokon kívül mindeközben személycserék is történtek a közös mezőgazdasági vállalat élén. Hatvanhét éves korában elhunyt Osvald Frigyes, az Agrofrigor – akkor már – nyugalmazott igazgatója. Temetésére 1989. november 3-án került sor a vásárúti temetőben. Utódja az üzem élén Ján Knezovič mérnök lett.
És még valamiről emlékezetes maradt a vállalat számára az 1989-es esztendő, alapításának 20. évfordulóját ünnepelte ugyanis az Agrofrigor.
Decemberben, a dunaszerdahelyi VMK-ban megtartott rendezvényen az Agrofrigor 230 fős gárdájának tagjai és a 35 taggazdaság képviselői a vállalat, két évtizedes eredményeit és gondjait vették számba, egyetértésben és jó hangulatban. Együtt mérlegeltek és tervezték a jövőt azokban a napokban, amikor a politikai és társadalmi élet demokratizálódása törvényszerűen felszínre hozta az ellentéteket, s indulatokat kavartak az évek során felgyülemlett csalódások, kiábrándultságok.
Az Agrofrigor folyamatosan növelte termelési, valamint beruházási kapacitását, s mindaddig probléma nélkül működött, amíg a vállalat és szövetkezetek közti árucsere gördülékenyen folyt.
A törést tulajdonképpen a rendszerváltás hozta, majd a parlament által elfogadott földreform. Az efsz-ek átalakultak, vagy egyszerűen megszűntek, ezzel együtt pedig felbomlott a vállalat addigi strukturális összetétele. A szövetkezetek földjeit felparcellázták, vagy az eredeti tulajdonosok visszaigényelték azokat. Megjelent a magánszektor, a privatizáció keretében pedig a nyugati tőkeerős vállalatok kelet felé kacsintgattak. A megváltozott piacgazdasági helyzettel az Agrofrigor is nehéz helyzetbe került, hisz éppen azt vesztette el, amire született. A jól kiépített hálózatát és kapcsolatrendszerét, amely biztosította a folyamatos működést, a hatékony gazdálkodást. Ján Knezovič igazgató ennek ellenére bár óvatos, de mégis derűlátó véleményt formált a gazdasági élet várható kilátásairól:
„Bárhogyan is alakul a szövetkezetek sorsa, akár megmaradnak, átalakulnak, vagy elemeikre bomlanak, úgy véljük, zöldségre, gyümölcsre, valamint az általuk kínált szolgáltatásokra, kereskedelmi tevékenységre ezután is lesz igény. A termelők el akarják majd adni árujukat, tehát ránk is szükség lesz. Természetesen vállalatunk üzletpolitikáját, szerkezeti felépítését a jelen időszak követelményeihez kell igazítanunk…” – ÚjSzó, 1991. 04. 02.
Agrofrigor Részvénytársaság
A nyilvános cégjegyzék szerint az Agrofrigor Közös Mezőgazdasági Vállalatot 1993. március 31-én felszámolás nélkül megszüntették. 1993. április 1-jén az Agrofrigor Részvénytársaság átvette az Agrofrigor KMV összes kötelezettségét és jogát. A részvénytársasággá alakult üzem tovább folytatta addig megszokott tevékenységét, azonban a nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermelés hanyatló ágba került, s így a kihasználatlan raktárhelyiségeiket bérbe adták egyes társaságoknak. 1996-ban amolyan vérfrissítésként ALFI márkanéven magas százalékú, almasűrítményen alapuló limonádékat, szörpöket, gyümölcsnektárokat és gyümölcsleveket dobtak piacra.
Agro DS Részvénytársaság
A nyilvános cégjegyzék szerint 2001-ben az Agrofrigor Rt. Agro DS Rt. néven folytatta tovább tevékenységét, majd 2010-ben felszámolás alá került, 2022. április 8-án pedig törölték a vállalati nyilvántartásból. Mindeközben az egykori Agrofrigor ingatlanjai felett egyre inkább más vállalatok vették át a bérleti-, majd tulajdonjogot, s hasonló tevékenységet folytatva tovább vitték annak örökségét. Az 1969-ben alakult közös mezőgazdasági vállalat egykori székházában napjainkban a McCarter Részvénytársaság irodáit találjuk, ezért gyakran elhangzik, hogy a McCarter az Agrofrigor utódvállalata, ez azonban nem teljesen fedi a valóságot. Ráadásul ott van mellette még egy nagyobb alapterületen gazdálkodó társaság is, a TopToma! Úgy is mondhatnám, az alma nem esett messze a fájától, csakhogy ez az alma már egy másik fáról esett le.
A McCarter Rt. 1997 óta meghatározó szlovákiai élelmiszeripari vállalattá vált, amely gyümölcslevek, üdítőitalok, növényi alapú tejhelyettesítők, étrendkiegészítők, probiotikumos italok és étrend-helyettesítő italok gyártására és forgalmazására specializálódott. Termékfejlesztési törekvéseiket Európa élvonalában jegyzik! A cég székhelye Pozsonyban van, gyártóbázisa és logisztikai központja pedig Dunaszerdahelyen. Modern technikával, gyakorlatilag az egykori Agrofrigor gyártósora helyén üzemel. Olyan ismert saját márkák tartoznak hozzájuk, mint a Rio, a Rio Cold Press, a Body & Future, valamint az Aloe Vera. Saját gyártósoráról lekerült termékeik mellett számos nemzetközi márka kizárólagos szlovákiai forgalmazói, továbbá ún. Cofilling-rendszerben – vagyis bérgyártásban – más vállalatok számára is végeznek italtöltést és gyártást. A McCarter Rt. Dunaszerdahely egyik jelentős munkaadója, a cég aktív résztvevője a helyi közösségi életnek, állandó támogatója a városi és egészségügyi rendezvényeknek.
TopToma Kft. – GreenCoop szövetkezet
2012-től a dunaszerdahelyi székhelyű TopToma Kft. a 2008-ban alakult GreenCoop termelői csoport egyik meghatározó tagvállalata, amely zöldségtermesztéssel, azon belül is a cherry- és koktélparadicsom termesztésével foglalkozik. A TopToma Kft. az Agrofrigor egykori üvegházainak alapterületét jócskán kibővítve, azokat elődjéhez hasonlóan a termálvíz erejével fűti. Az összesen hat tagú GreenCoop szövetkezet (4 szlovákiai és 2 magyarországi társaság) napjainkban Szlovákia legnagyobb termelői csoportosulása, és a régió egyetlen nemzetközi zöldségtermelő csoportja. Fő tevékenységi területe a paradicsom- és a kígyóuborka-termesztés, saját márkájuk a vásárlók által is jól ismert „Csallóközi Vidám Paradicsom” (Veselá paradajka zo Žitného ostrova). Éves termelésünk körülbelül 10 millió kg minőségi „Vidám Paradicsom”! Teljes csapatukat több mint 500 dolgozó alkotja, amivel régiónk fejlesztéséhez is bőven hozzájárulnak.
Bár egyik társaság sem tekinthető egyértelműen az Agrofrigor utódvállalatának, megboldogult Osvald Frigyes mérnök „hagyatéka”, a több mint két évtizedes gyümölcsöző és virágzó munka általuk nem merült feledésbe!
Az Agrofrigor története bennük és általuk folytatódik, ugyan más néven, s megváltozott termelői egységekkel, de továbbra is megtartva a környék egykor fő feldolgozói és ellátói tevékenységét. Úgy is mondhatnám, a mezőgazdasági ipar már rég nem csak a földművelésről szól. Magában foglalja a teljes vertikumot a termeléstől a feldolgozáson át a kereskedelemig. S ami talán ennél még fontosabb, napjainkban is munkát ad az embereknek…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla