POÓR TIBOR: A mai meccsen is radikális különbség volt az első és a második félidő színvonalát és a teljesítményünket illetően. Inkább a második félidőben játszott aktuálisan a legjobb kezdő tizenegy. A védelem elég kaotikus volt az első percektől, persze nagy segítséget a mai meccsen se kapott a középpályától. Nem tudom, hogy miért vette le Kružliakot, sérülés, rossz teljesítmény, vagy egyszerűen vele kellett váltani Guľának, mindenesetre maradandó talán az maradt ma vele kapcsolatban, ahogy szó szerint belerúgott Polievkába…
A második félidőben hazai nyomást láttunk, de ez idő tájt is nekünk voltak nagyobb helyzeteink. Paradox módon, a hazaiak legjobb játékosa, Polievka volt az, aki túlkomplikálta a támadásokat, és belegabalyodott a cselekbe a szépen felállított tamadásoknál. Hangsúlyozom, hogy a második félidei csapat rutinos, kreatív focival eldöntötte, hogy a meccs végén akár öt DAC által rúgott gól is viríthatott volna a jelzőtáblán.
Kapusaink. Nem a minőségükről beszélek, hanem arról, hogy szétcsúszottak, sokszor nem tudják, hol kellene állni, és hoznak olyan döntéseket, amit rutinból kellene helyesen megoldani. A rutin itt nem a lejátszott meccsek számát jelenti, hanem az edzésen begyakorlott rutinról van szó… Szerintem a kapusedző erősítsen bele!

SZIGETI ATTILA: Apró jelét láttam annak, hogy tanultunk a sok elhullajtott pontból, és mikor sikerült megfordítani a meccset, nem „nagyoltuk” el a mérkőzésből hátralévő időt. Az, hogy megtudtunk újulni a mérkőzés folyamán, kellet Guľa edző merész húzása Kalmar-Ramadan cseréjénél, amivel kimondottan egy offenzív felfogást erősített meg. Nem elhanyagolható tényező, hogy a két utolsó mérkőzésünkön vesztes állásból fordítottunk. Néha vannak üresjáratok defenzív játékunkban, kapusposzton, de véleményem szerint ma nagyot küzdött mindenki. Krstović is, akinek ajánlom a közös gólörömöt, mert az mindenkinek jóláll. Mindegy, ki rúgja a gólt, csak nyerjünk… Hajrá, DAC! ????????